Nem az, hogy mi a metál, de még azt sem tudjuk, ki a metálos. De nem is itt akartam kezdeni.

A PécsLitről van szó (a csodálatos szervezőknek ezúton is köszönet), arról a keddről, ami nekem olyan korán kezdődött, hogy már akkor úton voltam, amikor más napokon még csak a második kávémat iszogatva szoktam épp beleborulni valamelyik szövegembe (hogy aztán pár óra múlva azt érezzem, hogy ez a nap sem volt hiába, ma is dolgoztam, és persze múljon el, újabb pár óra múlva már ismét arra gondoljak, hogy ma sem dolgoztam… eleget?, na mindegy), szóval úton voltam reggeltől, koradélután pedig már a varázslatos Zsolnay negyedben, ahol átvettem szállásom kulcsait (ennek később még jelentősége lesz).

Meleg volt. (A kedves naplóolvasók tudhatják, hogy ezt nem pozitívumként jegyzem föl.)

Lecsorogtam a Helyszínre. Dániellel megittunk egy kávét (plusz vizet, plusz egy epres limonádét – na, mondd, kortárs író sör nélkül…, hát ez van), azután felültünk a kissé levegőtlen színpadra (ez estére sokkal rosszabb lett), hogy beszélgessünk az Örökpanorámáról.

Azért remek dolog, hogy van egy ilyen eseményen fotós, mert nem csak mi vagyunk megörökítve, 👇

A teljes szöveg a Patron oldalamon szabadon olvasható: https://www.patreon.com/posts/mi-van-5-azt-89365919