Padlószint a Szikla Ötben – Amikor az egy négyzetméterre jutó Szeifertek száma meghaladja az éves átlagot

Történik Zircen, Szikla utca 5-ben, folyó év augusztusának második napján, szombaton.

Különleges és mindig örömteli pillanat, ha összejön egy család, kivált ha olyan terebélyes, mint a miénk. Négy testvér (György, Attila, Judit és én), férjek, feleségek, gyerekek, az testvérek közt is tizenöt ember, és mivel a gyerekek is lassan felnőnek, a család folyton bővül.

Általában karácsonykor vagyunk jelen teljes létszámban, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy nem csak az országon belülről gyülekezünk. Nyaranta is szeretünk összejönni – ilyenkor azért nem mindig sikerül mindenkinek ott lennie -, ahogy idén is tettük, csakhogy most plusz apropó is kínálkozott, kiállítást nyitottunk.

Az uralkodóosztály részéről megjelent körünkben Frigyes:

Frigyes a Szikla Ötben

Az őszinte öröm megtestesülése, Butch:

Butch

Lehetett a teraszon ücsörögni, amíg készült a tárlat:

2 Kormos, 2 Szeifert

Szeifert György, aki amellett, hogy a testvérem (sőt a legidősebb testvérem, a sorban az első, két bátyám közül a bajszosabb és szemüvegesebb), a zirci, nagyon bonyolult és rendszeresen változó nevű, de mindenképpen III. Béla… Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola művésztanára és oktatásvezetője (és még az is lehet, hogy rosszul írtam), azt ötölte ki, hogy, a saját házában, a Szikla 5-ben galériát nyit, azaz a központi helyiség egyik nagy falfelületén alkotók bemutatkozására ad lehetőséget.

Itt még üresen a fal:

Szikla Öt - üres fal

A házi galéria a Szikla Öt nevet kapta (milyen mázli, hogy nem a Köztársaság utcában laknak, az Alkotmányról nem is beszélve), és az ötös szám jegyében működik (egy alkotótól öt kép, megynyitó öt percben, délután ötkor stb.), fent van a Facebookon is, ismerősnek jelölni ér, sőt érdemes.

A galériatulajdonos (az egyik, mert a másik Gyöngyi, a felesége) dolgozik a képcímeken:

Szeifert György munka közben

Otthon mindenkinek ötöst ad – a Veol cikkéből mindent megtudunk a számmisztikáról és az első kiállítás megnyitójáról, ahol Sudár Péter festményei kerültek a falra. (Különben én például láttam olyat, hogy ötöst adott iskolában is. Tényleg.)

Augusztus 2-án tőlem került öt kép a Szikla Ötbe, de most se nem grafika, se nem festmény, hanem fotó, ami azért is érdekes, mert egy nagyobb projekt része.

A kurátor és a galériatulajdonos (aki különben a másik) munkában:

Szeifert Judit és Szeifert György

Talán ismeritek a 365 napos kihívást, amit 2014-re hirdettem (magam magamnak), és az ittgyujtomakApeket.wordpress.com-on teljesítem – eddig zökkenőmentesen -, minden napra egy lábat tartalmazó fényképpel. Július végén, az addigra összegyűlt kb. 200 képből választottam ki azt az ötöt, amiről nagyítás készült.

A miénk kiállítás szempontjából elég praktikus család, pont van egy művészettörténészünk, Judit, aki örömmel vállalta a megnyitót – az öt percen ugyan túlszaladt, de ez azt is jelentette, hogy annyival többet kacaghattunk,  úgyhogy, azt hiszem, családon belül megengedhető.

Itt nyílik (Kelemen Gábor fotója):

Padlószint megnyitóA kiállítás (a teljes megnyitó videón itt van) a Padlószint címet kapta az első lábfényképalbumom után, ahol elkezdtem ezt a lefelé tekintő paparazzizást – tulajdonképpen ezt folytatom az idei projektben, csak nehezebb dolgom van, mint mobiltelefonnal vagy kis géppel, mert a nagy fényképezőgéppel feltűnőbb vagyok, sajnos sok remek lehetőség így egyszerűen kimarad.

Ahogyan a másik bátyám, Attila is kimaradt minden fényképről, nem tudom, hogy csinálta, de ha bent fényképeztem, kint volt, ha kint, akkor bent, valahogy így lehetett. De nagyon jót beszélgettünk sötétedéskor a teraszon. Legközelebb hozok róla is képet.

A 365 napos sorozat azonban továbbgondolásra ad lehetőséget, amit reményeim szerint 2015-ben megvalósítok és bemutathatok. A Szikla Ötben a kiállítás szeptember végéig megtekinthető – addig pedig itt van még néhány hangulat:

Virág az ablakban

Frigyes ismét

Szeifert György forgófejű kőszobra

Padlószint - vendégkönyv

A Szikla 5. kertje

Butch megint

Váza

 

Reklámok

A 84. Ünnepi Könyvhét alulnézetből – Viharos szombat

Sztárok, kulisszatitkok, top tíz divatbaki ingyen, égszakadás, írók, óriások, aprócskák, lábak…

Gólya, gólya.

.

Kicsiknek nagyban.

.

Ha leszakad.

.

Hadd szakadjon.

.

Lelkesek.

.

Sietősök.

.

Megjöttek a lómaiak.

.

Lator László lép.

.

Bodor Ádám (balra), Závada Pál (szemben) és Kovács András Ferenc beszélgetnek.

.

Bornai Tibor áll.

Bónusz: Fél perc az utcáról

A 84. Ünnepi Könyvhét alulnézetből – első nap

Talpak titkos élete a Könyvhéten. Mindenre fény derül. Vér, szex, gyilkosság, természeti katasztrófa…

Egyszerre árnyék.

.

Egyszerre fel.

.

Egyszerre lép.

.

Rétest kap estére.

.

Háy János megnyitja.

.

Békés Itala az asztalon ül.

.

Esterházy Péter (barna cipőben) dedikál.

.

Benedek Szabolcs (középen) sorban áll.

.

Moldova György (ül) dedikál.

.

Eb, aki a kötetét meg nem rágja.

.

Papp Sándor Zsigmond lép.

.

Bónusz:

Ünnepi Könyvszék.

LÁBmunka 1. – A BKV titkos kertje

Mobilfotók.

A BKV titkos kertjében lábak nőnek. Utolérhetetlen változatossággal teremnek. Lábmező a megállókban. Lábak erdeje a járatokon.

„akkor mégsem rémálom volt, hogy egy fejnélküli százlábú az otthonom. budapest, bocs. kafka, bocs.”
(Turányi Tamás)

Földalatti lábak.

.

Álldiga és várdiga.

.

Egy, csak egy.

.

Odadől.

.

X utazó és a kis szemét.

.

Fókusz a lábon!

.

3 gyerek, 80 év, 2 kerék.

.

United colors of BKV.

.

Itt állok a kapui előtt.

.

Fecnire lépni tilos!

.

Hogy elérjek a biztonsági sávig.

.

– Lisztet úgy gondolomformán.
– Vizet meg, amennyit felvesz.
– Én a múltkor tojásos nokedlit csináltam, egy ötliteres lábossal.

.

Eksön!

.

Hogy elérjek a napsütötte sávig.