A Jelenkor folyóirat legfrissebb számában hosszabb részlet olvasható a Mi van veletek, semmi? -ből. „Itt szoktak ülni a haverokkal, az állomás alacsony, lapostetős épülete mögött, a valaha jobb napokat látott parkban, mindig ugyanazon a padon, mindig csak a támlán, és mire nyolcadikosok lettek, már nem akadt olyan ember, aki rájuk szólt volna, hogy hogy merik…
Címke: részlet
Mi van veletek, semmi? (részlet)
Felnézett, meglátta a horpadt, sötét arcot a kapucni alatt, a szempárt, ami megpöccintett benne valami régit, egy ismerős kutya szemét, amin most nem volt ideje gondolkodni, mert látta a kis fekete patakokat a száj mellett és a szem fölött, egy pillanat alatt felfogta, hogy vér, a fejében megvillant a vészjelző, és mielőtt bármit gondolt volna, automatikusan megragadta az idegen karját. – Mi van ? – kérdezte, mintha régi havert állítana meg.
Az altató szerekről (részlet)
Lechner Petivel sok délutánon ültünk a házunk kapujában. Térdünkre támasztott állal figyeltük a járókelőket, a járda repedéseit, mint egy térképet. A lépcsőnk mellől induló széles folyó a Duna, fél méterrel odébb ebihal alakú mélyedés, az egy tó. A szemközti ház felé az Alpok egy része gyűrődik. Nálunk az volt a szabály, hogy nem mehetek a…