Nyár közepére biztosan meggyógyulok, akkor megyünk nyaralni. Nem, nem is nyaralni, üdülni megyünk, üdülőbe, ahol nem tudom, mi van. Üdülés. Színes, játékokkal teli helynek képzelem, ahol, ha felugrom, nem esem azonnal vissza, hanem úszom egy darabig a levegőben, mindenki mosolyog, egész biztosan lehet fagyit enni reggelire, és nekem nincs lázam. Most éppen van, most megint feküdni kell, vagyis nem tudok felkelni, úgy vagyok, mint Hófehérke, miután megette a mérgezett almát, és a törpék nem akarták eltemetni, ami egyébként elég jó ötlet volt tőlük, de ez csak később derült ki. Esténként olvasom, amikor kicsit jobban vagyok, mert megtanultam olvasni, nem volt egészen szándékos, a magam részéről egyszerűen jobbnak láttam megkönnyíteni a helyzetemet, ha már nem mehetek ki a lakásból. Ami különben nem is olyan rossz helyzet, tekintve, hogy az óvoda például nem hiányzik. Lehetne itthon játszani, csak nem tudok megmozdulni vagy nem szabad, ez a két állapot váltogatja egymást, és hát, anya nem ülhet egész nap az ágyam szélén, hogy fölolvasson nekem. Mégis, mintha mindig ott volna, nem ül az ágyam szélén, de ott van, csak közben főz, mosogat, tereget, boltba megy, gyógyszertárba megy, gyógyszert és vitamint hoz nekem, azt hiszem, egyszerre több helyen is tud lenni. Hogy emellett nem tud fölolvasni, azt igazán meg lehet érteni.

Olvasom magamnak, hogy haja fekete, mint az ében – mi a csuda lehet az, miért nem éjben, ezt majd megkérdezem anyától –, bőre fehér, mint a hó, ajka piros, mint a vér, és van az a rész, amikor Hófehérke nem csinál semmit, csak fekszik, mindenki szomorú, az összes állat, az egész erdő, gyászolják a törpék, de ő tudomást sem vesz az egészről, úgy tesz, mint aki meg van halva. Mit csinálhat az üveg alatt, sokat gondolkodom rajta, talán gondolkodik, eltervezi, mi lesz, amikor nyaralni megy, vagy üdülni, tulajdonképpen lehet, hogy fel sem akar kelni, teljesen igaza van, én például tudom, hogy egy csomó dolog sokkal érdekesebb amíg csak elképzelem, amíg csak én veszek részt benne, amíg csak velem történik, szerintem ezt neki is tudnia kell. Én sem kelek fel, természetes, hiszen beteg vagyok, nemsokára megműtenek, ez lesz a második vagy a harmadik, állítólag a hallásommal lehet utána valami, nem tudom, a jóságos doktor bácsi azt mondta, meggyógyulok.

A Litera nyári sorozatába írott novellám folytatása itt olvasható >>>