Trailer és könyvbemutató – Az altató szerekről

Elkészült a könyvtrailer! Megjelenés 2017. október 10-én, könyvbemutató október 19-én.

Előrendelni kedvezménnyel egyelőre a Kalligram kiadónál lehet: kalligram[kukac]interware.hu – a könyv címét és az előrendelési szándékot elegendő megírni.

Találkozzunk a könyvbemutatón október 19-én a Margó Irodalmi Fesztivál keretében a Teslában (Bp., 175, Kazinczy u. 21/C), az első emeleten 18:30-kor!

Minden aktuális, hasznos és haszontalan információt megtaláltok a könyv Fb-oldalán: Az altató szerekről »

Reklámok

The Golden Mean

Emlékeztek, amikor tavaly nyáron az őrült körutazós nyaralás során Saint-Tropez főterén lefényképeztem Carole Feuerman szobrát? Most megtaláltam a videót, ami azt is megmutatja, hogyan készült.

Az ideiglenes elhelyezők kicsit gondban lehettek, mert persze hogy a parton látványosabb lett volna (ott is volt kortárs szobor, Bernard Bezzina test-töredékei), itt viszont lehet, hogy többen látták. Ezen a képen valóban nem érvényesülnek az arányai:

Ezen talán jobban érzékelhető a hatás, amit az egyszeri felfedezőre tesz:

Feuerman hiperrealista szobrainak modelljei általában úszók, fürdőzők, a test szépségével mesél. Ebben a videóban ő maga mutatja meg, hogy készült a The Golden Mean, láthatjuk az eredeti test tulajdonosát is (akit megkérdeznék, milyen érzés a saját testét felnagyítva, szoborba öntve látni):

Jó játék a kendama

Egy kis Japán

Egyszerűség és nagyszerűség – mint tudjuk – úgy járnak kéz a kézben, mint Stan és Pan, Tom és Jerry, Gucci és Habony, fény és árnyék, sőt mint ha és iku, ha már Japánnál tartunk.

A kendama egy XVI. századi eredetű japán játék, ami valószínűleg sok későbbi, hasonló elven működő játék őse.

Talán nem csak engem lep meg, hogy az általában technokratának tartott Japánban máig hatalmas kultusza (és sok versenye) van ennek a játéknak, profi fokozatokat lehet belőle szerezni, szóval nem csak könnyed vasárnap délutáni kikapcsolódás a parkban, habár nyilván annak se rossz. De duma helyett inkább mutatom a modern nindzsákat, a kendama mestereit – öt perc ámulat:


A párost egyébként úgy hívják, hogy Zoomadanke (ずーまだんけ) és van Facebook-oldaluk, katt ide. 🙂

Hit me

Naplovam

Igazán szeretném ezt a posztot egy jó kis képzavarral kezdeni, úgyhogy: A minap megütötte az agyamat (és a szívemet) egy gondolat, miszerint Bach még elhitte, hogy közvetlenül fel lehet jutni istenhez. Ez a gondolat akkor fogalmazódott meg, amikor mintegy mellékesen arról volt szó, hogy miért is áll meg a zenéje ma is, aztán ment a gondolkodás tovább, másról. De én fennakadtam itt.

Kedves Naplóm!

Egyrészt irigylem Bachot, másérészt azt hiszem, jól hitte. Ha valamivel fel lehet jutni (bárhova) az a zene, és ha Bachot hallgat az ember, tényleg még akár isten is szóba jöhet. De ami miatt az egész fontos, az nem Bach – elnézését kérem, de ő most csak a példa szerepét töltötte be -, a lényeg mégicsak a hit. Nem, nem az istenhit, hanem az elhívése (nem létező szó) a dolgoknak. A saját munkának például.

5-10 ezer karakterenként elakadok az írásban, és ezt számos apró akadályra ráfoghatnám, de az igazság az, hogy komolyabb elakadás mindig olyankor történik, amikor valamit nem hiszek el. Van egyfelől ez az általános nemhit, hogy minek, olyankor becsukom és gyorsan más munkába fogok, fejben úgyis mindig írok és majd meglátjuk, mi lesz belőle a papíron (vagyis a doksiban) – ha nem bírom ki, úgyis folytatni fogom, akkor majd háttérbe szorul ez az alapérzés. Egészen el sosem tűnik, ott lappang örökké a rohadék.

Másfelől van az, hogy történtetni akarom a dolgokat (tört én-tetem, haha), és egyszercsak magam sem hiszem el. Olyasmit pedig, amit magam nem hiszek (sőt nem tudok) nem írhatok. Lebénít, és megintcsak félre kell tenni, amíg festés vagy ide-oda rohangálás (legjobb esetben utazás) közben meg nem érkezik a megoldás. A megoldást pedig onnan lehet felismerni, hogy olyan egyszerű, mint egy pofon. Vagy kettő. Az egyiktől kijózanodik az ember, a másiktól cselekszik. Úgyhogy hát így.

Azért legyen zene is, olyan, amit el lehet hinni:

Órákig tudnám nézni

Naplovam

…a fényfestést. Is. Azon gondolkodtam közben, hogy ez bizonyára egyfajta drog. Vizuális drog, ha tetszik. Tudatmódosító szerek hatása alatt állítólag mindenki nagyon élvezi a vetítést, de szerintem fordítva is működik. Bele lehet ebbe módosulni rendesen, ha van rá az embernek legalább fél órája. Nekem most nem volt, de hoztam emlékbe ezt a videót. Bocs a minőségért:

Az állati intelligenciáról

Már régóta kerestem ezt a felvételt, hálás vagyok annak, aki feltöltötte a YouTube-ra a National Geographic nagyszerű ismeretterjesztő filmjeit.

Nem szeretem az állatkísérleteket, ahogy szerintem a legtöbb tudós sem, de megértem, ha felülkerekedik a megismerés vágya, nem beszélve arról, hogy ezek nélkül még annyit se tudnánk az állatvilágról, amennyit most tudunk (ami mindent összevetve nem sok). Nem hiszem, hogy az evolúció csúcsa (teremtés koronája) lenne az ember, úgyhogy többnyire értetlenül szemlélem, hogyan is juthattunk a mindent leuraló emberi civilizációig. Az etológiában sok mindenre találtam választ, de vannak bizonyos pontok, amikor mégis hátra dőlök és ugyanaz a kezdeti értetlenség kerít hatalmába. Ilyen pont ez is, a csimpánzok csodálatos memóriájával kapcsolatban. Nézzétek csak:

József Attila születésének 110. évfordulóján megmozdult a fél világ – VIDEÓ

Hatalmas munka volt az egésszel, de nagyon megérte, nézzétek meg a videót 🙂

GITTEGYLET

Mi történt 2015 április 11-én? Talán a résztvevők közül sem mindenki tudja, hogy a világ eddigi legnagyobb költészeti akciójának közreműködőjévé vált.

A magyar költészet napjára meghirdetett Posztolj verset az utcára! nevű gerilla-akcióban – az általunk begyűjtött információk szerint – több ezren vettek részt, legalább 23 országban, több száz helyszínen, a beküldött képek tanúsága szerint szinte megszámlálhatatlanul sok verssel a fél világra kiterjedő spontán street-art performanszt hoztak (hoztatok) létre.

A megmozdulásunk lényege az volt, hogy minél szokatlanabb felületeken verseket helyezzünk el (hirdetőoszlopon, faliújságon, járdán stb.), a hétköznapokból kizökkenve/kizökkentve a szemlélődőket kifejezzük a versek iránti szeretetünket, így ünnepeljük József Attila születésének 110. évfordulóján a magyar költészetet.

Az egyéni résztvevőkön kívül számos iskola vagy iskolai osztály, könyvtár, civil szervezet, művelődési ház stb. csatlakozott az eseményhez, összekötve a versposztolást saját költészet napi eseményükkel, ami külön öröm és a közös ünnep fényét tovább emeli.

Ebben a videóban megpróbáltuk a lehetetlent: a rendelkezésünkre álló adatokkal és…

View original post 40 további szó