75.

„Anny föláll, az ajtóban könnyedén szájon csókol:

»Hogy emlékezzem a szádra, mondja mosolyogva. Fel kell frissítenem az emlékeimet a Lelki gyakorlatok számára.«

Megfogom a karját, odahúzom magamhoz. Nem ellenkezik, de megrázza a fejét.

»Nem. Már nem érdekel. Az ember nem kezdi újra… Meg aztán, ha arra gondolok, mit lehet csinálni valakivel, az első jöttment csinos fiú pont annyit ér, mint te.«

»Hát akkor mit fogsz csinálni?«

»Az előbb mondtam: Angliába utazom.«

»Nem azt kérdeztem…«

»Hogy mit? Semmit!«”

(J-P. Sartre: Az undor. Réz Pál fordítása)

Reklámok

74.

A létező legegyszerűbb dolgokat vettük sorra. A lehető legegyszerűbbeket. (Érdekes, hogy a hangsúlyozáshoz a létezés hangsúlyozása tud hozzásegíteni.) Olyanokat például, mint a test, mozgás, légzés, jelenlét, vagy a semmi, amiről ki-ki eldöntheti, van-e vagy nincs.

Kicsit mintha arra menne ki, hogy ne csak tudjuk, de meg is tapasztaljuk azt, hogy minél egyszerűbb dolgokon gondolkodunk, annál bonyolultabb, annál nehézkesebb. Bizonyos fogalmakkal kapcsolatban könnyedén rábízzuk magunkat a közmegegyezésre, de minél inkább visszafejtjük a szálakat, minél csupaszabban áll előttünk valami, annál több lesz a kérdés.

Irigyelni kezdem azokat a filozófusokat, akik megtalálni véltek néhány választ, s ezekre rendszereket építettek. Közben arra gondolok, mit gondolhattak a végén, mondták volna-e legszívesebben, hogy bocs, nem is úgy van, adjatok még egy kis időt.

73.

Kicsit félvállról vettem a dinamikai gyakorlatokat. Amíg az elme egyhelyben áll, a testet pedig tetszőleges pontokba akarjuk elmozgatni, két igen komoly nehézséggel kell megbirkózni. Az egyik az elindulás, a másik a megállás. A kezdés és a befejezés. Még nem tudom, mire bízhatjuk magunkat ezen a téren.

72.

Ott volt például a fickó, aki egy éven át minden napra egy péniszt rajzolt a feleségének, szerelemből. Az embert nagy dolgokra képesek rávenni a nagy érzelmek. Ennél nagyobbakra talán csak a nagy érzelmek hiánya. Amikor magunknak kezdünk rajzolni.

70.

Néha persze gyerekes dolognak tűnik, hiszen kell hozzá makacsság, amit egyébként nagyvonalúan kitartásnak is szoktunk nevezni. Mégis inkább arra hasonlít, amikor a gyerek egy éven át nem hajlandó mást enni vacsorára, mint tejbegrízt. Mit tesz ilyenkor a jó szülő? Főz neki tejbegrízt.