Regényrészlet – Jelenkor, május

A Jelenkor folyóirat legfrissebb számában hosszabb részlet olvasható a Mi van veletek, semmi? -ből. „Itt szoktak ülni a haverokkal, az állomás alacsony, lapostetős épülete mögött, a valaha jobb napokat látott parkban, mindig ugyanazon a padon, mindig csak a támlán, és mire nyolcadikosok lettek, már nem akadt olyan ember, aki rájuk szólt volna, hogy hogy merik…

Mi van veletek, semmi? (részlet)

Felnézett, meglátta a horpadt, sötét arcot a kapucni alatt, a szempárt, ami megpöccintett benne valami régit, egy ismerős kutya szemét, amin most nem volt ideje gondolkodni, mert látta a kis fekete patakokat a száj mellett és a szem fölött, egy pillanat alatt felfogta, hogy vér, a fejében megvillant a vészjelző, és mielőtt bármit gondolt volna, automatikusan megragadta az idegen karját. – Mi van ? – kérdezte, mintha régi havert állítana meg.

Az altató szerekről (részlet)

Lechner Pe­ti­vel sok dél­utá­non ül­tünk a há­zunk ka­pu­já­ban. Tér­dünk­re tá­masz­tott ál­lal fi­gyel­tük a já­ró­ke­lő­ket, a jár­da re­pe­dé­se­it, mint egy tér­ké­pet. A lép­csőnk mel­lől in­du­ló szé­les fo­lyó a Du­na, fél mé­ter­rel odébb ebi­hal ala­kú mé­lye­dés, az egy tó. A szem­köz­ti ház fe­lé az Al­pok egy ré­sze gyűrő­dik. Ná­lunk az volt a sza­bály, hogy nem me­he­tek a…