Teszt

Reklámok

Érintőművészet

A testről lesz szó. Általában azt látom, hogy nagyon keveset tudunk a testünkről és minden látszat ellenére vagy keveset vagy rosszul törődünk vele. A testet elsősorban nem mint a vázunkat, csomagolásunkat szeretném itt érteni, hanem mint a teljes egészünk részét, tehát a test és lélek egységének egyik felét. Ahogy a testben mint bonyolult, összefüggő rendszerben nem lehet egyetlen sejt vagy szerv problémáját önmagában vizsgálni, ugyanúgy nem lehet a test teljes egészét a lélek (psziché) nélkül, puszta biomechanikaként szemlélni. Sem gyógyítani. Ez volna a holisztikus orvostudomány lényege is.

A fizikoterápia, manuálterápia felől közelítünk most az emberhez, egyrészt mert ez az egyik olyan terület, amivel előbb-utóbb mindenki találkozik, mivel a test legkülönfélébb elváltozásai (nemcsak betegségek, hanem minden, a normális medréből kicsit is kizökkent testi-lelki folyamat) okoznak mozgásszervi tüneteket, másrészt ez a szakterületem a “civil” életemben.

Tervezem, hogy több posztot is írok majd ezzel kapcsolatban, egyelőre tekintsük ezt bevezetésnek.

Az érintés

A manuálterápia, azaz a masszázs belépője az érintés, és az érintés elfogadása.

Ha valaki még sosem járt masszőrnél, javaslom, hogy egyszerű hát-vállmasszázzsal kezdjen, ne teljes testtel, vagy ha még óvatosabb, lehet elsőre egy arc-fejmasszázst kérni, nagyon jótékony, frissítő hatású, és ami még fontosabb: segíti a bizalom kialakulását, az összeszokást. A klinikai masszázsterápiában erre kevés hangsúlyt szoktak fektetni, nekem azonban az a tapasztalatom, hogy nagyon is fontos, kell hagyni legalább 2-3 alkalmat, ami alatt kialakul (vagy inkább elkezd kialakulni) a munkakapcsolat a páciens és a kezelője között. Hiszen itt egy kétszemélyes munkáról van szó, habár látszólag csak a masszőr dolgozik, a befogadó állapota, érzései, legalább olyan fontosak a hatékonyság szempontjából, mint maga a kezelés. Mivel minden egyes test, testfelépítés, érzékenység más és más, a masszőrnek is meg kell tanulnia minden páciensét.

A megelőzés

Masszázsra sajnos szinte mindenki csak akkor gondol, amikor fáj valamije. A testünkkel kapcsolatban az a helyzet, hogy mindent könnyebb megelőzni, mint kezelni, így ha valaki a mozgásszerveit rendszeresen terheli, szinte kötelező lenne masszázsra járnia. Ki terheli? No igen, szinte mindenki, de kicsit részletezem: az ülő munkát végzők (irodai dolgozó, autóvezető, pénztáros stb.), a rendszeresen sportolók, a könnyebb vagy nehezebb fizikai munkát végzők (raktárosok, építőipari munkások, vendéglátósok), tehát nagyjából minden munka terheli a testet, s miközben igyekszünk karban tartani sporttal, sokat tehetünk érte masszázzsal is. Amikor egy nap végén fáj, húzódik a vállunk, hátunk, nyakunk, derekunk, elnehezül a lábunk, csikorognak az ízületeink, akkor már elég komoly a trauma, nem érdemes halogatni a kezelést. Már csak azért sem, mert az összes terápia közül ez a legkellemesebb. (Ha már kialakul egy betegség, akkor viszont a masszázs is lehet kellemetlen.)

Rendszeresség

A dolog úgy néz ki, hogy ha valakinek fája háta, elugrik a masszőrhöz, egy-két kezelés után szinte már nem is fáj (hacsak nincs a háttérben valami komolyabb elváltozás), úgyhogy akkor nem is kell már járni. Az esetek többségében azonban a kiváltó ok nem szűnik meg (a munkát folytatni kell, a stressz nem csökken), a fájdalom vissza fog térni, akkor aztán ismét masszőr, de hát ugye hiába volt a múltkor is. Nos, ez így tényleg nem megy. A masszázst érdemes beépíteni az ember életébe, én általában azt szoktam javasolni, hogy ha nincs panasz, heti-kétheti egy alkalmat akkor is érdemes megtartani. A legjobb természetesen az, ha megelőző jelleggel járunk ilyen rendszerességgel, nem várjuk meg a fájdalom jelentkezését.

A fájdalom

Ez lesz egy olyan hatalmas témakör, amit a későbbiekben még valószínűleg több poszton keresztül kifejtek majd. A leggyakoribbak: hátfájás, váll-nyak fájdalma, deréktáji panaszok. Ezeket szinte mindenki átéli, s a legtöbb esetben a fizikai és/vagy lelki terheléssel összefüggésben jelentkeznek. Az izmaink hajlamosak magukba gyűjteni és kumulálni a feszültséget, akár lelki, akár fizikai eredetűt, ennek pedig egyenes következménye a működés problémája, és a fájdalom. Kötött, befeszült, csomós izomzat, értelemszerűen nem tudja úgy mozgatni a vázszerkezetet (csontokat), ahogy normál állapotban, így közvetve az ízületeink is megsínylik az izmok diszfunkcióját, amik így akár visszafordíthatatlan károsodást is szenvedhetnek. Fontos tudni azonban, hogy nem csak mozgásszervi problémák okoznak fájdalmat. Az izomzatba és a fölötte lévő bőrbe mélyebben rejlő problémák is kisugározhatják a fájdalmat, így mindig gondolni kell más szervi elváltozásra is. A gyógymasszázs egyik lényege abban áll, hogy ezt a kört képes befolyásolni, azaz a kiváltó okra is hatni, az idegrendszeren keresztül (ami ugye a fájdalmat is szállítja).

Folyt. köv., addig is figyeljetek magatokra.

Te csak hallgass

Nem az, hogy én megmondhatom, mit mondj, de megmondom. Nem, nem mondom meg, mit mondj, de azt azért mégiscsak, hogy mit ne. Nekem te itt ne depizz. Tudok én egyedül is, pontosabban: tudok magamtól. Akkor, amikor. Úgy, ahogy. Ahogyan nekem jólesik. Rosszul. De most épp nem akarok, úgyhogy leszel szíves. Leszel szíves hallgatni. Oké? Nem oké? Az ember nem azért van, hogy azt hallgassa, hogy neked is szar. Senki nem azért van, hogy ezt hallgassa. Hallgass te.

Városi varjú – Apróképek sorozat (1)

Nemcsak cipők kerülnek ám fel az képzős oldalamra, de képek is. Az első darab az Apróképek c. sorozatból:

Nthings Artworks

Kicsiben gondolkodom mostanában, apróságokban. Kicsi, de fontos dolgokban és kis méretű vásznakat használok. Ezért is lett az új képsorozatom címe Apróképek –  az első darabja a Városi varjú. A kép eladó, részletek lent.

varosi-varju-5

A Városi varjú 15 x 15 cm-es kép, amint a lenti képeken is látható, vakrámára feszített vásznon, vegyes technikával készült. Eladó, az ára 25.000 Ft. Ha érdekel, a lenti űrlapon tudod felvenni velem a kapcsolatot.

Itt pedig további képek – kattintásra lapozható galéria:

Ha megvennéd a képet, írj nekem – figyelj, hogy jól add meg az email-címed, arra megy majd a válasz:

View original post

Először, másodszor, örökké

Az első találkozásnál egy életre eldől, hogy szeretni vagy gyűlölni fogja-e az ember, mondják az operáról –  és még néhány más dologról.  Azt hiszem, az operával (és talán néhány más dologgal) kapcsolatban igaz is lehet, de a piacra biztosan nem vonatkoztatható.

Itt nem lehet ám fényképezni. Hova lesz a kép? El kéne tenni azt a gépet… – mondták az első alkalommal a vastagkarú fickók, némi számonkérő és fenyegető éllel, pedig még csak a sütödéknél jártam, kolbász és lángos zsíros gőzei telítettek torkig. Be sem léptem a Tulajdonképpeni Területre. Közben odabent okos mobilfotósok lőttek egy-két laza sorozatot a blogjukra.

A másodiknál már óvatos voltam, eltettem a fényképezőgépet, nem hagytam, hogy a sütödék illata megülje a gyomromat, bent akartam lenni. Járkáltam a sorok között, szemrevételeztem a kissé sáros retekkupacokat, felkiáltójel-sárgarépákat, gyönyörűséggel szagoltam az eperillatú levegőbe a néninél, aki azt mondta, válogassam ki magamnak a szépeket, és én csak néztem a barna ráncait, a nyolcvanas évek szerint dauerolt szürke haját, a csíkos körmeit, és meg akartam tőle kérdezni, hogy neki – úgy egyébként – mi volt a terve az életre.

Magyar cserkó, ki van írva egy kardigános asszonyság előtt a cseresznye fölé, Ne abból a gesztenyésből hozzál, hallod, az kibaszott gejl, mondja a szomszéjnának, aztán oppardon, mondja nekem, miközben kiméri a fél kilót. Elnevetem magam, itt áll hajnal óta, látom magam előtt a mai napját, a tegnapit, szétesik egy rekesz a kezében, káromkodik, sütit akar, összenevetünk, elterül az arcán a fény, két másodperc szünet.

A hentesekhez érek, a flörtnek vége, jön a hardcore pornó.

Csókolom a kezét, a kezét csókolom, kisasszony, hölgyem, aranyom, mi kéne?, mi jót főz?, combja?, melle?, fara? Mennyi nyelv, mennyi hátszín, bélszín, tarja, elomló belsőségek, hogy a fehérpecsenyéről meg a szűzérméről ne is beszéljünk. Nekem itt udvarolnak, engem ékes szóval csábítanak, nekem tátva marad a szám, ahogy nézem, miféle eltökéltséggel sújt le a bárd, milyen precíz rutinnal metszik ki óriásélű kések a fölösleges részeket.

Szinte zavarban vagyok a hentes átható pillantásától,  ő volt a leghangosabb, nála álltam meg – úgy érzem, volna erről mit mondania Csányi Vilmosnak az evolúciós szelekció tekintetében -, olvasom a kis táblákat, gyönyörű húsok, s ha már itt vagyok, ne álljak meg félúton, mondjak valami bátrat.

Ezt a dagadót kérem, vágom oda, vigyorogva felveszi.

Az egészet?, kérdezi. Bólintok. Nem így terveztem, de annyi baj legyen. Legközelebb majd jobban meggondolom. Mert lesz legközelebb, most már mindig lesz.

 

Jókorszólsz rovat – Veranda-est március 24-én, gyertek!

Veranda - a Veranda Művészeti Egyesület fényképeA soron következő Veranda-est vendége leszek – Standovár Ágota mellett – március 24-én, este 6-kor az Erzsébetvárosi Közösségi Házban (Erőművház), amire mindenkit szeretettel várok.

Barátias összejövetelre lehet számítani, beszélgetés, felolvasás lesz, süti, bor ásványvíz, késve beesni is ér, a portás bácsi megmondja, hol kell keresni a verandásokat.

A Veranda Művészeti Egyesület így írja ki az eseményt – a faggatás ne tévesszen meg senkit, nagyon valószínű, hogy kérdezni fognak:

2014. március 24-én 18 óra
Erőművház Bp VII. Wesselényi u 17.
Szeifert Natáliát Farkas Molnár Péter,
Standovár Ágotát Zsille Gábor faggatja

Az est harmadik harmadában szabad felolvasás.
Hozzátok mindenetek!

A Láz-Csücsök e-könyvbemutató óta nem lehetett velem ilyen formában találkozni sehol, ki tudja, mikor lehet legközelebb, úgyhogy aki kedvet érez, jöjjön el! 🙂