Ékszerelés

Két (számomra) új anyaggal kísérleteztem, készítem belőlük az újabb ékszereket. Pontosabban szerintem nem is csak ékszerek ezek, hanem… mondjuk talán objekteknek, amiket ékszerként is lehet viselni.

Most a betonékszereket mutatom meg, azokból is az első darabokat. Az egész folyamat egyszerre hasonlít az építkezéshez (betonöntés) és a szobrászathoz (csiszolás, esetleg faragás – ezek a mostaniak ezt pont nem igazán mutatják), és nagyon élvezem.

Ezt a Nap-Hold medált betonból öntöttem, azután aranyfüsttel vontam be és le is lakkoztam az előlapját.

Ezután a következő lépés volt, hogy üveggel kombináltam az ékszerbetont, ebből lett a Tengerszem medál:

Izgalmas kérdés volt, hogy működik együtt a két anyag, és szerencsére azt látom, hogy éppen olyan szépen, ahogy előre elképzeltem. Kísérletező kedvű olvasók tudják, hogy ez nem mindig van így.

Tengerszem ovális medál - Nthings Artworks

Tengerszem ovális medál – Nthings Artworks

Az egyik kedvenc témám az üveggolyó jutott eszembe erről az üvegkavics-mintázatról:

A képek alatti linkeken keresztük odataláltok a Facebook-boltomba is. Időnként majd mutatom az újabbakat.

Reklámok

Disney álomvilága és Banksy katasztrófaparkja

Értelmezési segédlet fanyalgóknak, a többieknek érdekességek:

GITTEGYLET

Augusztus 20-án leplezték le Banksy-féle „vidámparkot”, Dismalandet. A híresen rejtélyes street-art művészhez méltón teljes titoktartás övezte a projektet. Ötven kortárs művész alkotásaiból áll a tematikus park, bizarr ötletek tárháza közúti balesetben kimúlt Hamupipőkétől menekülteket szállító hajókig és természetesen ott van az elmaradhatatlan Disney-kastély is, kicsit másképp. Persze máris itt vannak a kritika kritikái.

(Dismaland. Fotó: Christopher Jobson) Dismaland (Fotó: Christopher Jobson)

Banksy-ék pár napja robbantották fel a brit sajtót az elképesztő leleplezéssel, mára a magyar internet is tele van a Dismalandről szóló hírekkel. Nem csoda, óriási vállalkozás, nagy meglepetés, az üzenete pedig egyértelmű, jól megfogalmazott – akárcsak Banksy street-art munkái.

Banksy street art - Dismaland (Fotó: Christopher Jobson) Banksy street art – Dismaland (Fotó: Christopher Jobson)

Dismaland a hamis, túláradó vidámság, az esztelen fogyasztás leggiccsesebb jelképévé vált Disney-univerzumot használja fel, hogy rámutasson a világunk szörnyűségeire. Hollywood szereti Walt Disney-t romolhatatlan gyermeki lelkülettel megáldott tehetségként felmutatni, aki (nem) mellesleg, kiváló üzletember volt.

Walt és Roy O. Disney, feleségeikkel, jobb szélen édesanyjuk, az első Disneyland megnyitásakor, 1955-ben Walt és Roy O. Disney és feleségeik, jobb szélen…

View original post 580 további szó

Műhelynapló #2 – A papír meg a ceruza

Ami a műhelyt illeti… Ami a pincét illeti, az nem műhely, erre már egyszer rájöttem, sőt ami az egész leválasztást illeti, ez egy nagyon rossz megoldás. Főleg télen.

Leválasztás alatt pedig azt értem, hogy furamód, attól, hogy kikerülnek a mindennapi látóteremből a felhasználni készült tárgyak (esetemben legfőképpen a cipők), tulajdonképpen leválasztom őket az életemről, ezzel pedig egészen el is veszítem őket.

Az alkotómunka nagy része ugyanis fejben történik, minden alkotás hosszú, kacskaringós, kiismerhetetlen utakon születik (igen, még a rögtönzés is), maga a tevékeny alkotás már csak a sokadik lépés, a valahányadik köve egy meghatározhatatlan méretű és formájú objektumnak. Ha műhelyem volna (és nem pincém), az azt jelentené, hogy a dolgokat, amikből valamit létre szeretnék hozni, egy legalább ideiglenes tartózkodásra alkalmas helyen tárolom, ahol körbe lehet járni, nézni őket, lehet semmit csinálni, cipelni magamban a terveket, újra visszatérni, és minden ugyanúgy van, ahogy hagytam.

A másik lehetőség (amit sok kortárs alkotó jól ismer), hogy az otthon egyben a műhely vagy műterem, de ezzel mindenképpen kompromisszumra kényszerül az ember, a kompromisszum pedig a megegyezés azon formája, amiben egyik félnek sem lehet igaza.

Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy vagy mindig el kell magam után pakolni mindent (ami már majdnem olyan, mint pincébe száműzni a cuccokat), vagy olyan helyen alkotni a lakásban, ahol a legkevésbé zavarom a velem élőket, ami a munka szempontjából általában a legrosszabb nem ideális.

Volt nekem egy nagyon kedves tanárom, Ugron Árpád tanár úr, akitől nemcsak iskolás koromban tanultam sokat, de úgy tizenöt évvel később, amikor elküldte nekem egy ceruzarajzomat – csendélet, 14 éves koromból, amit évekig a rajzterme falán tartott -, valószínűleg szándékán kívül újra emlékeztetett sok fontos dologra. Én akkoriban éppen nagyban kísérleteztem különféle grafikus technikákkal (a tollrajzok nagy része is ekkor született). Természetesen a gesztus maga nagyon meghatott (ki gondolná, hogy a tanára a rajzterem falán tartja egy munkáját? és megőrzi? és elküldi, amikor megtudja, hogy hazaköltözött?), de azon túl valami más is elkezdődött vagy talán pontosabb, ha azt mondom, hogy folytatódott, olyan volt nekem ez a rajz, mint egy figyelmeztető tábla, hogy ne felejtsem el, merre akarok menni.

Persze nagyon szeretnék azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik most a pincében vannak, de a lehető legkevésbé kompromisszumos megoldás, ha ismét előveszem a papírt és a ceruzát. Ez megint csak képletes, hiszen igazából sosem tettem le, az ember mindig rajzol, valahogy, valamiképpen, ha csak a legegyszerűbb gondolatát megpróbálja elmagyarázni, szemléltetni, máris előkap egy darab papírt, vagy éppen felskiccel valamit, hogy el ne felejtse.

Kicsi dolgokat rajzolok. A4-es kartonokra, kizárólag grafittal, részleteket, apróságokat, kibontatlanságokat, úton lévő dolgokat.

Most a töredékesség ideje van, azt hiszem, jó ideje a töredékesség ideje van, az alkotó ember megpróbál valami kicsire fókuszálni (és itt már nem csak a képzőművészetről van szó), valami parányit vagy mások számára észrevétlent megmutatni, hiszen ostoba dolog nagy dolgokról beszélni (írni), mint az élet vagy a halál, már csak azért is, mert az égvilágon semmi fogalmunk nincs róluk.

Várakozás – A4, karton, grafit

Vetési Varjú – A4, karton, grafit

Őszi műterem mustra Nagy Gézánál – fényképes, hangulati

Nagy Géza az Artus műtermeinek egyikében dolgozik, méghozzá… de erről később. Szóval, október 18-án így megyünk belfé:

Artus 1Egyszerűen nyitott a hely.

Artus 2

És teljesen retró.

Artus 3Balra, és fel a lépcsőn…

Artus 4…ja, csak még egy kicsit vissza az üvegtégla kedvéért,

Artus 5meg a fény kedvéért,

Artus 6meg a lépcsőfordulóban a műalkotás kedvéért,

Artus 7és még ezeret az üvegtéglák miatt. Na jó, ide már csak egyet:

Artus 8És egyet a kompozíció kedvéért:

Artus 9Aha! A lépcső végén biztató jelek:

Agy GézaMár látszanak a fények, képek:

Nagy Géza műterem 1Van ropi. És egy szokatlanul kicsiny kép,

Nagy Géza műterem 2sarokban üveg,

Nagy Géza műterem 3tálcában festék,

Nagy Géza műterem 4lámpában fény,

Nagy Géza műterem 5

Nagy Géza műterem 6széken víz,

Nagy Géza műterem 7ablakban homály, falon kép.

Nagy Géza műterem 8

És ez még mind semmi, mert ott van maga a művész is,

Nagy Géza

és megmutatja, hogy igen, hölgyeim és uraim, zsákvászon.

Nagy Géza 2

Nos, a műterem az egykori cérnagyár női öltözője  és zuhanyzója(!), de a zuhanyfülkékben most óriási vásznak pihennek. Meg egészen kicsik is:

Nagy Géza raktárÉs a folyosón is van ez-

Artus folyosóaz.

Artus ajtóAmaz.

Artus ablakMondom.

Artus ablak 2Lesz még a Gézánál műterem mustra, remélem, hogy nem is olyan sokára, majd szólok. És gyertek, mint

Nagy Géza műterem - mint a nyulakAddig is fedezzétek fel a ngeza.hu-t, és ajánlom szeretettel a Facebook-oldalt is. És itt egy kimenős a végére, meg hogy nehogy ne legyen pocsolya:

Artus - pocsolya