Régóta keresem a nekem valót

Naplovam

A legjobb persze a klasszikus kis fekete lenne, kézbe simuló, táskába könnyedén beejthető, de nem olyan kicsi, hogy aztán meg ne találnám az első mozdulattal, csinos, szigorú és sejtelmes, két fedele közt rengeteg tojáshéj színű, üres lappal. Igen ám, de az effélék a kemény borítóval mindjárt próbára teszik az embert, mert nem lehet az éppen nem teleírás alatt álló oldalakat a másik alá csak úgy behajtani. (Illetve, de. Be lehet, én már hajtottam be így keménykötésű noteszt, de nem javaslom. Komoly esztétikai – majd funkcionális – veszteség nélkül kivitelezhetetlen.) Emiatt aztán valamiféle asztalféle mindig kellene a használatához.

És a tojáshéj színű lapok is csak addig olyan jók, amíg el nem kezdek vadul jegyzetelni, mert azokon valahogy mindig elindulnak a sorok lefelé, felfelé, hol undokul széttartanak, hol egymásba akarnak gabalyodni. Hogy miért is alakulhatott úgy, hogy kockás (matek)füzetek lapjaira szeretek a legjobban jegyzetelni, fedje balladai homály. Szóval, legyen kockás. És lehessen hátra hajtani, de ne legyen spirálos, mert az pillanatok alatt szanaszét szakad.

És végül megint a méret a lényeg. Ha komolyan gondolom, akkor mégsem elég az a kicsi, ami kézbe simul és a táskába könnyen elrejthető, de azonnal megtalálható. Ha komolyan gondolom (és hát néha komolyan gondolom), akkor A4-es.

Szóval, szeretnék egy olyan jegyzetfüzetet, ami ránézésre mondjuk B6, keményfedelű, fekete, sima tojáshéj színű lapokból áll, de ha kinyitom, akkor A4-es matekfüzet. Más igényem ezzel kapcsolatban – egyelőre – nincs. Köszönöm.

Reklámok