Hétfőnkét rádiós tízórai 15 percben

Emlékeztek az Intro Rádióra? Nem? Nem baj. Most sok mindent meghallgathattok a régi archívumból is hétfőnként. A kapacitásunk egyelőre 15 percre futja, de hisszük, hogy ez elég egy jó hétkezdéshez.

Van/lesz benne hangosvers, programajánló, zene (zenészek, most vegyétek fel felünk a kapcsolatot!), meg még ami belefér.

Az első adás ma volt (november 21.), itt hallható:
Listen to “Hatefő ellen tízórai! #1” on Spreaker.

A következő adás november 28-án, délelőtt 10:00-kor (ha minden jól megy, élőben!) a Gitt Intro csatornáján.

Kezdjük együtt a hetet! 🙂

Reklámok

Éléskarma

sw001

Éléskarma

Minden a legnagyobb rendben. A felső polcon befőttek,
a legfőbb téli édesség, mellettük lekvár, savanyúság, keserűség.
Mestergerendára kötve szárad a fűszer. Kicsit lecsípek
belőle, amikor úgy döntök, hogy a szégyent is élvezni fogom.
Mindenki ide jár a környékről levesért. Érett augusztusi
napfényt főzök bele télen, apró szelencékben ragyog.
Magokat szárítok a tenyeremen. A bőrömről párolog az
álom, kirajzolódnak rajta az utak, hogy bárki idetaláljon.
Messziről is érzik az illatom. A bekötőútra fordulva már
bizseregnek tarkóban, ha hajnalban fűszereset álmodtam.
Mesélik, hogy tudták előre. Fenyőmagot szórnak a terítőre,
feltűzöm a hajam, százhárman jönnek ma, tegnap számoltam.
Magamban dúdolok ringatódalt. Gőzben forgok, néha kiszalad
a számon a hangom. A mérgeket a hátsó sorban tartom.

(A verset 2013 nyarán írtam. Hangos változat ITT – Cippo.)

Gondoltam, apa

Ez egy 2009-es vers, 2010-ben Németh Kriszta mondta el az Intro Rádióban, a szöveg alatt meg is lehet hallgatni. Június harmadik vasárnapja az apák napja, ezért kerül most ide.

Gondoltam, apa

Gondoltam, írok egy verset rólad,
megkapó apropó vagy,
ahogy emlékszem rád, hogy
pipára gyújtasz, közben elveszik a kezedben
a gyufásdoboz.

A város földszinti ablakai most tükrök,
a bal szemem mindegyiken vakfolt.
Mintha csak homlokzatuk lenne,
a házak most úgy állnak,
hiába szeretnék bentről nézni erre
a sápadt utcára, nincs egyetlen
belső terem, tető meg lehet, hogy nem volt.

Egy névre szóló doboz,
épp beleférsz,
fedelén fenyőágak,
hazai hagyomány
mielőtt földet hánynak
fölénk.

A földszinti tükrök mind vakfoltok
a bal szememben, a jobb az,
amivel magamra merek nézni.
Sírj! – mondom,
és az öklömmel dörzsölöm
le a Holdról az összes foltot.

Gondoltam, írok egy verset magamnak
de a szavak magukba szakadtak:
pipafüst
könyv
fenyőtoboz
óriás
az apám
a világ
gyufásdoboz

 

Interjú a vámpírral. Ja, nem. Velem!

A Veranda Művészeti Egyesület volt olyan kedves, hogy a március 24-i estjének egyik vendégéül engem választott Standovár Ágota mellett (sőt, előtte szerepeltem). Nekik ezúton mondok köszönetet.

Farkas Molnár Péter volt a beszélgetőtársam, az est második felének azonban már Széll Zsófia is. Hol vagy te, Nati? – kérdezte például, és kiderült, hogy egy szöveggel úgy megvezettem, baszki. A nagyszerű estért őket is köszönet illeti.

Beszélgetésünket megszakítottuk többször is, olyankor felolvastam mindenfélét, részletet például a Lázból, valamint néhány verset és két kisebb novellát.

Nagyszerű közönségünk volt, nekik is jár a köszönet,  Molnár Józsefnek pedig a hangfelvételért. Aki minderre kíváncsi, az az alábbi beépített lejátszón a kis nyilacskára kattint:

Köszönöm még a szüleimne..

(fotó: Csuhai István)

Nyári szünet

[lejátszó a szöveg alatt]

(fotó: Csuhai István)

Nyári szünet

az én köröm kívül esik a húsvadászat és az álomcsapdák körén
annyit tehetnék hogy koszorúságba fonnám a férfias szomort
egy sör vagy bor mellett ülve elnyújtott büfögés az is jó emberes
elvégre nyár van és nyílnak az epresek a sarki gyümölcsös két
nagy néma szem egy dinnye és egy nem tudom milyen déli I.
osztályú termés univerzumkék blokkot nyom a kezedbe a nyár
szemérmetlenül csúcsra járat és rád jár mint a dögkeselyű ami
merészen megvillan a gyáva pusztulás fölötti kacér mosollyal és
kicsit mintha meggyőződésed is lenne valahol olvad a tölcsér
alján a költséges hit a tévedésekkel úszik el mint egy álmos
de még inkább kútba néző felhő az erdő na az erdő felé menjünk
de csak úszkál soványan csontfehéren már a zsír színén messze
túl izzadja le magáról a visszajárót a fagylaltoslány a foltos kis
kötényben a krémszínek a krémek állnak jól neked látod ez is
csak most derül ki egy ilyen átható szagú sebesen világító napon
vagyunk mint a lerágott köröm a zacc a cukrászdában összegyűrt
szalvéta szélén a maszat meg az összegyűlt hajak a lefolyóban
hogy víz csak víz legyen szomjan nézem a felújított házakat
amikben a vakolat alatt már örökre alszanak a denevérek éjjel is
már csak a tücskök és nekem a szandáltól kidörzsölt sarkam
még egy lusta szeretkezés és izzadunk és szúnyogok és kész

(Megjelent a Jelenkor, 2009, 52/1. számában)