Egyetek, állatok

Ne félj az időtől, motyogja a sarkon a nő, kezében konzerv,

tartósított bánat, viszi a macskáknak, a lábához gyűlnek este hét körül.

Megállok, a talpam alatt felpuhul a beton. Fényhálózat a város,

csomópontjain csorog a tejneon.

Hogy félek-e, kérdezem magamtól, a nő barna ujjal beleváj a pépbe.

A vakolatok szépen mállanak, lyukacsosak a házfalak, lassan porhanyós

este lesz, elfordulok, hogy ne bámuljam, de addigra észrevesz.

Egyetek, mondja, egyetek, állatok, konzervet vagy másik, kisebb állatot,

– rám néz, talán el sem lát idáig –, aranyoskám, hát nem kell félni

semmitől. Nélküled is fölépül éjjel, ami reggelre összedől.

Nézem őt, már alig látok el odáig, köztünk lámpafényből alagút,

benne ő, benne én, két kicsi, sötét jel. Ő is tudja, hogy a macskák

mindig megszerzik maguknak, ami kell.

 


Megjelent az Élet és Irodalom LXI. évfolyam, 37. számában, 2017. szeptember 15-én, a Húz a zoom című verssel együtt.

Reklámok

365/131 – Nézeteim a világegyetemről

Jó fellengzős címet adtam, haha.

Ma annyira tömören sikerült összefoglalnom azt a kettősséget, ami bennem a világunkkal kapcsolatban van, hogy miután Facebook-poszt lett, úgy éreztem, ez egy vers. Így tehát ezt hagyom itt a mai napra:

Amikor déltájban megfőzöm a teámat, megnyugtató, kényelmes boldogsággal gondolok a termodinamika nulladik főtételének első posztulátumára.
Az élet biztonságos és kiszámítható, kísérleti úton naponta bizonyítható.
Csak hát, mindig ott van a tudat, hogy a Planck vs Newton meccsből azért mégiscsak Planck került ki győztesen.

365/103 – Ébredj másképp

Annyi rossz szokásunk van (nekem biztosan), hogy csak győzzük észrevenni. Az egyik vitathatatlanul az, hogy ébredés után az első dolgom megnézni, mi újság a virtuális világomban. Ennek egy része kötelezettség (például az általam adminolt oldalakat muszáj figyelni), másik része semmi más, mint függőség. Valahonnan az alapvető emberi kíváncsiságból, a csoporthoz tartozás zsigeri igényéből eredeztethető korcsosult dolog ez, ami alól csak komoly változtatásokkal vonhatom ki magam.

A minap voltam egy költészet napi esten, ahol azt az ötletet kaptam (nem én személyesen, hanem mint a hallgatóság tagja), hogy próbáljuk meg azzal kezdeni a napot, hogy elolvasunk egy verset. Találomra, semmi megtervezettség.

Ez egy nagyon szép gondolat, el is határoztam, hogy így teszek, mostantól ébredés után első dolgom lesz leemelni egy verseskötetet a polcról.

Két dolog történt. Az egyik, hogy mindjárt az első napon elfelejtettem (délután bepótoltam, egy csomó verset elolvastam, egy kötetből). A másik, hogy sokadszor is rájöttem arra, hogy tulajdonképpen tényleg ott van már minden leírva előre és hátra ezer évre, mindenre van egy vers, és ami valamire van, az jó vers, rengeteg jó vers van tehát, így kerülünk kávézás közben párbeszédbe kortársakkal és rég halott költőkkel, ahogy egyébként minden valamire való alkotással: hogy kilépünk az időből, azon a síkon (vagy hegyen-völgyön, vagy bánomén, tengerparton) beszélgetünk, ahol minden fontos dolog zajlik van.

Van, igen, asszem, ez a lényeg.

365/101 – Világot hamvasztottam el

szivemben

Április 11. Száztizenhárom éve született József Attila. 1964 óta a magyar költészet napja. 2015 óta a gerilla-versünnepé is.

2016-ban és 17-ben is posztoltam az utcára József Attila-verset, ahogy sokan. Most itt a blogon is az ő versével köszöntöm az ünnepet.

MINT GYERMEK…

Mint gyermek, aki bosszut esküdött
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd,
s csak annak mellén, aki ellen lázadt,

tudná magát kisírni, elfödött
arcát mutatni szabad mosolyának, –
oly reménytelenűl erőlködök,
hogy könnyeimre: erényre találjak.

Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megrikasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,

hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!

1935. aug.

 

Az ünneplés ma az utcákon és itt folytatódik: www.posztoljverset.hu

365/064 – Műanyagmentes

a minap

megnyitották a világ első,

világelső, világleső,

világ, világ, világ,

első, első, első

műanyagmentes szupermarketét,

tulajdonképpen nem sokkal

azután, hogy Alexander Turney Stewart

megnyitotta a Broadway-n az első

műanyagmentes szupermarketet,

1846-ban

 

365/061 – Huszonegy ember

Megfagytak. Magyarországon.

Az elmúlt négy napban.

Tehát 2018-ban. Akikről tudunk.

A hivatalos hírek mindig csak azokról szólnak, akikről tudunk, tudhatunk, nem szólnak, mert nem szólhatnak azokról, akiket

holnap,

holnapután,

egy hét múlva,

a nyár közepén,

ki tudja, hol,

ki tudja, milyen állapotban,

a felismerhetőség határán innen, vagy

már azon jóval túl.