Top 3 kétszer, 2016-ból

Év végi toplista – év elején.

Sok év alatt megfigyeltem, hogy teljesen kifürkészhetetlen, melyik bejegyzés lesz olvasott és melyik kevésbé (eltekintve az egyértelműektől, amik olyan aktuális témákkal foglalkoznak, ami sokakat érdekel), úgyhogy most nemcsak azokat listázom, amit legtöbben olvastatok itt a blogon, de azokat is, amit legkevesebben. Viszont, csak azokat sorolom, amiket 2016-ban írtam.

A 3 legolvasottabb 2016-os poszt:

3. Ez nem lepett meg, saját személyiségünk kutatása mindnyájunk kedvenc hobbija, a pszichológus körökben nem feltétlenül elfogadott ún. vonáspszichológiai alapú személyiségtesztről írtam itt: Személyiségteszt – Mediátor

2. Itt kicsit meglepődtem, de örülök, hogy sokan vettétek a lapot a száraz novemberrel kapcsolatban (azért csak oda kellett írni zárójelben egy frissítést:)): Száraz november. Hogy ezt ki találta ki?

1. Ez tényleg meglepetés (miközben örültem is), 2016 legeslegolvasottabb posztja a rövid híradásom arról, hogy megkaptam a Mozgó Világ folyóirat nívódíját próza kategóriában: Rám töpörtyű még nem volt ilyen hatással

Lássuk, mire kattintottatok legkevesebben (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezeket nem osztottam meg a közösségi médiában):

3. Mélypont-poszt arról, hogy most akkor… mindent beleszorítok az életbe, lehetőleg azt is, amit nem lehet: Akkor most a soknál többet

2. Egy rövid beszélgetésfoszlány: Hármas

1. Nem csoda, hogy szinte senkit sem érdekelt, csak egy kép: Mégiscsak úton lenni a legjobb

Srácok, lányok, köszönöm, hogy itt vagytok, járjatok vissza 2017-ben is!

 

Reklámok

Top poszt 2015

Évzáró Toposz(t)

Legnagyobb örömömre idén több mint kétszer annyian kerestétek fel a blogomat, mint tavaly – lassacskán bejáratódik ez a felület is! Persze, most már sokkal nehezebb valahova odaszoktatni az olvasókat, mint a hőskorban volt, amikor még nem volt mindenkinek blogja (90-es évek vége, 2000-es eleje). Néha sajnálom, hogy elveszett a freeblog, máskor (mint ma, amikor beleolvastam régi szövegeimbe), azért érzek némi megkönnyebbülést 🙂

Lássuk, mit szerettetek idén nálam legtöbben, legjobban.

Az abszolút első lett idén: A biztonsági sávot – egymondatos novellám. Köszönöm nektek, jó érzés, hogy ez lett a fő kedvencetek.

Itt pedig jönnek kategóriánként a legkedveltebbek:

Blogbejegyzések közül

Vers

Próza

  • az első a már fent linkelt 1mondatos: A biztonsági sávot
  • második kedvencetek lett a Cor, cordis, n. című tárcanovella, ami egyébként regényrészlet, de ez titok
  • harmadik kedvenc pedig a tavalyi Kalligramban is megjelent Konga című rövidem

Köszönöm, hogy itt vagytok, tartsátok meg ezt a jó szokásotokat! Jövőre veletek ugyanitt. Ja, és mindenkit szeretettel várunk a Gittegylet.com évzáró bulijára: Gyertek a nyóckerbe harmincadikán! Itt van minden infó: Jössz és Mersz!

Jó, hogy vége van ennek az évnek és nem jön újra el – 2014

Kalligram folyóirat, 2014/szemptemberSzokásos év végi poszt, mit csináltam, mit szerettek legjobban-toplista, mi volt idén, ami eddig nem, ilyesmik.

Sok volt, mi csodálatos. Kezdjük a jókkal. Afféle éves olvasnivaló-gyűjtemény jön itt elsőként, nektek, részben magamnak, jegyzetképpen. Jó tudni, hol is vagyok vagy nem vagyok a blogon kívül, összeírom, amíg még nagyjából emlékszem.

Nyomtatott közlések, aminek egy részére nem is számítottam: Jelenkor, És, Kalligram 2014/szeptemberi számban több, nagyon szép képekkel – mind igazán megörvendeztettek. Online megjelenés a Képírás.com-on továbbra is.

Idén először rovat

2014-ben először jelentem meg a DRÓT.eu-n számos tárcával (Karácsonyra éppen a De mit vegyünk anyádnak? cíművel, melyben Sőth Károly színre lép(!), szóval ez tényleg csupa újdonság), szintén először A Vörös Postakocsi Online-on egy verssel, ugyancsak karácsonyra (Cseresznyés nyár).

Idén először volt szerzői estem a Verandán.

Először történt, hogy képzőművész kért fel, hogy írjak egy képéhez, méghozzá mesét, felnőtt mesét, és először az előszörben, hogy a (félkész) regényemből írtam erre az alkalomra egy átiratot, vagyis először mutattam belőle valamit: Nem tudok elbújni – Az Altató Szerekről, Császár Norbert festményéhez.

Idén először kezdtem publikálni egy hosszabb szöveget álnéven. Erről többet nem is mondhatok. Valahol az interneten.

Idén először volt lábfotó-kiállításom, maga nemében páratlan, öt képpel a Szikla Ötben, családi hangulatban, és ha már személyes dolgok, idén nyáron jártam először Bulgáriában (sajnos csak egy kis részén).

Idén először készítettem cipős objekteket, ezek közül mutatok itt egyet:

A kamaszkor vége

Idén először csináltam 365-ös projektet (többször döcögött… és még nincs is vége), de úgy érzem, ilyet többet nem fogok… 🙂

Ami nem lett

Nem sokat akarok azzal foglalkozni, mi nem lett, de lapszéljegyzetként, emlékeztetőül felírom: nem lett kész a regény, nem lett novelláskötetem (rakosgatom, pakolgatom, küldözgetem, de úgy tűnik, ez tényleg egy iszonyúan hálátlan műfaj), nem olvastam el az Ulyssest, nem kereteztettem be azokat a képeket, amiket be akartam, nem adtam le azt a tíz kilót (cserébe felszedtem ötöt), nem tanultam meg jégkorcsolyázni és nem írtam meg a Világhírű Forgatókönyvemet. Sem.

Mi a helyzet a bloggal?

Úgy veszem észre, hogy folyamatosan növekedik a kicsiny, de stabil olvasótábor (akik akkor is olvasnak, ha nem osztom meg a Facebookon), amiért hálás vagyok nektek – akik feliratkoztatok, idenéztek, a posztok alatti gombokkal kifejezitek a kifejeznivalót és kommentet hagytok. Ezek a legjobbak az egészben, amikor az ember viszontlátja a posztját a megosztásokban, amikor belép a szerkesztőbe és visszajelzések világítanak, ilyesmik.

Íme hát, a TOP 10 – amit a legtöbben szerettetek idén nálam:

1. Azabaj a portréfestővel (véleményblog)

2. Nyáron nőbb vagyok (fejezet az idei nyári naplómból)

3. Széljegyzetek a tüntetés-szezonhoz (véleményblog)

4. Drágáim, akció van! (fricskavers)

5. Te vagy? (tárcanapló)

6. Először, másodszor, örökké (piaci próza)

7. Essen róla szó (ömlékeny vers)

8. Padlószint a Szikla Ötben (az a bizonyos családias kiállítás)

9. Dobjátok le magatokat a padlóla! Dulván! (véleményblog a P. Plimissimálól)

10. Nyuszifül (18+-os (annyira nem) blog a metróról)

+1, az idén legkevesebbszer megtekintett poszt: LÁBmunka 1. – A BKV titkos kertje (tavalyi, de valahol itt indult a lábfotók világa)

Köszönöm nektek, hogy vagytok, hogy olvastok, hogy annyi blogköltözésen át kitartottatok, vagy újra megtaláltatok (látjátok, itt már több mint egy éve vagyok, maradok), a dallal, amiből a címet loptam: A 60-as évek vége.

A következőkben következik a következő év. Maradjanak velünk!

Top 11

natilap

Év vége, lista, nyilván mindenki unja, de miért ne. A blogot ugyan augusztusban költöztettem ide, így a toplista nem egész évről szól, az itteni statisztika csak onnantól pörög, ráadásul sok poszt ki is esett, na de, ne törődjünk ilyen apróságokkal, nézzük, mit olvastatok legtöbben/legtöbbet 2013-ban nálam:

11. helyezett vers és hangosvers: Nyári szünet

10. helyen ismét vers: Eltérő igényű

9. szintén vers, abból a nálam ritka fajtából, ami ajánlást hordoz: Piedesztálról

8. helyen megintcsak vers és hangosvers, igaz, a hang itt linken érhető el, viszont vérpofi (nanáhogy), mivel a Németh Kriszta hangján szólal meg: Éléskarma

7. egy blogbejegyzés arról, hogy miként vagyok a macskával vagy ő velem: Ikszedik típusú találkozás

6. az egyik legdepressziósabb versem: Öltözni nem fel

5. helyen lehetne meglepő, hogy nem túl régi poszt szerepel, de macskával meg gyerekkel mindent el lehet adni, macskás képgalériával meg pláne: Macskarácsony

4. egy vers, éppen csak leszorult a dobogóról: Még a szerelemről

3. az a kezdeményezésem, amire népszerűsége ellenére alig érkezett fotó, de még jöhet: Magadra fess! – ÉnKépAlbum

2. legolvasottabb tartalom itt a blogon a tárcanovella, ami: Jó magának

1. legnézettebb pedig a Rólam oldal lett (gondolkodtam, hogy ezt nem is veszem számításba, de végül úgy döntöttem, hogy ez is csak oldal, ahogy a többi, erre is ugyanúgy kattintani kell, ha tehát ezt nézték legtöbben idén, nincs mit tenni)

No, hát mindenkinek mindent szívből köszönök. Jövőre, veletek, ugyanitt.

…és aki végigolvasta, annak köszönetképpen: A legkevésbé kattintott poszt: A 84. Ünnepi Könyvhét alulnézetből (igaz, hogy ő a régi helyen népszerű volt, meg az is igaz, mobiltelefonos fotók, de olyan jó képalá is van benne, hogy „Lator László lép”)