227.

„- Mondd, Murray, hol szálltál meg?

– Egy kis panzióban. Elbűvölőnek találom, de közben nem értem az egészet. Megejtően szép, omladozó, öreg épület, nem messze a bolondokházától. Heten vagy nyolcan vagyunk szobabérlők, rajtam kívül mindenki többé-kevésbé állandó lakó. Egy asszony, aki valami szörnyű titkot rejteget magában. Egy férfi, aki úgy jár, mint az űzött vad. Egy másik, aki sose jön ki a szobájából. Még egy asszony, aki órákig elálldogál a postaláda mellett, várva a levelet, amely sosem érkezik meg. Egy férfi, akinek nincs múltja. Egy asszony, akinek csak múltja van. Boldogtalan életek dohszaga lengi be a házat, mint a kedvenc filmjeimben.

– És te melyik vagy ezek közül?

– Én vagyok a zsidó. Mi más is lehetnék?”

(Don DeLillo: Fehér zaj. Bart István fordítása)

Reklámok

225.

Egy számunkra egzotikus (távoli, idegen) nyelv kódrendszerét megpróbálni felfejteni.

Az ember azt hiszi, hogy a “hatalmas kaland” az a raftingtúra, az El Camino, az óceánjárós utazás, a siklóernyőzés, vagy kivonulni a világból (a sivatagba). Nyilván. De egy jelek és jelentések közötti utazás legalább annyira hatalmas kaland. Vagy – mondjuk – belenézni valakinek a szemébe.

223.

 

kód

 

‘megállapodás szerinti jelek, szimbólumok rendszere információk közlésére’; ‘jelkulcs’.

Származékai: kódol, kódolt.

Az angol code átvétele; forrása a francia code (‘kódex, törvénykönyv’)

 

(Magyar Etimológiai Szótár)

221.

Azok a dolgok, amik elől elmenekültünk (például a sivatagba). Például meguntuk hallgatni jobbra érdemes társainkat arról, miért viselkednek megbocsájthatatlanul (miért működnek együtt egy vállalhatatlan hatalommal – csak, hogy példát mondjak), s miért is kéne mentségeiket meghallgatnunk, s ezzel mintegy feloldozást adnunk nekik. Persze hallgattunk, oldoztunk, ki-ki a maga vérmérséklete szerint. Mert nem vagyunk sem gonoszak, sem ostobák, nem képzeljük, hogy ítélkezhetnénk.

S hogy aztán mindez ne csapjon át rajtunk, hogy ne kelljen egyik nap arra ébrednünk, hogy minden szarházi, takonygerincű kis csíra és minden hallgatólagos feloldozója (velünk együtt) most már tényleg takarodjon a pokolra – hát eltakarodunk mi magunk.

Vannak ezek az idők, amikor minden sokkal nehezebbnek tűnik, úgy érezzük, megfullaszt a kor. De tudnunk kell, hogy szerencsések vagyunk. Soha máskor nem láthatunk ennyire tisztán. A dolgok boldog időben nem fedik fel valódi természetüket.