Maguknál mindenki hülye? Vol. 2

Elsősorban családi, olykor baráti beszélgetéseink gyűjteménye, amit egyébként a Facebookon meg Twitteren osztok meg kedves ismerőseimmel. Rosszkedv ellen időnként összeszedem és felteszem ide. Most ezek voltak:

– Anya, a haverjaim tiszta hülyék.
– Na, mi történt?
– Egyikük fogadott az egész kocsmával, hogy lesz egy haverja, aki ha bejön, belenyal abba a kis tányér sóba, amit körbehordozott. De rendesen, nem csak beledugja a nyelvét, hanem felnyal belőle egy csomót. Ha nem, ő fizet mindenkinek egy sört, ha igen, akkor ő kap mindenkitől egyet. Persze nagyon sokáig nem volt senki, de nyert.
– Miért, ki érkezett?
– Hát én.

*

– A pipereszekrényben WD40? Milyen csaj vagy te?
– Hátha szorul a szempillaspirál kupakja.

*

…egy normális családban a gyerek bukik le, ha füvezik…

*

Ez a vicc ugyanarra a sémára épül mint az az amnéziás, csak azt elfelejtettem…

*

– Hol van zsepi?
– Nem tudom, biztos lement játszani.
– Jaj, anya, nőj már fel!

*

– Miért van az, hogy engem mindenki azonnal lehülyéz, ha plüssállatok nevében beszélek?
– Na, mit gondolsz?

*

– Én nem vagyok hozzászokva, hogy egy nő ilyen konzekvens legyen.
– Mondd nyugodtan, hogy fafejű barom.

*

– Hogy nézel ki?
– Hogy érted ezt?
– Hát, hogy hogy?
– De hogyhogy hogy?

*

– Tegnap is ma feküdtem le és ma is holnap fogok.
– Ez egy igaz mondat, különben.
– Főleg anyára.

*

– Anya, én már azt se tudom, hogy melyik nap mi van.
– Hát… annyi biztos, hogy holnap szerda.
– Kedd.

*

– Van itthon narancs meg vodka.
– És?
– Ez egy jel, anya. Vedd észre.

*

– Megosztok veled egy fotográfiát az egyik közösségi oldalon.
– Jó, rendben édesanyám.

*

– Az a baj, hogy nincs humorotok.
– Nekünk van, anya.

*

– Nem mered elhozni a pasidat a családi karácsonyra, mi?
– Nem. Úgy érzem magam, mint a csaj a Bazinagy görög lagziban.

*

– Elbírod azt a szatyrot?
– El. Annyi csak a baj vele, hogy tele van pakolva.

*

– Te most tényleg azt mondtad, hogy egy pillanatka?
– Igen. Baj?
– Nem. Foscsizom össze magam.

*

– Bérlet van nálad?
– Igen.
– Ez az igazi bérletigenlő magatartás.
– Jó, szia, anya.

*

– Tudom,h a sünök lebegnek a vízen,kipróbáltuk Jimi Hendrix-szel.
– Hogy lehet így elnevezni egy sünt?
– …hasonlított rá.

*

– Tudok élni, mi?
– Hát… én azt akartam mondani, hogy tiszta hülye vagy, de mondhatjuk így is.

*

Adj magadra, kislányom, a másik Menthost tedd el szépen hányás utánra.

*

– Kecsappal a kezeden úgy nézel ki, mint egy horrorfilm.
– Mint egy egész film…?
– Igen, hát nézz már magadra.

*

– Laptop, telefon, minden egyszerre megy tönkre.
– Még jó, hogy a szemüveged megvan.
– Na ja. De vajon hol?

*

– Csírák, az enyénél menőbb cipőtök nem lesz.
– Nekem! És nem vagyok csíra, te nyomi.
– Ne gyerekeskedj már, anya!
– Az anyád vagyok, akkor gyerekeskedek, amikor akarok!

*

– Anya, H. megkérdezte, ki az a Steven Tyler!
– Ezt hívják nehéz gyerekkornak. Neki azért, mert nem tudja, neked mert tudod.

*

– Segítsek?
– Te szeretsz tojást pucolni?
– Nem.
– Akkor igen.

*

– …és akkor azt mondta nekem, hogy “Anyád!”, de nem rád gondolt.

*

– Azt akartam mondani, hogy ne állj meg előttem ilyen hirtelen a lépcsőn.
– Azért álltam meg, mert hátba ütöttél.
– Azért ütöttelek hátba, mert megálltál.
– Ja, értem. Akkor talán menjünk tovább.

Reklámok

Maguknál mindenki hülye?

Úgy döntöttem, nem veszítem el a Facebook-hírfolyamban ezt a néhány háztáji beszélgetésünket és mondatunkat, inkább összeszedem és megőrzöm itt:

*

Ha megtanulod ezt a részt az epikáról, cserébe mutatok egy nagyon félelmetes novellát. Ott van, abban az ártalmatlannak tűnő kötetben.

*

– Azt hittem, almát eszel.
– Igen, szokatlan ez a haraphatóság egy őszibaracktól.

*

– Szakítottam a fagyival.
– ?
– Nem eszek többet.
– Szomorú vagy?
– Nagyon. Jól jönne most egy kis fagyi.

*

– Te mikor alszol?
– Szinte mindig.

*

Anya, te felvetted a pulcsimat… ami a tiéd?

*

– Hé, ez a szatyor meleg!
– Persze, mert macska van benne.

*

– Anya, gondolj bele, hogy…
– Dehogy gondolok.
– De, ha belegondolsz…
– Mondom, hogy nem.
– Jó, de gondolj már bele…
– Hé! Ne feleselj anyáddal!

*

– És te hogy vagy, Péter?
– Hát kérlek, lett egy nagyszerű ízületi gyulladásom.
– Ó, gratulálok hozzá!
– Köszönöm szépen, csodálatos volt.

*

Anya, úgy szeretlek, hogy ha annyira megölelnélek, amennyire szeretlek, kijönne a beled.

*

Na, én azért veszek mindig kétszer annyit, hogy ha elfogy, akkor ne fogyjon el.

*

– Pocak idén nem lesz levert, új barátja van, a kevert.
– Ú, de imádom azt.
– Az Activiát?
– A kevertet!

*

– Anya, rajtad kívül senki nem hívja cigarettapapírnak.
– Hanem? Cigipapír?
– Nem. Cépé.
– Értem. Mint a pézsé a papírzsepire.
– Igen, de azt se mondd, az gáz.
– A pézsé?
– Igen.
– A cépé nem?
– Nem. Az normál.
– Értem.

*

– Mire is mondtam, hogy na, egész nap ezt fogom hajtogatni?
– Nem tudom, de hogy nem fogod, az már szinte biztos.

*

– Ennek a körömlakknak olyan szaga van, mint a Technocol Rapidnak volt régen.
– Aha.
– Azzal lehetett szipuzni.
– Tényleg?
– Igen, a tejszínhabos flakonnal is lehet.
– Tudom, anya… illetve… most már tudom.

*

– Mit csinálsz?
– Rákentem a krémet a lábamra.
– De ez kézkrém.
– Lázadok.