Régóta keresem a nekem valót

Naplovam

A legjobb persze a klasszikus kis fekete lenne, kézbe simuló, táskába könnyedén beejthető, de nem olyan kicsi, hogy aztán meg ne találnám az első mozdulattal, csinos, szigorú és sejtelmes, két fedele közt rengeteg tojáshéj színű, üres lappal. Igen ám, de az effélék a kemény borítóval mindjárt próbára teszik az embert, mert nem lehet az éppen nem teleírás alatt álló oldalakat a másik alá csak úgy behajtani. (Illetve, de. Be lehet, én már hajtottam be így keménykötésű noteszt, de nem javaslom. Komoly esztétikai – majd funkcionális – veszteség nélkül kivitelezhetetlen.) Emiatt aztán valamiféle asztalféle mindig kellene a használatához.

És a tojáshéj színű lapok is csak addig olyan jók, amíg el nem kezdek vadul jegyzetelni, mert azokon valahogy mindig elindulnak a sorok lefelé, felfelé, hol undokul széttartanak, hol egymásba akarnak gabalyodni. Hogy miért is alakulhatott úgy, hogy kockás (matek)füzetek lapjaira szeretek a legjobban jegyzetelni, fedje balladai homály. Szóval, legyen kockás. És lehessen hátra hajtani, de ne legyen spirálos, mert az pillanatok alatt szanaszét szakad.

És végül megint a méret a lényeg. Ha komolyan gondolom, akkor mégsem elég az a kicsi, ami kézbe simul és a táskába könnyen elrejthető, de azonnal megtalálható. Ha komolyan gondolom (és hát néha komolyan gondolom), akkor A4-es.

Szóval, szeretnék egy olyan jegyzetfüzetet, ami ránézésre mondjuk B6, keményfedelű, fekete, sima tojáshéj színű lapokból áll, de ha kinyitom, akkor A4-es matekfüzet. Más igényem ezzel kapcsolatban – egyelőre – nincs. Köszönöm.

Reklámok

Érlelő

Van egy szavam bordaágon,
mint a szilva érik, érik, felreped.
Nyílik hangra, mint a kívánósok
magva, nehéz savat permetez.
Lángoló arcokat akarok látni, égő szemeket
kidobálni magamból a vágyat, mint a szemetet,
hunyd le rám.

Hagyj el. Tíz körömmel kapart üregbe boríts,
nevess ki és szoríts, szoríts, röhögéstől lángoló
arcokat látni, szájakon párolgó hőhullám,
dobozba zárt életem, papírba gyűrt munkám,
ne adj többet.

Ne adj, tartsd meg magadnak,
tartsd, úgy is csak beléd szakadnak, várj.
Van hely mellettem, bennem is éppen egy kevés,
most jön a java, a többi tévedés, vess
meg. Ágypuhapamlagdunnaanyaölsírgödör
vagyok alattad.

(2014)

Helyettem Pessoa, helyette Soares

(lopott) Naplovam

Előfordul, hogy mások megírják helyettünk az aktuális naplóföljegyzésünket. Velem most ez történt, Fernando Pessoa volt szíves papírra vetni*, pontosabban nem ő, hanem kedves heteronimje, Bernardo Soares. Így állunk:

„Hosszú ideje nem írok. Hónapok múlnak el úgy, hogy nem élek, csak tengek-lengek az íróasztal és a fiziológia között, a gondolatok és érzések valamiféle meghitt pangásában. Ez sajnos nem pihentet: a rothadásban ott az erjedés.**

Hosszú ideje nem csak írni nem írok, de még csak nem is létezem. Az hiszem, alig álmodom. Az utcákat utcáknak látom. A hivatali munkát úgy végzem, hogy tudatom csak erre figyel, de az igazat megvallva, a figyelmem el-elkalandozik: ámde suba alatt nem elmélkedem – alszom, mégis mindig más vagyok a munka örve alatt.

Hosszú ideje nem létezem. Végtelenül nyugodt vagyok. Senki sem különböztet meg attól, aki vagyok. Csak most érzem úgy, hogy fellélegzek, mintha valami új vagy régóta húzódó dolgot vittem volna végbe. Kezdek tudatára ébredni annak, hogy a tudatomra ébredtem. Talán holnap felnyitom a szemem önmagamra, és megújítom saját létezésem folyamatát. Nem tudom, hogy boldogabb vagy kevésbé boldog leszek-e általa. Nem tudok semmit. Föltekintek (utcai járókelő vagyok), és látom, hogy a Várhegy lejtőjén a szemközti napnyugta tucatnyi ablakban lángol, hideg tüzű, szikrázó ragyogással. E ridegen parázsló szemek körül az egész lejtő alkonyi fénytől bársonyos. Legalább szomorúnak érezhetem magam, és tudván tudhatom, hogy a bensőmben áradó szomorúság összetalálkozott – hallható látvány – az elhaladó villamos váratlan csikorgásával, a beszélgető fiatal emberek tovaszálló hangjával, az élő város elfeledett neszezésével.

Hosszú ideje nem vagyok én.”

(Pál Ferenc fordítása)

 

______

*Szóval, akkor írta, amikor nem írt, tehát ebben is teljesen egyezünk.

**Az erjedés tulajdonképpen élet.

 

 

Trailer és könyvbemutató – Az altató szerekről

Elkészült a könyvtrailer! Megjelenés 2017. október 10-én, könyvbemutató október 19-én.

Előrendelni kedvezménnyel egyelőre a Kalligram kiadónál lehet: kalligram[kukac]interware.hu – a könyv címét és az előrendelési szándékot elegendő megírni.

Találkozzunk a könyvbemutatón október 19-én a Margó Irodalmi Fesztivál keretében a Teslában (Bp., 175, Kazinczy u. 21/C), az első emeleten 18:30-kor!

Minden aktuális, hasznos és haszontalan információt megtaláltok a könyv Fb-oldalán: Az altató szerekről »