(részlet)
„Barát, gondolta Grafit, ezt a szót használja. Nem haverom vagy spanom. Érdekes. Az világos volt, hogy nincs hova mennie, az Annival való békülésről szó sem lehet. Nem vinné rá a lélek, még fedélért sem. Ott már semmi keresnivalója. Ezt nagyon pontosan tudta, amióta azt a kajla megkönnyebbülést érezte az utcán, a kidobott holmijait átlépve, és elindult a szabadság, vagyis a villamos felé. Mintha berúgott volna, pedig akkor még alig ivott pár kortyot a vodkából. Anni polcáról emelte le az üveget, hülye jelenet. Veszekednek, és Anni azt kiabálja, hogy takarodjon. Mire ő, ahelyett, hogy visszaordítana, megfogja a polcon álló vodkásüveget. Valami születésnapra vagy névnapra kapták, és soha nem nyitották fel, mert otthon nem ittak egy kortyot se. Oda volt téve Anni kagylói meg legyezői közé a polcra, dísznek. Gondolkodás nélkül kapta le, mintha ez volna a legfontosabb tárgy a lakásban, megragadta, hogy rendben, akkor ő most egyrészt takarodik, másrészt ezt biztosan elviszi. Takarodj!, üvöltötte újra Anni, ő meg már ment is kifelé, még be sem csukta maga mögött az ajtót, hallotta, és a légáramlatból érezte, hogy nyílik a nagyszoba ablaka, jaj, gondolta, tényleg kibassza a cuccaimat az utcára. És Anni ez egyszer beváltotta a kedvenc fenyegetését, valóban elkezdte kiszórni a holmikat, még jó, hogy nem jutott eszébe a fotóstáska, még jó, hogy nem nyúlt le érte féktelen dühében, jó, hogy a sarokban van az asztal alatt, és rá van dobva a rongyszőnyeg. Így csak a vászontáska, a ruhák, a régi Kodak, a filmes dobozok, az ecsetkészlet meg néhány könyv hullott ki a közös életükből.”
A teljes részlet a legfrissebb (2019. 05. 17-i) ÉS-ben olvasható. Online pedig itt:
https://www.es.hu/cikk/2019-05-17/szeifert-natalia/mi-van-veletek-semmi.html
Szeifert Natália 