43.

Szeretem úgy előadni, hogy halálosan komoly. Nemhogy dráma, de DRÁMA! Mégis valahogy úgy vagyok ezzel, mint régebben, ha vezettem és bizalmatlan pofával beült mellém valaki, mielőtt elindultunk, habozva, csak úgy magam elé kérdeztem, hogy Melyik is a fék?

Csak hogy kicsit megálljon az idő ütő.

Reklámok

42.

A feladatra koncentrálva a feladat maga néha megdöbbentően hívogató valamivé lesz.

Egy vállalkozás nem attól lesz sikeres vagy sikertelen, hogy terjedelmében vagy időtartamában eléri-e a maga által kitűzött célt. Az előre kigondolt célok bizonytalan alapra épülnek, a semmire, egészen pontosan. Csupa meggondolatlanság, ismeretlen, de idővel napvilágra kerülő tényezők figyelmen kívül hagyása. Egy célhoz ragaszkodni mindenáron, ostobaság. Mert nem számol az egy dologgal, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, a változással – ami az időn kívül (vagy annak függvényében) az egyetlen állandó.

41.

Lassú és megengedő leszek – lassan. Elnézem végre magamnak azt, amit nem tudok (nem tudok jól). Egyetlen dologra fókuszálok, egyetlen dolog lesz csak, amelyben – ahogy eddig, ezután sem – nem lehetek elnéző magammal. Képtelenség is lenne.

Lassú szövegek jönnek, lassúak, de nem megengedők, szigorúan, feszesen készülnek, mint egy nagy szőttes, ami a végén, legszebb álmaiban, lomhán ráhullik majd mindenre.

(Addig is: belégzés – lent tart – kilégzés.)

40.

Az dolgoknak az ő elbaszódásuk folyamata ott kezdődik, hogy az ember érzi, hogy nem stimmel valami. Amikor érzi, már lehet, hogy késő, s ettől csak egyre jobban belekeveredik a lefelé tartó spirálba. Megint az elvárás – megfelelés.

Azt várják a körülmények (azt várja tőlünk valaki), hogy legyen rossz. És az lesz. Mindent megteszünk érte. Teszünk és mondunk dolgokat, amelyeknek sokkal több közük van a kimondatlan elvárás kiszolgálásához, mint hozzánk. A gyerek is így működik, nagy közhely, a viselkedésében csapódik le minden, ami körülveszi. Ami azt illeti, ez így is marad, attól függetlenül, hogy közben felnövünk. Néha vannak kommunikációs próbálkozások, aztán csúszunk tovább.

38.

A semmi – vagy vákuum – szerintem nagyon hasonlít az írás előtti és utáni állapothoz. Létezik a sima, fehér papír, vagy a végtelen digitális felület, aztán lesz rajta valami, egy történet, amely azelőtt nem létezett.

Vákuumban, amelyből eltávolítottuk még a levegőt is, a benne lévő energiából elképzelhetetlenül rövid időkre parányi részecskék jönnek létre, s ugyanilyen elképzelhetetlenül rövid idő alatt meg is semmisülnek. A semmiből lesz valami. Anyagtalanból anyag. És az a rend, hogy el is kell tűnnie. Az eltűnést pedig az okozza, hogy abban a pillanatban, amikor a részecske, vagyis az anyag létrejön, vele párhuzamosan létrejön egy antirészecske is, amely tulajdonságaiban tükörképe, vagy mondjuk fekete mása, negatívja az anyagnak. Az antianyag.

Elképzelem, hogy amikor egy szöveg létrejön a nagy, végtelen mezőben, ugyanúgy a semmiből, mint a részecske, az anyagtalan energiából, akkor vele párhuzamosan létrejön egy fekete szöveg, egy antiszöveg is, amellyel találkozva megsemmisülnek majd, és energiájukat visszaadják a világegyetemnek.

Meghívó Sajóvámosra

Szeptember 28-án szeretettel várunk mindenkit egy beszélgetős, felolvasós SMS-estre.

Fél 6-kor kezdődik a Kossuth Közösségi Házban (Kossuth tér 1/A, Sajóvámos, 3712), a szervező, aki egyben beszélgetőtársam lesz: Szekrényes Miklós.

És lesz könyv is.

Részvételi szándékotokat, érdeklődéseteket jelezhetitek a Fb-eseménynél: https://www.facebook.com/events/291277895033466/