365/039 – Feltűnés nélkül

Van történetünk, de Örkénnyel kell kezdenünk, aki – sok egyéb mellett – az ún. tiszteletpéldány-frusztra pontos leírója. Az alapok tehát:

Amikor megjelenik egy könyv, abból harminc példány az író járandósága; annyi, mint a semmi. A kiadó hazaküldi, az író nekiül dedikálni. Feleségének, szüleinek, kedves Ede bátyjának, drága Etus néninek, egynéhány távoli, de sértődékeny rokonának, írótársainak, fogorvosának, mai szerelmének s egy vagy két, néha három elmúlt szerelmének. Nem tartozik a tárgyhoz, de említést érdemel, hogy az írók milyen szövevényes dedikáló viszonyban vannak egymással. Hogy kinek küldheti postán, kinek adjuk át személyesen, kinek jár a “szeretettel”, az “őszinte barátsággal”, a “barátsággal” vagy a puszta névvel jelölt ajánlás, annak külön szertartástana van. Felsülnék vele, ha megpróbálkoznék e finomságok magyarázatával: épp annyi eszem van csak, hogy nem vétem el. Elég az, hogy amikor az ember végzett a harminckötetes könyvtoronnyal, nemcsak hogy saját magának nem marad belőle, hanem még előveszi a szorongás is, hogy adósa maradt egynéhány jóemberének; s valóban, emlékezetének ablakába egymás után hajigálják a kavicsot azok, akiknek elfelejtett könyvet dedikálni. Legutóbb is az történt, hogy többfelé maradt szigorú tartozásom, s a Körúton jártamban betértem egy könyvkereskedésbe. Hat példányt akartam venni a könyvemből.*

A mi történetünk akkor játszódik, amikor ezek a régi szép amikor ezek a nagyvonalú amikor ezek az idők, melyek során harminc példányt küldött a kiadó, elmúltak, de az apró változásokon (kevesebb példány, semmi kiküldés) kívül mind így igaz.

A mi történetünkben gyakran az ún. könyvcserés támadás hívei az írók, a mi írónk is ment ilyenre többször, legutóbb egy másik íróval – kit igen kedvelt, régi ismerősének mondhatott. Csakhogy egy félreértés miatt nem a saját könyvéből, hanem a kedves kolléga könyvéből vitt magával egy példányt, gondolván, amaz hozza az övét, és jól aláírnak majd egymásnak. Végül kiválóan elbeszélgettek, a dedikálás is megtörtént, még ha féloldalasan is, tehát a mi írónk adós maradt egy aláírt példánnyal. Ígéretet tett, hogy a következő találkozásukkor egyenlít.

Csakhogy, amikor felkereste kiadóját (előkészületként), hogy magához vegyen néhány példányt a könyvéből (kedvezményesen), már nem talált ott csak három darabot, azok helye pedig már jó előre meg volt határozva, ahogy a bevezető idézetből lehet sejteni.

Mit lehet ilyenkor tenni? A mi írónk akárhogy is törte a fejét, csak nem jutott másra, mint hogy meg kell venni.

A jelenetet, hogy bemegy egy könyvesboltba és leveszi a polcról a saját könyvét, majd a pénztárnál kifizeti, nem tudta elképzelni. Már azon volt, hogy tulajdon gyermekét kényszeríti ebbe a kellemetlen szituációba, de végül letett erről, mert úgy tartotta, hogy a művészet olyan, mint a maffia: az ember jobb, ha nem keveri bele a családját.

A nap, a következő találkozásé, elérkezett, helyszíne a Könyvesbolt volt, a kedves íróbarát kötetbemutatója, öröm és boldogság, gratuláció és kínos vallomás, hogy a mi írónk nem tudott magával hozni a könyvéből. Ezután zavart tipródás a Könyvesbolt szebbnél szebb könyvei között. Ekkor emelte fel tekintetét a Könyvesboltos, és szólította meg a mi írónkat, kedvesen tájékoztatta, hogy jól fogy a könyve. A mi írónk ettől biztonságosnak kezdte érezni a terepet, és bizalmas kérésre ragadtatta magát. Kissé közelebb hajolva, fojtott hangon kérdezte a Könyvesboltostól, hogy lehetne-e feltűnés nélkül őneki megvennie a saját könyvét, mert hát tartozik itt eggyel, és igazán nem tudja, hogy szerezze be. A Könyvesboltos – mint mindig – igen segítőkésznek mutatkozott, továbbá megjegyezte, hogy bizony, ők sem tudtak utánrendelni.

Ekkor következett a tánc a könyvek között. Sasszé az egyik állványhoz, ott a könyv helyén egy tátongó lyuk. Piruett a másik állványhoz, ott is lyuk. Újabb sasszé a nagy polchoz, ott sincs a könyvből. Néhány perc múlva a Könyvesbolt egésze a mi írónk könyvét kereste, aki ezekben a pillanatokban két dologra gondolt, az egyik, hogy miért nem tud egyszerűen láthatatlanná válni, a másik, hogy nem egészen így képzelte a feltűnésmentest. A biztonság kedvéért megragadott egy könyvet, amit régebb óta szeretett volna már megvásárolni, és a pénztárhoz oldalazott vele, mint akinek igazán semmi köze ehhez az egészhez, éppen csak itt van egy könyv, amit ő már nagyon is megtalált, azt szeretné kifizetni. A Könyvesboltos azonban nem adta fel, kevéssé mérsékelt hangerőn bejelentette, hogy itt is van, kivette a kirakatból az utolsót, váltig mentegetőzve, amiért nem találta a többit, és állítva, hogy a nyilvántartás szerint még lennie kéne hat példánynak. A mi írónk nagyon szépen megköszönte, sebesen lobogtatta a bankkártyáját, hogy a könyveket mielőbb a táskájába süllyeszthesse és kiléphessen a friss esti levegőbe, elszívhasson egy cigarettát, mintha mi sem történt volna. Már majdnem eljutott a táskába csúsztatásig, amikor ismét megjelent a Könyvesboltos, boldogan, hogy mégiscsak megvannak azok a példányok, hozott hát egyet azok közül, emez mégis a kirakatban volt, kissé meg van már viselődve.

Cseréltek. A mi írónk nem tudta annál jobban megköszönni, mint előzőleg, úgyhogy egyre csak azt ismételgette, hogy nagyon szépen köszöni szépen, de nagyon. Aztán végre süllyeszthetett, ha már maga képtelen volt a föld alá süllyedni, kilépett a Könyvesbolt elé, rágyújtott, és arra gondolt, hogy elég sok nehézségre számított ő ezzel az írás-dologgal kapcsolatban, de ilyesmire biztosan nem. Hiába, no, az élet rendre túltesz a képzeleten.

_________

*Örkény István: Megveszem a könyvem

Reklámok

23. Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvfesztivál

Kedvesek, két napon át négy helyszínen leszek érdekelt a Marosvásárhelyi Könyvvásáron, lesz itt beszélgetés (női próza, női test az irodalomban – nagyon izgalmas, mit tudunk minderről mondani), és lesz felolvasás és dedikálás is. Aki teheti, jöjjön el valamelyikre. Vagy mindre:

PÉNTEK 

  • 17.00 Nemzeti Színház – Kisterem – A mai magyar női próza – Meghívottak: Király Kinga Júlia, Márton Evelin, Selyem Zsuzsa, Szeifert Natália. Az est házigazdája Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője.

SZOMBAT

  • 11.00 Nemzeti Színház – Kisterem – Kalligram Kiadó – PrózamatinéKirály Kinga Júlia és Szeifert Natália olvas fel írásaiból.
  • 14.00 Nemzeti Színház – Irodalmi Kávéház (a főpáholy előtti galérián) – A női test az irodalombanKirály Kinga Júlia, Szeifert Natália és Márton Evelin beszélgetése.
  • 15.00 Nemzeti Színház – Dedikálósarok – Dedikálás – Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba ment és Szeifert Natália: Az altató szerekről.

A teljes programot itt találjátok: http://vasarhely.ro/konyvvasar/a-vasar-teljes-programja-egy-helyen/

Könyvbemutató

A könyv be lett mutatva! 🙂

Mészáros Ábel, a kötet szerkesztője beszélgetett velem a Margó Fesztiválon, 2017. október 19-én. Mindenkinek köszönöm, hogy ott volt. Remélem, jól éreztétek magatokat. Én nagyon. És a csoki is elfogyott.

 

A képeket Szeifert Juditnak köszönöm.

A 84. Ünnepi Könyvhét alulnézetből – első nap

Talpak titkos élete a Könyvhéten. Mindenre fény derül. Vér, szex, gyilkosság, természeti katasztrófa…

Egyszerre árnyék.

.

Egyszerre fel.

.

Egyszerre lép.

.

Rétest kap estére.

.

Háy János megnyitja.

.

Békés Itala az asztalon ül.

.

Esterházy Péter (barna cipőben) dedikál.

.

Benedek Szabolcs (középen) sorban áll.

.

Moldova György (ül) dedikál.

.

Eb, aki a kötetét meg nem rágja.

.

Papp Sándor Zsigmond lép.

.

Bónusz:

Ünnepi Könyvszék.