73.

Kicsit félvállról vettem a dinamikai gyakorlatokat. Amíg az elme egyhelyben áll, a testet pedig tetszőleges pontokba akarjuk elmozgatni, két igen komoly nehézséggel kell megbirkózni. Az egyik az elindulás, a másik a megállás. A kezdés és a befejezés. Még nem tudom, mire bízhatjuk magunkat ezen a téren.

Reklámok

72.

Ott volt például a fickó, aki egy éven át minden napra egy péniszt rajzolt a feleségének, szerelemből. Az embert nagy dolgokra képesek rávenni a nagy érzelmek. Ennél nagyobbakra talán csak a nagy érzelmek hiánya. Amikor magunknak kezdünk rajzolni.

70.

Néha persze gyerekes dolognak tűnik, hiszen kell hozzá makacsság, amit egyébként nagyvonalúan kitartásnak is szoktunk nevezni. Mégis inkább arra hasonlít, amikor a gyerek egy éven át nem hajlandó mást enni vacsorára, mint tejbegrízt. Mit tesz ilyenkor a jó szülő? Főz neki tejbegrízt.

67.

„Hát ennyi. Csak amikor a végére értem, eszméltem rá, hogy a címét nem is jegyeztem meg: Ez a szeretet. Milyen járatos a világ dolgaiban, mennyi mindent tud ez az én huszonhét éves, ártatlan zsákmányom. Íme valaki, aki tudja, milyen egy hangulati viharok közt hánykolódó, romboló természetű nőt szeretni; aki felfigyelt egy öreg keresztelőkút fedelére; aki tudja, hogy a gazdagok pontyot telepítenek a vizesárkaikba, míg az elnyomottak bevásárlókocsikban tartják a cuccukat -”

(Ian McEwan: Mézesmadzag. Fordította: Lukács Laura)