The Golden Mean

Emlékeztek, amikor tavaly nyáron az őrült körutazós nyaralás során Saint-Tropez főterén lefényképeztem Carole Feuerman szobrát? Most megtaláltam a videót, ami azt is megmutatja, hogyan készült.

Az ideiglenes elhelyezők kicsit gondban lehettek, mert persze hogy a parton látványosabb lett volna (ott is volt kortárs szobor, Bernard Bezzina test-töredékei), itt viszont lehet, hogy többen látták. Ezen a képen valóban nem érvényesülnek az arányai:

Ezen talán jobban érzékelhető a hatás, amit az egyszeri felfedezőre tesz:

Feuerman hiperrealista szobrainak modelljei általában úszók, fürdőzők, a test szépségével mesél. Ebben a videóban ő maga mutatja meg, hogy készült a The Golden Mean, láthatjuk az eredeti test tulajdonosát is (akit megkérdeznék, milyen érzés a saját testét felnagyítva, szoborba öntve látni):

Reklámok

Budapest 100

Naplovam & Élvezeti cikk

Csak töredékét néztük meg annak, amit ilyenkor Budapesten lehet, úgyhogy már most készülök a jövő évi BP100-ra. Tudjátok jól (ha nem, most megtudjátok), hogy én egyébként is mindig mindenhol turista vagyok, Budapesten különösen, és azt szeretem benne, hogy mindig van mit felfedezni, s amikor már éppen kezdené unni az ember, akkor pont van egy ilyen lehetőség, hogy benézzen a százéves (meg régebbi) házakba. A Flickren van például egy nagyon megszűrt 111 db-os Budapest-albumom, ha érdekel, katt a linkre – nem hagyományos városfotók, ennyit előre elárulok.

Most csak mobil volt nálam, azzal fényképeztem, de emlékbe pont jó lesz. (A nagy objektívem látószöge nem alkalmas igazán erre, amire most kellett, a kisebbik meg egyáltalán nem, úgyhogy csak a mobil maradt.)

A Nyugati pályaudvar Királyi várójáról én például eddig nem tudtam. Tudtam, hogy van ott egy elzárt kis épület, a vágányoktól láttam már az üvegfalon keresztül, de sosem néztem utána, mi az.

Budapest, Nyugati pályaudvar, Királyi váró

Budapest, Nyugati pályaudvar, Királyi váró

Ma, egyetlen napra megnyitották a nagyközönség előtt, ezeket láttam:

kiralyi varo 5

Volt vetítés Nyugati épületének újjáépítéséről

kiralyi varo 6

Bentről a 10. vágány felé nézve

kiralyi varo 2

Kupola belülről

kiralyi varo 3

Az oldalsó tükörterem sajnos tényleg eléggé megroppant

kiralyi varo 4

Megint a 10- vágány felé, csak fel is

Idén a Teréz körút volt a főszerepben, a legtöbb házba ott lehetett bemenni, mi még a Béke Szállodát néztük meg, ami már csak azért is remek, mert még sosem jártam benn. A Zsolnay teremben volt rögtönzött kiállítás a Budapest 100 látogatóknak, de engem igazán a mentett és rekonstruált régi üvegkupola nyűgözött le. Ilyen, ni:

A rekonstruált kupola

A rekonstruált kupola

beke-szallo-kupola2

Béke szálloda, üvegkupola

beke-szallo-kupola

Fénykorában gombnyomásra kettényílt, szabad ég alatt szórakozhattak a vendégek

Ez pedig itt a Zsolnay terem:

zsolnay terem

Béke Szálloda, Zsolnay terem

beke szallo zsolnay terem 3

A kandalló fölött Zsolnay mellszobra

beke szallo zsolnay terem 2

Zsolnay közelebbről

beke szallo zsolnay

Legközelebbről 🙂

beke szallo zsolnay terem

Nekem a szállodai szőnyegekről mindig a Ragyogás jut eszembe. Ó, kamaszkor.

Végül egy kép a csigalépcsőről, pontosabban a benne csigázódó lámpákról, ezt csak úgy.

beke szallo lepcso

Csigalámpa

Salzburg a nagylátószög bűvöletében

Fotónaplovam

Az alábbi képekből többek között az derül ki, hogy nem elég szeretni a fényképezést, nem ártana érteni is hozzá – úgyhogy előre is bocs, de ez itt egy élvezeti poszt lesz, nem igazi fotós. Életemben először kísérleteztem nagylátószögű objektívvel Salzburgban, ahol karácsony előtt pár napot töltöttünk. A nagylátószög roppant érdekes és izgalmas dolog nekem, aki a kis képkivágások, részletek bámész szemlélője vagyok.

A város szép, igyekeztem jó giccses képeket is csinálni, de azt kellett látnom, hogy még az se sikerül igazán (haha). A másik, hogy az objektívcserélgetésben nem vagyok ügyes, így aztán a kölcsön-nagylátót sokszor nem mertem levenni, amikor pedig lehet, hogy a másik kellett volna – az időről és a család türelmének próbára tételéről nem is beszélve -, így tényleg az lett, hogy az első estét és a következő napot azzal próbáltam végigfényképezni.

Lássuk az estieket – kattintásra lapozható lesz:

Hohensalzburg vára tehát:

Végül pedig néhány egyéb próbálkozás, többnyire az objektív tulajdonosának szellemében, akinek itt mondok köszönetet.

Prágából szeretettel

Kattints az elsőre és lapozós lesz: