365/036 – Hakia

Én, a hik, a kodak.

Ki, ha én. Adok ak.

Hé, na ki? Dokkaa!

Na éhik kokada.

Ikahén ad kako.

Kén a hadiakok.

Néha kiakadok.

Reklámok

365/034 – “jóságomban hatalom van” – 40 éve halt meg Nagy László

Nem írnék róla, ha nem olvastam volna most a friss ÉS-ben Pál Sándor Attila írását. És most sem írok, csak egyszerűen neki adom ezt a napot, úgy is mint költőnek, úgy is mint anyám szeretett költőjének, úgy is mint a lappangó, de mindig előkerülőnek, és ha megengedők vagyunk, földimnek.

Nagy László

Jártam én koromban, hóban

Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.

 

Átüt a lé

átüt a lé átüt a gézen a színe
kattog a gép átvisz az égen az íve
lány haja kék lány haja lobbanva kékül
messze szalad messze de mennyire végül

átüt a lé átüt az égen a zápor
gézmadarak útvonala csupa szárnytoll
lány szalad itt talpa alatt egek íve
sír ez a lány nincs neki nincs neki szíve

_____________

(2014 – csak most találtam meg)

365/002 – Palacs

Ma palacsinta nap.

A palacsintáról eszembe jutott Palics (Palicsról is mindig eszembe jut a palacsinta, nincs ebben semmi érdekes), viszont Palicsról meg eszembe jutott Tolnai Ottó, és ha Tolnai Ottó, akkor:

annál többet minél hosszabbak

annál többet minél hosszabbak
barna ujjaiddal gyorsan
megszámolod a sorokat
és megszorzod százzal
vagy hetvennel
(ez a versem nyolcvanöt soros)
múltkorjában amikor azt a
kétszázötven soros verset
hoztam haza
megcsókoltál
azóta minden vers előtt
a hosszú vers
múzsájához fohászkodom
hogy hosszan írhassam versem
mert DOREEN
én szeretném ha többször is
megcsókolnál
igaz különben sincs sose kedvem
abbahagyni a verset
hogy legalább a versben
nyújtózkodhassak
186 centiméteremnek kicsi
ez a szoba
alacsonyak ezek az utcák
még a takaróm is rövid
és különben sem szeretem
a rövid bolha-fürge
verseket
félek a vers szélétől
félek a vers végétől
félek a vers szélétől
félek a vers végétől
félek
hajótöröttként akarok hánykolódni
rajta és lassan alásüllyedni
úgy hogy észre se vegyem mikor
fulladok bele
minden versbe bele akarok fulladni
bele akarok fulladni
bele akarok fulladni
bele akarok fulladni minden versbe.

(Zágráb, 1963. január 5-én)

Készült egyébként húsos, meg édes is, hátha* bele akarok fulladni.

___________

*hát igen

Karácsony első napja van

már a fülünk is ketté áll,
kisült a hal, bejgli van,
meg csíz a csupasz körtefán.

Karácsony első napja van,
a cukorhab kancsal és kemény,
ma nem mozdul sehol semmi sem,
alszik a jó sütemény.

Csak a folyékony szappan, az üres,
kifogyott, ki hitte volna ezt,
holnapi vendégeink így hogy
mossák majd a kezüket?