365/140 – A világ kell, és most!

Kirándulós képek. Nógrád vára és a kilátások, vasárnapról.

Reklámok

365/136 – Giccsing on Kápmegyer

Nem is tartozna ehhez más, csak a kép. Egy majdnem el sem készült kép.

A giccsről az a nézet áll legközelebb a felfogásomhoz, hogy nem a természetben keletkezik, hanem akkor, amikor reprodukálni próbáljuk. Ha rögzítjük, az is beleszámít-e? A fénykép rögzítésnek számít-e? Hiszen a fénykép nem a valóságot rögzíti. Ezt nem tudom, de lehet, hogy nem is kell eldönteni.

Megyek hazafelé, várakozok a zebránál és ez van. Természetesen nem ez, ez csak egy fénykép. De nem akarok én ilyen messzire menni. Hazáig pont elég.

365/124 – Habcsókember

Megvan az a jelenet a Szellemirtókból, amikor nem szabad semmire gondolni, mert megelevenedik, és az fogja őket kinyírni, amire gondoltak?

És akkor persze poénból a habcsókemberre gondol valamelyik, mert hát az aztán tuti, hogy nem tud senkit kinyírni. És akkor felhangzik a dübörgés, ahogy közeledik a felhőkarcoló magasságú habcsókember. Amiről minimum azt lehet feltételezni, hogy mindent kinyír, ami az útjába kerül.

Jutott eszembe a minap, amikor ez tornyosult fölém:

És arra gondoltam, hogy minden félelmetes, ha elég nagy, vagy elég habcsók.

365/120 – #lookup

Képek, amelyek akkor készültek (pénteken), amikor nem cipeltem magammal a fényképezőgépet (és megbántam). És arra is gondoltam, milyen jó lenne körbesörözni a kocsmákat a környéken. Felelőtlenül, ahogy (nem is olyan nagyon) régen. Tegnap vittem gépet, jól rákészültem, de végül már kedvem sem volt előszedni. Így megy ez.

Mindenesetre, továbbra is fel a fejjel!

365/100 – A szürke száz árnyalata

Nem száz kép, de mindegyiken legalább száz árnyalatban a szürke. Rákattintva lapozható galéria nyílik.

365/089 – Hommage á Best of semmi

Nem tudom, emlékeztek-e rá, a legjobb fotóblog volt (talán freeblogon?). Én minden eslikerült képnél gondolok rá, meg a sikerültebbeknél is, hogy melyik részletük lehetett volna ott.

19 kép ennek szellemében, egy napról.