
(Mint bizonyára ön is észrevette)
Mindig van egy – vagy több – gondolatjel, (zárójel), csillag,* lábjegyzet, mindig minden kiegészítésre szorul, mindig volna még valami, valami hozzátennivaló, valami kiegészítő, amely segítségével (de csak úgy mint mankójával, protézisével) pontosabban, többrétűen, árnyaltabban gondolnánk mondani tudni. Írni. Azt, amit tulajdonképpen – vagyis, inkább valószínűleg – nem igazán lehet mondani. Írni.
Ez a szórakozásunk, játékunk nagy megfejtése: azzal töltjük az időt, hogy a lehetetlennel próbálkozunk, nem mintha nem zavarna az egész dolog képtelensége, kudarcra ítéltsége, de felmerül a gyanú, hogy ez tartja az egészet mozgásban. A megoldhatatlanság.
*Mindig** van egy.
**Látszólag nem mindig.
Gombok, amelyekkel kifejezheted:
Kedvelem ezt?
Kedvelés Betöltés…