Bálványok bukása – Meghívó

Az a megtiszteltetés ért, hogy magam is részese lehetek Sárkány Győző Ferenczy Noémi-díjas grafikus, Érdemes Művész
Bálványok bukása. 500 éves a reformáció 50 rajz – 50 gondolat című nagyszabású kiállításának és a hozzá kapcsolódó könyvnek. Több mint fél éve a közé az 50 alkotó (képzőművészek, írók, művészettörténészek) közé választott, akiket felkért, hogy meghatározott (rövid) terjedelemben a reformáció fogalmáról szabadon asszociálva írjanak szöveget a készülő kiállításra, amelyen a grafikáihoz társítva láthatók/olvashatók lesznek november 8-án a Gaál Imre Galériában (Bp, 1203, Kossuth Lajos Utca 39.). A grafikákból és írásokból különleges könyv is készül, így a megnyitó egyben könyvbemutató is. Ez egy igazán nem mindennapi, gigantikus vállalkozás, ha tehetitek, ne hagyjátok ki! Én ott leszek.

A táncművészeti előadással egybekötött megnyitó 17:00 órakor kezdődik, a belépés ingyenes. További részleteket a Facebook-eseménynél találtok: ITT.

Reklámok

Art Market Budapest – 2017

Szubjektív fotónapló a 2017-es Art Marketről.

A képeket nagy méretben töltöttem fel, ha rájuk kattintotok, kinagyíthatók.

Szeretettel a Millenárisról:











Legyünk jók, ha tudunk

És miért ne tudnánk? – Jótékonysági felhívás:

Lesz olyan, hogy Hajléktalan Karácsony – Akiknek nem jutott az otthon melegéből. Civilek szervezésében, december 23-án a Kossuth téren (Budapest) étel és ajándékozás mindazoknak, akiknek nincs karácsony. (További részletek itt.)

Ehhez kapcsolódik egy jótékonysági árverés, amelynek bevétele a Hajléktalan Karácsonyt, ill. az Oltalom Alapítványt illeti majd. Erre ajánlottam fel egy képet, a Táj nélkül maradt madár címűt (amit egyébként az art-oldalamon is láthattatok már, 15×15 cm, vászon, tus), erre lehet licitálni december 23-ig. Nagyon alacsony, 5.000 Ft-os kikiáltási árat adtam meg (erre már rálicitáltak természetesen, amit itt is nagyon köszönök!), de fontos tudni: az árverés folyamatos, licitlépcső nincs.

A képet – a szervezők kiírásának megfelelően – december 23-án adom át a helyszínen az árverés nagylelkű győztesének.

Arra kérlek benneteket, hogy ha tehetitek, licitáljatok, támogassatok egy jó ügyet! (Nem utolsó sorban lesz egy kortárs alkotásotok, ami akár jó kis karácsonyi ajándék is lehet.)

A képet EZEN A LINKEN találjátok, ott lehet licitálni a képhez írt kommentben. 

taj-nelkul-maradt-madar-felajanlas

Köszönöm! Találkozzunk 23-án! 🙂

Bővül, színesedik, élesedik az Nthingsartworks.com

Elkezdte az N-things felvenni azt a formát, amilyennek eredetileg terveztem. Ez részben annak köszönhető, hogy a 2013-ban Szegeden kiállított képeim egy része visszakerült hozzám és készítettem róluk új fényképeket, részben pedig annak, hogy idő hiányában új tárgyak/képek/objektek mostanában nem készülnek, így azt a kevés időt, ami mégis fennmarad, a korábbi munkák dokumentálására fordítom.

Az N-thingsen tehát megjelenik az ART kategória, itt szeretném összegyűjteni minden munkámat – nemcsak azt, ami eladó (sőt, olyan is van/lesz fent, ami már elkelt). Tehát kicsit olyan lesz az egész, mint egy egyszemélyes, virtuális kortárs kiállítóhely, múzeumshoppal 🙂

Nézzetek körül a sufniban nálam – a képre kattintva új fülön nyílik:

Műhelynapló #4 – a Pollock-életérzés

Most lakkfestékkel dolgoztam, lakktoll (van ilyen), egyszerű tárgyakra adok ruhát, így mondanám, fadobozra például, kifestem, ráfestek, tulajdonképpen képet készítek, épp csak a felület nem karton vagy vászon. Izgalmasnak találom, hogy változik meg egy tárgy attól, hogy kép kerül rá, mennyire más lesz a karaktere, egyáltalán, az utat, amíg eldől, mi is lesz az alkotás, ami rajta lesz. A színekben jobbára korlátoz az anyag, vagyis az van, ami hozzáférhető lakkból, a formában viszont semmi.

Állandóan ezek az örvénylések vannak, nem tudom, honnan hozom ezt, miért ez az én formavilágom, hogyan lett, egyszerűen ez adódik, ebben tudok mondani valamit – már, ha egyáltalán kell valamit mondani, én azt hiszem, kell, de csak úgy, ahogy egy fa mond valamit, azzal, hogy ott van.

Van egy kísérleti darabom, majdnem készen lett, amikor rácsöppent egy óriás pacni a fekete festékből. Ha a Pollock nem lett volna, most meg is lenne a következő projektem. Hahaha. Persze, van csorgatás Jackson után is, nem mondom, hogy nincs.

Igazából azt akartam feljegyezni, hogy az egész olyan, mintha ezeket a pillanatokat vadászná az ember. Amikor nem lehet eldönteni, hogy szándékosan vagy véletlenül alakul valami a kezünk alatt. Itt van valami felfejthetetlen titok, amibe örökre szerelmes vagyok.

NTHINGS – Eladom a…

Belefogtam végre abba, amit régóta halogattam és ezzel véget vetek a sok Miért nem adod el? kérdésre válaszként adott vállvonogatásnak is. Eladom. Amit készítek, ami a kezem alól kikerül. Apróra a művészetet, haha.

Leginkább a Facebook-oldalon fogom ezt tenni, de ha időm engedi, ide is felteszem a kisebb-nagyobb, eladósorba került alkotásokat. Ezeket mostantól az NTHINGS menüben találjátok.

Itt van máris az első cucc,

Vörösréz nagy medál - Macska

grafika medálban. Macska. 3×4 cm-es domború üveg alatt, vörösréz színűre patinázott ékszerfoglalatban, 40 cm-es vörösréz láncon, 3600 forint. Gazdáját keresi. Ha úgy érzed, te vagy az, ide írj. UPDATE: Már megtalálta!

Az eszemet nem, nem, nem, nem, azt nem adom. Eliszom inkááábbb, eliszoooom.

 

Jó, hogy vége van ennek az évnek és nem jön újra el – 2014

Kalligram folyóirat, 2014/szemptemberSzokásos év végi poszt, mit csináltam, mit szerettek legjobban-toplista, mi volt idén, ami eddig nem, ilyesmik.

Sok volt, mi csodálatos. Kezdjük a jókkal. Afféle éves olvasnivaló-gyűjtemény jön itt elsőként, nektek, részben magamnak, jegyzetképpen. Jó tudni, hol is vagyok vagy nem vagyok a blogon kívül, összeírom, amíg még nagyjából emlékszem.

Nyomtatott közlések, aminek egy részére nem is számítottam: Jelenkor, És, Kalligram 2014/szeptemberi számban több, nagyon szép képekkel – mind igazán megörvendeztettek. Online megjelenés a Képírás.com-on továbbra is.

Idén először rovat

2014-ben először jelentem meg a DRÓT.eu-n számos tárcával (Karácsonyra éppen a De mit vegyünk anyádnak? cíművel, melyben Sőth Károly színre lép(!), szóval ez tényleg csupa újdonság), szintén először A Vörös Postakocsi Online-on egy verssel, ugyancsak karácsonyra (Cseresznyés nyár).

Idén először volt szerzői estem a Verandán.

Először történt, hogy képzőművész kért fel, hogy írjak egy képéhez, méghozzá mesét, felnőtt mesét, és először az előszörben, hogy a (félkész) regényemből írtam erre az alkalomra egy átiratot, vagyis először mutattam belőle valamit: Nem tudok elbújni – Az Altató Szerekről, Császár Norbert festményéhez.

Idén először kezdtem publikálni egy hosszabb szöveget álnéven. Erről többet nem is mondhatok. Valahol az interneten.

Idén először volt lábfotó-kiállításom, maga nemében páratlan, öt képpel a Szikla Ötben, családi hangulatban, és ha már személyes dolgok, idén nyáron jártam először Bulgáriában (sajnos csak egy kis részén).

Idén először készítettem cipős objekteket, ezek közül mutatok itt egyet:

A kamaszkor vége

Idén először csináltam 365-ös projektet (többször döcögött… és még nincs is vége), de úgy érzem, ilyet többet nem fogok… 🙂

Ami nem lett

Nem sokat akarok azzal foglalkozni, mi nem lett, de lapszéljegyzetként, emlékeztetőül felírom: nem lett kész a regény, nem lett novelláskötetem (rakosgatom, pakolgatom, küldözgetem, de úgy tűnik, ez tényleg egy iszonyúan hálátlan műfaj), nem olvastam el az Ulyssest, nem kereteztettem be azokat a képeket, amiket be akartam, nem adtam le azt a tíz kilót (cserébe felszedtem ötöt), nem tanultam meg jégkorcsolyázni és nem írtam meg a Világhírű Forgatókönyvemet. Sem.

Mi a helyzet a bloggal?

Úgy veszem észre, hogy folyamatosan növekedik a kicsiny, de stabil olvasótábor (akik akkor is olvasnak, ha nem osztom meg a Facebookon), amiért hálás vagyok nektek – akik feliratkoztatok, idenéztek, a posztok alatti gombokkal kifejezitek a kifejeznivalót és kommentet hagytok. Ezek a legjobbak az egészben, amikor az ember viszontlátja a posztját a megosztásokban, amikor belép a szerkesztőbe és visszajelzések világítanak, ilyesmik.

Íme hát, a TOP 10 – amit a legtöbben szerettetek idén nálam:

1. Azabaj a portréfestővel (véleményblog)

2. Nyáron nőbb vagyok (fejezet az idei nyári naplómból)

3. Széljegyzetek a tüntetés-szezonhoz (véleményblog)

4. Drágáim, akció van! (fricskavers)

5. Te vagy? (tárcanapló)

6. Először, másodszor, örökké (piaci próza)

7. Essen róla szó (ömlékeny vers)

8. Padlószint a Szikla Ötben (az a bizonyos családias kiállítás)

9. Dobjátok le magatokat a padlóla! Dulván! (véleményblog a P. Plimissimálól)

10. Nyuszifül (18+-os (annyira nem) blog a metróról)

+1, az idén legkevesebbszer megtekintett poszt: LÁBmunka 1. – A BKV titkos kertje (tavalyi, de valahol itt indult a lábfotók világa)

Köszönöm nektek, hogy vagytok, hogy olvastok, hogy annyi blogköltözésen át kitartottatok, vagy újra megtaláltatok (látjátok, itt már több mint egy éve vagyok, maradok), a dallal, amiből a címet loptam: A 60-as évek vége.

A következőkben következik a következő év. Maradjanak velünk!