Könyvhét 2018 – Rekkenés, dedikálás, oda-vissza

A könyv legnagyobb hazai ünnepének pénteki napját Debrecenben töltöttem. A Művésztér meghívására érkeztem egy beszélgetésre, Szabó Krisztina kérdezett, én válaszoltam. A Könyvszekrénynél így néztünk ki messziről:

Így közelről:

Így meg még közelebbről:

És volt dedikálás is (azt szerette volna Kriszta lefényképezni, hogy írok, de hirtelen mind odanéztünk – aztán azt is lefényképezte, de ez viccesebb):

Rekkenő hőség volt, ennek ellenére akadtak lelkes, kitartó olvasók, akik ott voltak délután 5-től vagy közben odaértek, és együtt rekkenhettünk. Itt köszönöm meg a meghívást a Művésztérnek. Nagyszerűen éreztem magam (még a MÁV sem tudta elvenni a jókedvem), és köszönöm mindenkinek, aki eljött. Nagy öröm Budapesten kívül is találkozni az olvasókkal.

Vasárnap már Pesten – még pont a hatalmas viharos eső előtt – déltől egyig a Vörösmarty téren voltam megtalálható, a Kalligram standjánál. Így dolgoztak ott a kiadó rekkenthetetlen munkatársai:

Előttem Papp-Zakor Ilka élvezte a fülledt időjárást, megragadtuk az alkalmat könyvcserére.

Azután én rekkentem és dedikáltam:

Nagy élményekkel zártam, például: Először fordult elő, hogy könyvtár számára dedikáltam kötetet (Üdv a Dagály Utcai Könyvtár olvasóinak!), és először fordult elő olyan is, hogy valaki megköszönte a könyvön kívül a posztoljverset-mozgalmat. Jó volt látni titeket, köszönöm, hogy eljöttetek!

Azután még beszereztem én is ezt-azt, persze. Márton László talányos-kalligrafikus-kalligramos Két obeliszkjét:

S azóta olvastam is, és már tudom, hogy a rejtélyes idézet a 87. oldalról van. („Ott van a Nyolc Ló Szőnyeg, nem sokkal nagyobb egy ágyelőzéknél, lágy és hajlékony. A nyolcból hét lónak kék a teste és mustársárga a sörénye, a nyolcadik földszínű és indigókék a farka.”)

Nem tudom, tudjátok-e, de ez a regény egyszerre jelent meg magyarul és németül. S amint egy röpke beszélgetésben most megtudtam, nem fordításról van szó, Márton László párhuzamosan írta a kettőt, méghozzá többnyire úgy, hogy néhány fejezetet megírt németül, azután magyarul. Hűha, nem? Mindenesetre két külön könyvről van tehát szó. Én nem tudok hasonló vállalkozásról, akárhogy is, nagy dolog ez.

De nem ám csak a prózistáké a világ, mielőtt szarrá ronggyá áztam volna, még pont elcsíptem egy igazi költőt. Babiczky Tibor gyanútlanul dolgozott a standon, amikor lecsaptam rá az új kötetével. Mármint, nem csaptam vele agyon, csak meglátogattam.

Aztán jött az eső, a könyveket meg tudtam óvni tőle, magamat kevésbé – próbáltam a budiknál a bódésor hátsó eresze alá húzódni – úgyhogy számomra ezzel az esővel ért véget az idei könyvhét.

Remélem, jövőre is találkozunk. Könyvekkel, veletek, mindenkivel.

Reklámok

Ünnepi Könyvhét 2018 – Itt találkozhatunk

Kedves Mind!

Idén az Ünnepi Könyvhéten két helyszínen is találkozhatunk.

Június 8-án, pénteken: Debrecenben a Könyvszekrénynél felállított színpadon délután 5 órától beszélgetés, majd dedikálás. Beszélgetőtársam Szabó Krisztina lesz.

Június 10-én, vasárnap Budapesten, 12 órakor a Vörösmarty téren dedikálás a Kalligram standjánál.

Mindenkit szeretettel várok.

365/120 – #lookup

Képek, amelyek akkor készültek (pénteken), amikor nem cipeltem magammal a fényképezőgépet (és megbántam). És arra is gondoltam, milyen jó lenne körbesörözni a kocsmákat a környéken. Felelőtlenül, ahogy (nem is olyan nagyon) régen. Tegnap vittem gépet, jól rákészültem, de végül már kedvem sem volt előszedni. Így megy ez.

Mindenesetre, továbbra is fel a fejjel!

365/030 – Kutyapest | Fotónapló

Nem tudom, melyik állat az ember legjobb barátja. Én például az állatok nagy barátja vagyok – még akkor is, ha azok néha emberek.

Úgyhogy, most minden okoskodás nélkül mutatom, milyennek látom Kutyapestet.

Néha kicsit elárvultnak – apa ide vagy oda.

Mindig türelmesnek.

Hűségesnek.

Kíváncsinak.

És játékosnak.

A képek nagyrészt az Istangram-fiókomról valók. Akinek kedve támadt velem tartani ott is, kattintson ide.

365/009 – Tintapest színfogó

Vannak először is ezek:

Facebookon azonnal, Twitteren majdnem azonnal kitaláltátok, hogy ezek színfogók, amiket mosáshoz lehet használni.* Tavaly próbáltam ki, és amikor az elsőt kivettem a gépből, arra gondoltam, hogy ez már készen is van, ez így egy alkotás.

De nem hagytak nyugodni az itatóson kialakult törésvonalak, foltok, fényességek meg mélységek. Ezek engem provokáltak, mindenféléket sugdostak a fülembe, azt mondták, menjek közelebb és lépjek be a képbe.

Aztán itt van Vincent tolla és tintája. Meg örökös témám, Budapest. Nagy sorozatot tervezek, ez itt az első három darabja:

________________

*lehet, de ha valami nagyon ereszti a színét, ne mosd össze fehérrel így se