Kazuar Apter belemelegedett a munkába, jól ment, a homloka üdítően gyöngyözött, a lapockái között már hízott az izzadságcsöpp, ami mindjárt elindul lefelé a gerince vonalán. A tavasz első igazán meleg napja volt, minden klappolt, a glett sima volt, a szoba jól szellőzött, örömmel gondolt a hideg sörre, amit este megiszik majd, csak azt a jó kis régi glettvasat sajnálta, hogy az nincs már meg. Az, amelyikkel az apja kicsapta a Marusa szemét.
Kategória: Szöveg
Egy csóka és más semmi
– az alábbi írást a FISZ Tér(kép) — Szöveg — Budapest konferenciáján az Újpest-blokk keretében olvastam fel 2022. június 30-án – Azért nem csukjuk be a pinceablakot, mert házi rozsdafarkúak fészkelnek odabent, a csövek és a plafon között. Ez nem olyan igazi pince, egyébként. Nem hideg, penész- és szénszagú, félelmetes, sötét hely, amilyen gyerekkoromban volt…
Bőre fehér, mint a hó
Nyár közepére biztosan meggyógyulok, akkor megyünk nyaralni. Nem, nem is nyaralni, üdülni megyünk, üdülőbe, ahol nem tudom, mi van. Üdülés. Színes, játékokkal teli helynek képzelem, ahol, ha felugrom, nem esem azonnal vissza, hanem úszom egy darabig a levegőben, mindenki mosolyog, egész biztosan lehet fagyit enni reggelire, és nekem nincs lázam. Most éppen van, most megint feküdni…
Natália Szeifert: Moments of Mercy
(Kegyelem című novellám Thomas Cooper fordításában megjelent a The Continental Literary magazinban.) Gilda had closed the gate behind her and was setting off down the only street in the village to pay her visits to her elderly patients when suddenly she remembered how she and Peti Sziraki had spent the better part of one morning…
Csáth 100 – Novella
Csáth Gézáról nincs időskori kép, hiszen harminckét évesen halt meg. Élete és halála a kutató, a függőségben szenvedő, elveszett ember tragikuma. Az Eső irodalmi lap tavaly, halálának 100. évfordulóján tematikus blokkot állított össze, amelyben arra kért fel szerzőket, hogy képzeljék el, mi lett volna, ha másként alakul. Ha Csáth – vagy Brenner József doktor –…
Karantén napló – Mázlista vagyok
Most vagyok 10 napja önkéntes “házikaranténban”. (10-én jöttünk meg Erdélyből – erről írok majd azért egy posztot – nem valószínű, hogy fertőzött lennék, a terjedés lassítása miatt vállaltam.) Az jutott eszembe, micsoda mázli, hogy az önként vállalt bezártság tulajdonképpen mennyire nem különbözik a szokott életformámtól. Járvány idején introvertáltak előnyben. A napok majdnem úgy telnek, ahogy…
Szeifert Natália 