A Világháló-Irodalom Alapítvány és a Blinken OSA Archívum DOKU ’22 címen hirdetett irodalmi pályázatot, mely egy meghívásos és egy nyílt pályázatból áll. A meghívásos pályázat résztvevői: Jónás Tamás, Juhász Tibor, Kabai Lóránt, Ménes Attila, Seres Lili Hanna, Szeifert Natália, Toroczkay András és Szilasi László. *** Végigtolom a folyosón a kocsit. A tetején a kiürült gyógyszerdobozok zörögnek, alul…
Dedikálás a Nemzetközi Könyvfesztiválon
Jön a 2022-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, és én is ott leszek a szokott helyen, a Millenárison. Október 1-jén, szombaton, délután 1 órától várlak benneteket szeretettel a Kalligram kiadó pavilonjánál. Minden könyvet aláírok, de legszívesebben a sajátjaimat. 🙂 A szombati és vasárnapi menü a Kalligramnál: Budapesti Nemzetközi Könyvesztivál: 2022. szempteber 19. – október 2. a MILLENÁRISON
Interjú az Örökpanorámáról az Élet és Irodalomban – „Oda a biztonságérzetünk”
Károlyi Csaba beszélgetett velem az Örökpanorámáról (ÉS, 2022. augusztus 26.) – Az Örökpanoráma című új regényed mottóját Albert Einsteintől vetted, így szól: „Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” Miért ezt a mottót választottad? – Az idővel való foglalkozás, mibenlétének felderítése az emberiség egyik legősibb kérdése, vagy ha tetszik, problémája. Úgy gondolom, a huszadik században…
Szeifert Natália: Simítás – Telex tárca
Kazuar Apter belemelegedett a munkába, jól ment, a homloka üdítően gyöngyözött, a lapockái között már hízott az izzadságcsöpp, ami mindjárt elindul lefelé a gerince vonalán. A tavasz első igazán meleg napja volt, minden klappolt, a glett sima volt, a szoba jól szellőzött, örömmel gondolt a hideg sörre, amit este megiszik majd, csak azt a jó kis régi glettvasat sajnálta, hogy az nincs már meg. Az, amelyikkel az apja kicsapta a Marusa szemét.
Egy csóka és más semmi
– az alábbi írást a FISZ Tér(kép) — Szöveg — Budapest konferenciáján az Újpest-blokk keretében olvastam fel 2022. június 30-án – Azért nem csukjuk be a pinceablakot, mert házi rozsdafarkúak fészkelnek odabent, a csövek és a plafon között. Ez nem olyan igazi pince, egyébként. Nem hideg, penész- és szénszagú, félelmetes, sötét hely, amilyen gyerekkoromban volt…
Bőre fehér, mint a hó
Nyár közepére biztosan meggyógyulok, akkor megyünk nyaralni. Nem, nem is nyaralni, üdülni megyünk, üdülőbe, ahol nem tudom, mi van. Üdülés. Színes, játékokkal teli helynek képzelem, ahol, ha felugrom, nem esem azonnal vissza, hanem úszom egy darabig a levegőben, mindenki mosolyog, egész biztosan lehet fagyit enni reggelire, és nekem nincs lázam. Most éppen van, most megint feküdni…
Szeifert Natália 