munkacsy-krisztus-pilatus-elott

Munkácsy és Tolsztoj

Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály

Vagy talán helyesebb cím lenne: Tolsztoj és Munkácsy.

Az Anna Karenina első olvasásakor azt hittem, a tyúk volt előbb, de kiderült, hogy a tojás, és még az sem biztos, hogy közük van egymáshoz, illetve, ha van is, nem úgy, ahogy gondoltam.

De lássuk a részleteket!

Az Anna Karenina ötödik részének 9. fejezetében kerül először színre Mihajlov a festőművész, akivel Vronszkij és Anna akkor ismerkednek meg, amikor egy rövid időre Olaszországban telepednek le (meg is festetik vele Anna arcképét). Innen idézem:

„A szerep, amelyet Vronszkij kiválasztott, átköltözésükkel tökéletessé vált; Golenyiscsev révén néhány érdekes alakot ismert meg s első időben nyugodt is volt. Egy olasz festőtanár vezetésével természet után festett tanulmányokat, s a középkori olasz életben mélyedt el. (…)

– Mi csak élünk és nem tudunk semmit sem – mondta Vronszkij egy reggel a hozzá érkező Golenyiscsevnek. – Láttad Mihajlov képét? – mondta s egy frissen érkezett orosz újságot adott oda neki s megmutatta az orosz festőről szóló cikket, aki itt él, ugyanebben a városban, s most végzett be egy képet, amelyet rég emlegetnek már, s előre meg is vásároltak.

(…)

– Mit ábrázol a kép? – kérdezte Anna.

– Krisztust Pilátus előtt. Krisztust mint zsidót állítja oda, az új iskola minden realizmusával.”*

munkacsy-krisztus-pilatus-elott

Lev Tolsztoj

Lev Tolsztoj

Kinek ne jutna eszébe erről Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának első darabja, a Krisztus Pilátus előtt?

Ráadásul Mihajlov életútja, karaktere nagyon hasonló a mi festőnkéhez, ő is szegény sorból származik, nem részesült a festőakadémia előtt semmiféle képzésben, és éppen olyan becsvágyó és gyötrődő, mint Munkácsy. Kis kutatás után azonban rátalálunk a megfejtésre:

Tolsztoj 1873 és 1876 között írta az Anna Kareninát, tehát évekkel azelőtt, hogy Munkácsy megfestette volna Krisztusát

írja Lipp Tamás az 1993-ban megjelent A sátán körzője című könyvében. Ez azonban nem jelenti, hogy nem lehet kapcsolat a fikció és a valóság között, csak éppen nem úgy, ahogy hirtelen felindulásból gondolnánk.

[Munkácsy] 1880 júliusától kezdve egy esztendőn keresztül dolgozott a Krisztus Pilátus előtt című képén, a műhöz több színváltozatot és tanulmányt készített, mindegyikhez élő modelleket használt fel. Nem sikerült befejeznie a munkát 1881 tavaszára, amikor a párizsi Szalon megnyílt, mivel családi tragédiák nehezítették életét. Újszülött gyermeke meghalt, palotája pedig kigyulladt. Sedelmeyer saját palotájában állította ki a művet, melynek hatalmas sikere volt.

– olvassuk a Wikipédián.

Ebből nekünk most Sedelmeyer neve fontos, aki korának kiváló pr-menedzsere volt, Munkácsyt és művészetét úgy kezelte, ahogy ma kezelnének egy igazi szuperprodukciót: A témaválasztástól kezdve a munkakörülménykeig mindenbe beleszólt, ugyanakkor mindenből a lehető legjobbat biztosította, a hírverésről és a szervezési munkálatokról nem is beszélve. Művelt, sokat olvasó emberként egyáltalán nem kizárt, hogy olvasta az Anna Kareninát, s hogy a kép ötletét onnan merítette.

De akkor kiről mintázta Tolsztoj Mihajlovot?

Márk Antokolszkij

Márk Antokolszkij

Nem mintha mindenáron konkrét személyeket kéne keresni a karakterek mögött (sőt! egyáltalán nem kell), de itt véletlenül adódik egy lehetséges megoldás, ami annál is valószínűbb, mivel Mihajlov – habár csak mellékszereplő – olyan mélyen kidolgozott, jól ismert karakter, hogy legalább egy konkrét képzőművésznek állnia kell a hátterében. Szintén Lipp szerint ez Márk Antokolszkij szobrászművész lehetett, aki egyébként jóban volt Munkácsyval is. Antokolszkij naplójából kiderül, hogy Munkácsy járt nála párizsi műtermében, s mindketten nagy rajongói voltak Repinnek (Antokolszkij közeli barátja is).

Így tehát mégiscsak van kapcsolat a XIX. század egyik legnagyobb regényírója és a magyar festőgéniusz között.

_______

*Németh László fordítása

nthings-tengerszem

Ékszerelés

Két (számomra) új anyaggal kísérleteztem, készítem belőlük az újabb ékszereket. Pontosabban szerintem nem is csak ékszerek ezek, hanem… mondjuk talán objekteknek, amiket ékszerként is lehet viselni.

Most a betonékszereket mutatom meg, azokból is az első darabokat. Az egész folyamat egyszerre hasonlít az építkezéshez (betonöntés) és a szobrászathoz (csiszolás, esetleg faragás – ezek a mostaniak ezt pont nem igazán mutatják), és nagyon élvezem.

Ezt a Nap-Hold medált betonból öntöttem, azután aranyfüsttel vontam be és le is lakkoztam az előlapját.

Ezután a következő lépés volt, hogy üveggel kombináltam az ékszerbetont, ebből lett a Tengerszem medál:

Izgalmas kérdés volt, hogy működik együtt a két anyag, és szerencsére azt látom, hogy éppen olyan szépen, ahogy előre elképzeltem. Kísérletező kedvű olvasók tudják, hogy ez nem mindig van így.

Tengerszem ovális medál - Nthings Artworks

Tengerszem ovális medál – Nthings Artworks

Az egyik kedvenc témám az üveggolyó jutott eszembe erről az üvegkavics-mintázatról:

A képek alatti linkeken keresztük odataláltok a Facebook-boltomba is. Időnként majd mutatom az újabbakat.

Kedves Naplóm!

Kihúztam a fejemet a hurokból

Naplovam

Tudjátok, van az a rész a The Sopranosban, amikor Tony komoly bajba kerül a Bevilaqua-gyilkosság miatt, mert van egy szemtanú, akit persze nem találnak és vészesen közeleg az idő, hogy lecsapjanak rá. Ő azonban arra készül, hogy lelép a hatóságok elől, gondoskodik a családjáról és összepakol az útra, amikor a szemtanú váratlanul (és tényleg magától) visszavonja a vallomását. Akkor Tony ül Melfinél, a pszichiáterénél, valami hihetetlenül zsivány, megkönnyebbült mosollyal és azt mondja: Kihúztam a fejem a hurokból. És örülök neki.

Ezt érzem most, ahogy kezdek kiszakadni abból a világból, amibe olyan fölöslegesen mentem bele, sőt lovalltam bele magam, amibe annyi energiát fektettem, de úgy tornyosult fölém, körém, mint Kafka Perében az igazságszolgáltatás. Hogy soha nem tudtam, hol férkőzzek hozzá, vajon mi állja az utamat, kinek, hol kéne kétes értékű gesztussal kifejeznem a nem is tudom, mit, mikor hol kéne megjelennem, mit kéne mondanom, egyáltalán, mi a búbánatot akarjak, ha egyszer oda kerül a sor, hogy végre akarhatok valamit, s mindezeket máig sem tudom. Én egyáltalán nem vagyok jó ezekben a játszmázásokban. Ez nem azt jelenti, hogy bármit feladtam volna, csak azt, hogy kiléptem a körökből, amikben eddig toporogtam, és mostantól megint kizárólag magamra hallgatok.

tony-soprano

2016 annyira szar év volt (és egyáltalán nem csak a halálesetek miatt, sőt), amilyen talán utoljára nekem 2011-12 között volt, amikor minden poklok poklát jártam magánéletben és egy kézirattal is (mert persze minden egyszerre romlik el). Azt a kéziratot sem adtam fel egyébként, ha valakit érdekel, mutatom, mit csináltam belőle egyedül. (Nem mondom, hogy nem lett volna sokkal jobb, ha nem egyedül kell csinálni, de egyszerűen lehetetlen volt, falakba ütköztem – viszont van ott a linken 15 szöveges értékelés, ami azt mutatja nekem, hogy jobb így, mintha fiókban maradt volna.)

Energiát, időt most már csak olyan dologba fektetek, amiről azonnal tudom, hogy nekem megéri. S hogy mi az, hogy megéri? Az nagyon sok minden. Megéri érzelmileg vagy anyagilag. Például az ékszerkészítéssel akkora mázlim van, hogy mindkét szempontnak megfelel. A jótékonykodás is azonnal megéri, a tanulás is azonnal megéri (a tévhittel ellentétben), egy színházba menés, egy mozi, egy kávé mind-mind azonnal megéri, még akkor is ha rossz a film. Ami nem éri meg, az a várakozás, toporgás, bizonytalanság, a talánok és esetlegek hatalmas erdejében bolyongás semmilyen körülmények között, soha nem éri meg. Mégis újra meg újra éveket pazarolok rá. Ezért is írtam ezt a posztot, emlékeztetőül, hogy ne.

top3-500x356

Top 3 kétszer, 2016-ból

Év végi toplista – év elején.

Sok év alatt megfigyeltem, hogy teljesen kifürkészhetetlen, melyik bejegyzés lesz olvasott és melyik kevésbé (eltekintve az egyértelműektől, amik olyan aktuális témákkal foglalkoznak, ami sokakat érdekel), úgyhogy most nemcsak azokat listázom, amit legtöbben olvastatok itt a blogon, de azokat is, amit legkevesebben. Viszont, csak azokat sorolom, amiket 2016-ban írtam.

A 3 legolvasottabb 2016-os poszt:

3. Ez nem lepett meg, saját személyiségünk kutatása mindnyájunk kedvenc hobbija, a pszichológus körökben nem feltétlenül elfogadott ún. vonáspszichológiai alapú személyiségtesztről írtam itt: Személyiségteszt – Mediátor

2. Itt kicsit meglepődtem, de örülök, hogy sokan vettétek a lapot a száraz novemberrel kapcsolatban (azért csak oda kellett írni zárójelben egy frissítést:)): Száraz november. Hogy ezt ki találta ki?

1. Ez tényleg meglepetés (miközben örültem is), 2016 legeslegolvasottabb posztja a rövid híradásom arról, hogy megkaptam a Mozgó Világ folyóirat nívódíját próza kategóriában: Rám töpörtyű még nem volt ilyen hatással

Lássuk, mire kattintottatok legkevesebben (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezeket nem osztottam meg a közösségi médiában):

3. Mélypont-poszt arról, hogy most akkor… mindent beleszorítok az életbe, lehetőleg azt is, amit nem lehet: Akkor most a soknál többet

2. Egy rövid beszélgetésfoszlány: Hármas

1. Nem csoda, hogy szinte senkit sem érdekelt, csak egy kép: Mégiscsak úton lenni a legjobb

Srácok, lányok, köszönöm, hogy itt vagytok, járjatok vissza 2017-ben is!

 

tamaszunk2

Támasztékaink, ékeink

Naplovam

A szilveszter olyan, mintha a világ minden idiótájának egyszerre lenne születésnapja – mondtam itt is egyszer -, ezt megúszni nálam évek óta sportszerű kihívás, nem nagy kihívás, csak annyi, amennyit még az ember az évek végén éppen elvállal: alszik vagy dolgozik.

Ritka, ha sikerül társasággal megúszni, és idén (tavalyból idénbe) nekem sikerült, pedig az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy elmegyek-e. Egyeztetni a családdal, ki hova akar menni, van-e rám szükség itthon (akár csak úgy, hogy legyek a közelben), de minden úgy alakult, hogy nyugodtan mehettem és most, évek óta először nekem is van szilveszteri élményem, kellemes méghozzá. Támaszaink (és ékeink*) a jó emberek, ezt nem fogom felejteni 2017-ben sem.

Casablancával, jó társaságban finom italokkal, kitűnő ételekkel búcsúztatni az évet a lehető legjobb választásnak bizonyult. A kép nem illusztráció, a terített asztal alatt készült:

tamaszunk

Idén nem fogadtam meg semmit (hiszen én mindig megfogadok valamit és aztán minden hülyén alakul), csak kívántam.

Kívánom, hogy idén megvalósuljon az, amiért már annyi éve dolgozom, érjek oda, az áthatolhatatlan fal túlsó oldalára, ne toporogjak örökké ittlegyen meg az a kurva könyv, mielőtt.

Mindenkinek kívánom, hogy teljesüljön az, amire legjobban vágyik, legyen szép, nyugodt, békés, egészséges évünk.

És most munkára! 🙂

______

*a jelentést ki-ki maga választhatja ki

james-joyce

„The year, the year is gathering” – Három Joyce-vers év végére

Számomra James Joyce a világirodalom egyik legkifürkészhetetlenebb szerzője. A verseit olvasva is ugyanezt mondhatom róla. Elhoztam hármat a Kamarazene (Chamber Music) című kötetből, ami Gergely Ágnes és Tóth István fordításában jelent meg magyarul 1958-ban az Európa Könyvkiadónál (nagyon szép kis kötet, egyébként).

james-joyce

Ami különösen megfogott, az Joyce barátsághoz való viszonya. A Kamarazene szerelmes kötet, mégis kikerülhetetlen helye van benne a barátságnak, és nekem az a benyomásom, hogy Joyce-t ez mélyebben és komolyabban érintette, mint a szerelmi viszonyok. Ezt persze igazán nehéz szavakba önteni, nem is próbálkozom vele, inkább ízelítőül a három vers, s biztatlak benneteket a többi elolvasására is.

XIII

Go seek her out all courteously
And say I come,
Wind of spices whose song is ever
Epithalamium.
O, hurry over the dark lands
And run upon the sea
For seas and land shall not divide us,
My love and me.

Now, wind, of your good courtesy
I pray you go
And come into the little garden
And sing at her window;
Singing: The bridal wind is blowing
For Love is at his noon;
And soon will your true love be with you,
Soon, O soon.

Gergely Ágnes fordítása:

XIII

Keresd fel őt szivélyesen,
És mondd: jövök,
Fűszeres szél, kinek éneke
Nászének és örök.
Siess a barna föld felett,
Szaladj a tengeren,
Hogy föld-vizen át is megtaláld
A kedvesem.

Kérlek, szives jó szél, eredj,
Keresd fel őt,
S kertjéhez érve fújj, fütyöréssz
Az ablaka előtt:
Hogy itt a mennyegzői szél,
Dalában Vágy tüzel,
S közel van már a kedvesed is,
Nagyon közel.

***

XVIII

O Sweetheart, hear you
Your lover’s tale;
A man shall have sorrow
When friends him fail.

For he shall know then
Friends be untrue
And a little ashes
Their words come to.

But one unto him
Will softly move
And softly woo him
In ways of love.

His hand is under
Her smooth round breast;
So he who has sorrow
Shall have rest.

Gergely Ágnes fordítása:

XVIII

Hallgasd meg, drágám,
Híved szavát;
Nagy férfibánat a
Hűtlen barát.

Tudni, hogy végül
Mind-mind csaló,
S szájukban pernyévé
Porlik a szó –

Míg nem jön később
Valaki más:
Halkan becéző
Szerelmes társ;

S mikor a kéz lágy
Keblére hull,
A férfibánat
Csenddé csitul.

***

XXXIII

Now, O now, in this brown land
Where Love did so sweet music make
We two shall wander, hand in hand,
Forbearing for old friendship’s sake
Nor grieve because our love was gay
Which now is ended in this way.

A rouge in red and yellow dress
Is knocking, knocking at the tree
An all around our loneliness
The wind is whistling merrily.
The leaves – they do not sigh at all
When the year takes them in the fall.

Now, o now, we hear no more
The vilanelle and roundelay!
Yet will we kiss, sweetheart, before
We take sad leave at close of day.
Grieve not, sweetheart, for anything –
The year, the year is gathering.

Tóth István fordítása:

XXXIII

E barna tájon, merre multunk
Oly lágyan zsongta dallamát,
Kószálunk majd, s kart a karba nyújtunk,
Két régi, megbékélt barát.
Szerelmünk vidám volt, ezért
Ne bánkódj most, hogy véget ért.

Harkály kopog amott a fán,
Sárga mezén vörös szegély;
Árvaságunk körül vidám
Füttyel süvít az esti szél.
A lomb – egy sóhajt sem lehel,
Ha int az év, hogy hullni kell.

Nem, nem hangzik fülünkbe már
A körtánc és a réti dal!
Egy csók még, s ha az est leszáll,
Mi is válunk bús búcsuval.
Ne bánkódj, édes, semmiért –
Az év, az év nyomunkba ért.

 

blablabla

Maguknál mindenki hülye? Vol. 3

Szokásos válogatás családi és baráti #beszélgetéseink-ből, amiket év közben gyűjtök össze. Ünnepi kiadás: 

– Úgy jársz harmincö..ha…hét éves korodra, mint én.
– Hogy azt se fogom tudni, hány éves vagyok?

*

– Hova raktam a cipőmet?
– Melyiket?
– A tiédet.

*

– Anya, megint azt csinálod!
– Mit?
– Jó, tudom, hogy ilyenkor gondolkodsz, de olyan ijesztően nézel.

*

– Osztálykiránduláson fagyasztott krumplit sütöttünk a szobában.
– Istenem, nemhogy innátok, mint más rendes kamasz!

*

– Hány macskád van?
– Ez a kettő, csak ügyesen variálom.

*

– Ezt már R-nak is mondtam, de leszarta.
– Én nem szartam le! …mikor mondtad?

*

– Mi a mai desszert?
– Magas szénhidráttartalmú étel.
– Na, jó én lelépek…
(Megj.: így adj korrekt válaszokat kamaszoknak…)

*

– És te amúgy mivel foglalkozol?
– Keresem a szavakat.

*

– Felengedtek titeket egy matraccal a metróra?
– Néztek furcsán, de mit csináljanak? Volt nálunk egy műanyag kismotor is.

*

– Nem emlékszel a Szarzenés Ákosra?
– Ő is úgy néz ki, mint te, vagy normálisan?

*

– Van banán meg barack a hűtőben.
– Ja, csupa b-betűs dolog, például bubis víz.És van még egy, tudod, mi az?
– Nem.
– Bsör.

*

– Hogy lehet kijutni a körforgalomból arra az oldalra?
– Nem lehet. Oda születni kell.

*

– Lemegyek kutyát sétáltatni.
– …de nincs is kutyánk!
– Hm. Jó, mi?

*

– Hát, én nem tudom, de ezt a szöveget rohadt nehéz volt elkezdeni. Meg befejezni.
– Más gond nem volt vele?

*

– Anya, van egy unofficial lyuk a nadrágomon.

*

– Moziba megyünk,a Rossz anyákat nézzük meg.
– Minek?Azt itthon is nézheted. Igaz, csak egyet, de legalább ingyen.

*

– Ne haragudj, hogy a mondatom közepe megzavarta a tiéd elejét.

*

– Anya, egy néni fentről ma kérdezte meg, hogy itt lakom-e a házban. Mondom, hét éve. És egy ideje már így nézek ki.

*

– Amikor úgy ki vagy rám akadva, hogy Messengeren küldesz egy csípőre tett kezű nyulat, ami ingatja a fejét, az nagyon ijesztő ám, anya.

*

– Végül is, kétféle sportközvetítést szoktam néha komolyan nézni. Snookert, meg profi boxot.
– Ja, hát rokonsportok.

*

– Láttalak a villamosmegállóban.
– És jól néztem ki?

*

– Szerdán a Pszichiátriai Intézetbe megyek.
– Na, végre!

*

– Anya, felrakok rólad meg rólam egy meglepetés képet Facebookra.
– Vigyázz, mert nekem sok babakori képed van a birtokomban!

*

– Mit kérsz karácsonyra?
– Erkélyt.

*

– A húgodat ki kéne ugrasztani az ágyból.
– Ezt biztos rám akarod bízni? Én megteszem, de utána te fogsz vele kommunikálni.

*

– Tényleg mindenfélét tegyünk rá?
– Nézd, épp egy fenyőnek látszó tárgyra aggatunk műanyag dolgokat, szerintem adjunk bele mindent, legyen igazán ronda.

——- Köszönöm az egész éves kitartó hülyeséget mindenkinek! Legyen így jövőre is! 🙂 ——–