Csáth 100 – Novella

Csáth Gézáról nincs időskori kép, hiszen harminckét évesen halt meg. Élete és halála a kutató, a függőségben szenvedő, elveszett ember tragikuma. Az Eső irodalmi lap tavaly, halálának 100. évfordulóján tematikus blokkot állított össze, amelyben arra kért fel szerzőket, hogy képzeljék el, mi lett volna, ha másként alakul. Ha Csáth – vagy Brenner József doktor –…

Karantén napló – Mázlista vagyok

Most vagyok 10 napja önkéntes “házikaranténban”.  (10-én jöttünk meg Erdélyből – erről írok majd azért egy posztot – nem valószínű, hogy fertőzött lennék, a terjedés lassítása miatt vállaltam.) Az jutott eszembe, micsoda mázli, hogy az önként vállalt bezártság tulajdonképpen mennyire nem különbözik a szokott életformámtól. Járvány idején introvertáltak előnyben. A napok majdnem úgy telnek, ahogy…

Valószínűleg tévedek – Gondolatok járvány idején

Az egyetlen mondat, amelyet  leírhatok, az egyetlen állítás, amelyet felelősséggel tehetek a koronavírus-járvány alatt kialakult helyzetről gondolkodva, az, hogy: Valószínűleg sok mindenben tévedek. A tévedés kockázatát vállalva gondolkodom – ahogy mind gondolkodunk. Sokan sokfélét gondolunk, és azt hiszem, hasznos, ha megosztjuk egymással. Nem biztos, hogy most, ebben a pillanatban lesz ennek haszna, lehet, hogy csak…

Valós idejű világstatisztika

Aznap este Károly azzal a határozott szándékkal ült le az íróasztalához, hogy most igazán nekifog. Összeszedi a jegyzeteit, és elkezdi begépelni egy fájlba. Ezúttal nem hagyja elhatalmasodni magán a rémületet, amelyet a végtelen fehér felületen magányosan villogó kurzor vált ki belőle, és ezúttal nem bámulja az ablaküveget, aztán nem oltja le a villanyt, hogy a…

Macskafog

Megjelent a Családi Kör – Vajdasági magyar független hetilap 2019. szeptember 19-i számában. (Katt a képre és felnagyul)

Sátorhely, emlékhely

Azt gondolná az ember, hogy szezonon kívül nincs ott senki. És tényleg úgy tűnik, hogy nincs ott senki. Nem hogy ott nincs, de a fehér fényben, ebben az egész, sarkig tárt tájban egyáltalán sehol nincs senki. Az út mellett kétoldalt tintabarnára kopaszodott fák, mögöttük a szántóföldek. A fák, na, azok gyönyörűek. A szántóföldek is, csak…

A nemgondolás elmélete és gyakorlata

A legfontosabb az elhatározás – gondolhatnánk –, de ha minden jól megy (vagy éppenséggel rosszul, nézőpont kérdése) látni fogjuk, hogy ez talán mégsem egészen így van. A témában járatlanok kedvéért az alapfogalmak tisztázásával kezdeném. A nemgondolás ill. annak elhatározása feltételez egy gondolót (egyén v. személy), és legalább egy gondolkodni valót – itt speciális formában: megszüntetendő gondolkodni…

SNITT

Írásom az ESŐ Irodalmi Lap 2018/3 – Magyar novellák – számából. Snitt A nagy konyhakés ott billegett a mosogató szélén, mint egy iránytű mutatója. Ahogy valamelyikük sietve letette, a nyélnek az él felé kiszélesedő vége a peremre került, megtalálva azt az egyensúlyi pontot, amelyen megtámaszkodva elfordulhat a vízszintes tengelyen anélkül, hogy elbillenne. Aztán beállt hálószoba-konyhai…

Az éb(e)renlét művészete

Azt, hogy ébren vagyok (hajnali fél háromkor, teszem azt), onnan tudom, hogy arra ébredek, hogy Edicska* belecsámcsog a fülembe. Nem közvetlenül csámcsog bele, a mi gettónkban olyan közel vannak az ablakok, hogy ilyenkor, amikor egyébként csendes a világ (csendes, csendes, de soha nem néma, soha nincs csend, nem tudom, észrevetted-e már, csend, a csönd nem…

A hülyeszent

– Publikáció a Literán – (Hommage á Jack Kerouac) Mit hallgatsz mostanában?, kérdezte a Fuvolista, én meg hallgattam. Magamban nevettem, arra gondoltam, hogy akár úgy is érthetném, hogy hát te meg mit hallgatsz mostanában, mit kussolsz, miért nem beszélsz, de nem értettem félre, se véletlenül, se szándékosan, de még csak viccből se, olyan jól nevelt…

Kimaradt jelenetek – ÉTKEZÉSI ŐZ

Ami a Mi van veletek, semmi?-ből kimaradt.   Ahogy minden erejét összegyűjtve megemelte az állat meleg, földszagú testét, Póknak egy idétlen, régi vicc jutott eszébe. Az izmaiból kiszaladni készült az erő, és komoly önfegyelemre volt szüksége, hogy el ne dobja a szerencsétlent. Grafit észlelte a megtorpanást, neki is nevethetnékje támadt, pedig semmilyen vicc nem jutott…

Regényrészlet – Élet és Irodalom

Mi van veletek, semmi?  (részlet) „Barát, gondolta Grafit, ezt a szót használja. Nem haverom vagy spanom. Érdekes. Az világos volt, hogy nincs hova mennie, az Annival való békülésről szó sem lehet. Nem vinné rá a lélek, még fedélért sem. Ott már semmi keresnivalója. Ezt nagyon pontosan tudta, amióta azt a kajla megkönnyebbülést érezte az utcán,…