Maguknál mindenki hülye? Vol. 3

Szokásos válogatás családi és baráti #beszélgetéseink-ből, amiket év közben gyűjtök össze. Ünnepi kiadás: 

– Úgy jársz harmincö..ha…hét éves korodra, mint én.
– Hogy azt se fogom tudni, hány éves vagyok?

*

– Hova raktam a cipőmet?
– Melyiket?
– A tiédet.

*

– Anya, megint azt csinálod!
– Mit?
– Jó, tudom, hogy ilyenkor gondolkodsz, de olyan ijesztően nézel.

*

– Osztálykiránduláson fagyasztott krumplit sütöttünk a szobában.
– Istenem, nemhogy innátok, mint más rendes kamasz!

*

– Hány macskád van?
– Ez a kettő, csak ügyesen variálom.

*

– Ezt már R-nak is mondtam, de leszarta.
– Én nem szartam le! …mikor mondtad?

*

– Mi a mai desszert?
– Magas szénhidráttartalmú étel.
– Na, jó én lelépek…
(Megj.: így adj korrekt válaszokat kamaszoknak…)

*

– És te amúgy mivel foglalkozol?
– Keresem a szavakat.

*

– Felengedtek titeket egy matraccal a metróra?
– Néztek furcsán, de mit csináljanak? Volt nálunk egy műanyag kismotor is.

*

– Nem emlékszel a Szarzenés Ákosra?
– Ő is úgy néz ki, mint te, vagy normálisan?

*

– Van banán meg barack a hűtőben.
– Ja, csupa b-betűs dolog, például bubis víz.És van még egy, tudod, mi az?
– Nem.
– Bsör.

*

– Hogy lehet kijutni a körforgalomból arra az oldalra?
– Nem lehet. Oda születni kell.

*

– Lemegyek kutyát sétáltatni.
– …de nincs is kutyánk!
– Hm. Jó, mi?

*

– Hát, én nem tudom, de ezt a szöveget rohadt nehéz volt elkezdeni. Meg befejezni.
– Más gond nem volt vele?

*

– Anya, van egy unofficial lyuk a nadrágomon.

*

– Moziba megyünk,a Rossz anyákat nézzük meg.
– Minek?Azt itthon is nézheted. Igaz, csak egyet, de legalább ingyen.

*

– Ne haragudj, hogy a mondatom közepe megzavarta a tiéd elejét.

*

– Anya, egy néni fentről ma kérdezte meg, hogy itt lakom-e a házban. Mondom, hét éve. És egy ideje már így nézek ki.

*

– Amikor úgy ki vagy rám akadva, hogy Messengeren küldesz egy csípőre tett kezű nyulat, ami ingatja a fejét, az nagyon ijesztő ám, anya.

*

– Végül is, kétféle sportközvetítést szoktam néha komolyan nézni. Snookert, meg profi boxot.
– Ja, hát rokonsportok.

*

– Láttalak a villamosmegállóban.
– És jól néztem ki?

*

– Szerdán a Pszichiátriai Intézetbe megyek.
– Na, végre!

*

– Anya, felrakok rólad meg rólam egy meglepetés képet Facebookra.
– Vigyázz, mert nekem sok babakori képed van a birtokomban!

*

– Mit kérsz karácsonyra?
– Erkélyt.

*

– A húgodat ki kéne ugrasztani az ágyból.
– Ezt biztos rám akarod bízni? Én megteszem, de utána te fogsz vele kommunikálni.

*

– Tényleg mindenfélét tegyünk rá?
– Nézd, épp egy fenyőnek látszó tárgyra aggatunk műanyag dolgokat, szerintem adjunk bele mindent, legyen igazán ronda.

——- Köszönöm az egész éves kitartó hülyeséget mindenkinek! Legyen így jövőre is! 🙂 ——–

Reklámok

Hippopotomonsztroszeszquipedaliofóbia

Naplovam

Nálatok laknak-e fóbiák? Nálunk nem nagyon. Nálunk inkább ilyen igazi rettegések, például félelem attól, hogy kiderül, végérvényesen és visszavonhatatlanul bebizonyosodik, amit úgy is tudunk. Mondjuk, hogy valaki (akár mi magunk) rettenetesen hülye. És hát az, hogy a hülyeség nem fáj – mint tudjuk -, nem igaz. És ezen semmiképp nem lehet változtatni, még akkor sem, ha nagyon sokáig, kitartóan és folyamatosan félünk tőle. Fáj az.

Ez megalapozott félelem, nem úgy, mint a Hippopotomonsztroszeszquipedaliofóbia esetében, ami egyébként annyit tesz: hosszú szavaktól való félelem. Képzeljük el a pácienst, akivel közölni akarják ezt a diagnózist. Hogy adják be neki? Haha.

A hosszú szavak persze félelmetesek, meg a hosszú szövegek (azok nagyon), de az igazán félelmetesek a rövidek, mindig a rövidek. Amik olyan egyszerűek, mint egy faék, épp ezért kikezdhetetlenek, nincs rajtuk fogás. Rövid szavak, rövid mondatok.

“Nem úgy van.”

“Nem érted.”

“Nem szeretem.”

“Jól van.”

“Takarodj.”

“Kuss.”

“Elég volt.”

“Semmi.”

“Kár.”

“Sajnálom.”

“Igen.”

“Nem.”

De ha jobban meggondolom, úgy látom, mégiscsak vicces. A tudomány is vicces. Minden vicces.

Ha azt hitted, a japánok kicsit furcsák

Bevezetés a japán kultúrába;)

… nem tévedtél. A brit tudósok fasorban sincsenek a japán feltalálókhoz képest.

Most, hogy újra nekifutottam a nyelvtanulásnak, amit kb. 8 éve (lakhely- családi állapot- stb. szóval bonyodalmas magánéleti változások miatt) felfüggesztettem, de nem függesztettem fel a kultúra tanulmányozását, jobbnál jobb sztorikba futok bele az interneten.

A szamurájoktól a jakuzáig, a haikutól a mangáig, a gésáktól az animepornig elég széles skálán mozog a japán kultúra, és nem lehet mondani, hogy ülnének a babérjaikon. Mutatok néhány igazán szép eredményt az elmúlt évtizedekből.

Ez a találmány a szemcseppentést hivatott megkönnyíteni, de látszik, hogy a fegyelmezett keletre készült, mert semmi sem akadályozza az ösztönös hunyorítást:

glasses-with-hole-to-pour-eye-drops-into-eyes

Maradjunk akkor a fejnél. Ez itt a hagymavágás közben keletkező könnyet azonnal felszárító szemüveg(keret):

goggles-for-cutting-onions-safely-without-having-tears

S ha már konyha, birkózzunk meg a hűtőben keményedő vajjal egyetlen csavarintással:

crazy-japanese-inventions-6

Ha tudunk pálcikával enni, egyáltalán nem vagyunk még védve az ide-oda fröccsenő szafttól, de erre is van megoldás:

crazy-japanese-inventions-15

Ha tudunk pálcikával enni, de lusták vagyunk fújni, arra mi sem jobb, mint egy ventilátoros evőpálcika:

the-chop-sticks-with-integrated-fan

Nagyfokú érzékenységről tettek tanúbizonyságot a feltalálók, amikor kifejlesztették az ún. irodai hajat.

office-wig

És hát, ki ne akarna betekinteni a saját fülébe egy száloptikás készülék segítségével. Ugye?

a-device-to-look-inside-ears

Na, még mindig fej, ami utazás közben milyen jó, ha nem esik előre, amikor elalszunk:

crazy-japanese-inventions-21

És nem csak a fej, de gyakorlatilag az egész test megtámasztására kiválóan alkalmas utazóállvány:

crazy-japanese-inventions-20

Ismét egy érzékeny találmány, párna mindazoknak akik valamilyen okból nem hajthatják a fejüket női ölbe, de valamilyen okból mégis szeretnék. Hát mostantól de:

an-unique-pillow

Egy igazi férfi sehova nem indul el ernyő és nyakkendő nélkül.

an-umbrella-as-a-tie

A következő találmány az egykori gésákat juttatja eszembe (nem azért, mert eredetileg ők is férfiak voltak), akik a kimonójuk ujjában hordtak mindenféle fontos dolgot, például manikűrkészletet, s nem tudom, tudjátok-e, hogy ha egy női gésa levágta egy férfi körmét, az egyfajta “igen”-t jelentett, örök összetartozást, de legalábbis olyasmit.

a-tie-as-wallet

Nos, lássuk a lábat! Ugye, milyen rossz, amikor leütnél egy bogarat a papucsoddal, de túl rövid hozzá a karod? Megoldás: teleszkópos papucs.

slippers-to-kill-cockroaches

Ezt a következőt nehezen tudom elképzelni használat közben.

the-slippers-with-garbage-sweeping-and-collecting-arrangement

Itt pedig minden dohányos álma, a soha ki nem fogyó öngyújtó:

the-solar-lighter

Végül – de egyáltalán nem utolsó sorban – ne feledkezzünk meg a földeken dolgozókról. Svájci bicska kertészeknek, japán verzió:

the-swiss-knife-for-gardening

Ugye, hogy most már alig-alig hisszük, hogy tudtunk élni ezek nélkül?

Szívesen.

Maguknál mindenki hülye? Vol. 2

Elsősorban családi, olykor baráti beszélgetéseink gyűjteménye, amit egyébként a Facebookon meg Twitteren osztok meg kedves ismerőseimmel. Rosszkedv ellen időnként összeszedem és felteszem ide. Most ezek voltak:

– Anya, a haverjaim tiszta hülyék.
– Na, mi történt?
– Egyikük fogadott az egész kocsmával, hogy lesz egy haverja, aki ha bejön, belenyal abba a kis tányér sóba, amit körbehordozott. De rendesen, nem csak beledugja a nyelvét, hanem felnyal belőle egy csomót. Ha nem, ő fizet mindenkinek egy sört, ha igen, akkor ő kap mindenkitől egyet. Persze nagyon sokáig nem volt senki, de nyert.
– Miért, ki érkezett?
– Hát én.

*

– A pipereszekrényben WD40? Milyen csaj vagy te?
– Hátha szorul a szempillaspirál kupakja.

*

…egy normális családban a gyerek bukik le, ha füvezik…

*

Ez a vicc ugyanarra a sémára épül mint az az amnéziás, csak azt elfelejtettem…

*

– Hol van zsepi?
– Nem tudom, biztos lement játszani.
– Jaj, anya, nőj már fel!

*

– Miért van az, hogy engem mindenki azonnal lehülyéz, ha plüssállatok nevében beszélek?
– Na, mit gondolsz?

*

– Én nem vagyok hozzászokva, hogy egy nő ilyen konzekvens legyen.
– Mondd nyugodtan, hogy fafejű barom.

*

– Hogy nézel ki?
– Hogy érted ezt?
– Hát, hogy hogy?
– De hogyhogy hogy?

*

– Tegnap is ma feküdtem le és ma is holnap fogok.
– Ez egy igaz mondat, különben.
– Főleg anyára.

*

– Anya, én már azt se tudom, hogy melyik nap mi van.
– Hát… annyi biztos, hogy holnap szerda.
– Kedd.

*

– Van itthon narancs meg vodka.
– És?
– Ez egy jel, anya. Vedd észre.

*

– Megosztok veled egy fotográfiát az egyik közösségi oldalon.
– Jó, rendben édesanyám.

*

– Az a baj, hogy nincs humorotok.
– Nekünk van, anya.

*

– Nem mered elhozni a pasidat a családi karácsonyra, mi?
– Nem. Úgy érzem magam, mint a csaj a Bazinagy görög lagziban.

*

– Elbírod azt a szatyrot?
– El. Annyi csak a baj vele, hogy tele van pakolva.

*

– Te most tényleg azt mondtad, hogy egy pillanatka?
– Igen. Baj?
– Nem. Foscsizom össze magam.

*

– Bérlet van nálad?
– Igen.
– Ez az igazi bérletigenlő magatartás.
– Jó, szia, anya.

*

– Tudom,h a sünök lebegnek a vízen,kipróbáltuk Jimi Hendrix-szel.
– Hogy lehet így elnevezni egy sünt?
– …hasonlított rá.

*

– Tudok élni, mi?
– Hát… én azt akartam mondani, hogy tiszta hülye vagy, de mondhatjuk így is.

*

Adj magadra, kislányom, a másik Menthost tedd el szépen hányás utánra.

*

– Kecsappal a kezeden úgy nézel ki, mint egy horrorfilm.
– Mint egy egész film…?
– Igen, hát nézz már magadra.

*

– Laptop, telefon, minden egyszerre megy tönkre.
– Még jó, hogy a szemüveged megvan.
– Na ja. De vajon hol?

*

– Csírák, az enyénél menőbb cipőtök nem lesz.
– Nekem! És nem vagyok csíra, te nyomi.
– Ne gyerekeskedj már, anya!
– Az anyád vagyok, akkor gyerekeskedek, amikor akarok!

*

– Anya, H. megkérdezte, ki az a Steven Tyler!
– Ezt hívják nehéz gyerekkornak. Neki azért, mert nem tudja, neked mert tudod.

*

– Segítsek?
– Te szeretsz tojást pucolni?
– Nem.
– Akkor igen.

*

– …és akkor azt mondta nekem, hogy “Anyád!”, de nem rád gondolt.

*

– Azt akartam mondani, hogy ne állj meg előttem ilyen hirtelen a lépcsőn.
– Azért álltam meg, mert hátba ütöttél.
– Azért ütöttelek hátba, mert megálltál.
– Ja, értem. Akkor talán menjünk tovább.

Maguknál mindenki hülye?

Úgy döntöttem, nem veszítem el a Facebook-hírfolyamban ezt a néhány háztáji beszélgetésünket és mondatunkat, inkább összeszedem és megőrzöm itt:

*

Ha megtanulod ezt a részt az epikáról, cserébe mutatok egy nagyon félelmetes novellát. Ott van, abban az ártalmatlannak tűnő kötetben.

*

– Azt hittem, almát eszel.
– Igen, szokatlan ez a haraphatóság egy őszibaracktól.

*

– Szakítottam a fagyival.
– ?
– Nem eszek többet.
– Szomorú vagy?
– Nagyon. Jól jönne most egy kis fagyi.

*

– Te mikor alszol?
– Szinte mindig.

*

Anya, te felvetted a pulcsimat… ami a tiéd?

*

– Hé, ez a szatyor meleg!
– Persze, mert macska van benne.

*

– Anya, gondolj bele, hogy…
– Dehogy gondolok.
– De, ha belegondolsz…
– Mondom, hogy nem.
– Jó, de gondolj már bele…
– Hé! Ne feleselj anyáddal!

*

– És te hogy vagy, Péter?
– Hát kérlek, lett egy nagyszerű ízületi gyulladásom.
– Ó, gratulálok hozzá!
– Köszönöm szépen, csodálatos volt.

*

Anya, úgy szeretlek, hogy ha annyira megölelnélek, amennyire szeretlek, kijönne a beled.

*

Na, én azért veszek mindig kétszer annyit, hogy ha elfogy, akkor ne fogyjon el.

*

– Pocak idén nem lesz levert, új barátja van, a kevert.
– Ú, de imádom azt.
– Az Activiát?
– A kevertet!

*

– Anya, rajtad kívül senki nem hívja cigarettapapírnak.
– Hanem? Cigipapír?
– Nem. Cépé.
– Értem. Mint a pézsé a papírzsepire.
– Igen, de azt se mondd, az gáz.
– A pézsé?
– Igen.
– A cépé nem?
– Nem. Az normál.
– Értem.

*

– Mire is mondtam, hogy na, egész nap ezt fogom hajtogatni?
– Nem tudom, de hogy nem fogod, az már szinte biztos.

*

– Ennek a körömlakknak olyan szaga van, mint a Technocol Rapidnak volt régen.
– Aha.
– Azzal lehetett szipuzni.
– Tényleg?
– Igen, a tejszínhabos flakonnal is lehet.
– Tudom, anya… illetve… most már tudom.

*

– Mit csinálsz?
– Rákentem a krémet a lábamra.
– De ez kézkrém.
– Lázadok.