Hegymenet – Az utolsó két nap: Stelvio-hágó és Innsbruck

Úti napló, 2016 nyár (7)

Ha úgy kezdtem az idei nagy utazásról szóló naplóbejegyzéseket, hogy Akik élnek azok délnek mennek, most az jönne, hogy akik haldokolnak, északnak, de itt ez nem érvényes, mert a Stelvio-hágón átkelni sok minden, csak nem haldoklás. Mondjuk, ha biciklivel vagyunk (és megdöbbentő, milyen sokan vannak!), akkor lehet, hogy az, persze. Nagy kultusza van az útvonalnak a motorosok és biciklisek között (itt halad át a Giro d’Italia is, ez kegyetlen lehet), évente egyszer-kétszer vannak napok, ami csak a kerékpárosoké, van motoros, sőt gyalogos nap is. Na, az se egy laza séta.

Milánó felől haladtunk tehát északnak a Keleti-Alpokban, és ezer méter körül ilyen fényképeket csináltam az autóból kifelé (nehéz leszokni erről, ha ilyen helyeken járunk). Kattintós:

Ahogy haladunk felfelé az úton – és azon gondolkodom, micsoda elképesztő munka eredménye az, hogy most itt lehetünk, kik és milyen körülmények között építették az utat, miféle őrült és kemény elhatározással, és lélegzetelállító a tájat bámulok, és bedugul a fülem -,

Stelvio pass

megállunk egy pihenőnél, úgy 2500 méternél.

Stelvio

Itt 8 ºC volt, jól jött, hogy már hosszú nadrág és felső volt rajtunk,

Alpok, Stelvio hg

ezen a padon ücsörögni azért már kevés volt,

Alpok, Stelvio

és még jobban jött volna egy nagykabát, amikor megérkeztünk 2700 méter fölé, a hóba.

20160715_153014

Bromio, a legmagasabb ponton fekvő település (hotelek és pihenőparkolók), 2758 méteren. Odaérkezésünkkor 2 ºC-t mutatott az autó hőmérője, a telefonoké kevesebbet, mindenesetre tényleg volt hó. Július közepén havat tapicskolni akkor is jó, ha közben a jeges szélben befagy a seggünk. Nem is sokáig bírtuk.

A túloldalon elkezdtünk ereszkedni,

Alpok, Stelvio

és estére már Innsbuckban voltunk.

Innsbruck

Az Innanna az Inn folyó régi neve, pontosabban: a folyókat korábban -anna végződéssel jelölték, ez a kortárs alkotás erre utal az egyik hídon.

Innsbruck szép (nekem nagyon hasonlít Salzburgra), mindenhonnan látni a hegyeket,

Innsbruck

Óvárosa meseszerű, itt van pár kép kattintásra nyíló galériában:

Egy külön utat is megér majd, lehet itt múzeumba menni, meg nem messze van egy Swarovski-bánya, azt is meg lehet látogatni, ha valaki több időt tölt a városban, és fogadok, hogy rejt egy csomó olyan érdekességet is, amit csak hosszabb tartózkodás alatt lehet felfedezni.

De hogy mondjak valami hasznosat is: ha az étlapon azt olvassátok, hogy bauernschmaus, megrendelitek, akkor ilyesmi lesz a tányérotokon:

Bauernschmaus, Innsbruck,

Fogyókúrázni nem lehet vele, viszont finom. A közepén az a kupac egy zsemlegombóchoz hasonló tésztagombóc, de ha jól vettem észre, apró pirítottszalonna-darabokkal. Hmmm. 🙂

Fagyizzatok Innsbruckban bátran, minden fagyizó olasz (de tegyük hozzá: Velencében van a legjobb olasz fagyi). Ez pl. Mozart ízű. Mert mindenki tudja, hogy Mozart tejcsoki és marcipán ízű volt. A fagyi azért díjnyertes, mert rendes (nagy) marcipándarabok vannak benne. Ez egy gombóc:

Mozart fagyi, Innscbruck

Nohát, innen indultunk délután haza. Mint az utolsó kép mutatja, már nagyon beleszaladtunk a nagy esőzésekbe. Itthon is egy teljes hétig áztunk és néztük a szürkeséget.

Menni kéne.

Hazafelé

Ez volt indén a nagy utazás. Legyen jövőre is.

Az előző poszt itt található: Milánó

Reklámok

Salzburg a nagylátószög bűvöletében

Fotónaplovam

Az alábbi képekből többek között az derül ki, hogy nem elég szeretni a fényképezést, nem ártana érteni is hozzá – úgyhogy előre is bocs, de ez itt egy élvezeti poszt lesz, nem igazi fotós. Életemben először kísérleteztem nagylátószögű objektívvel Salzburgban, ahol karácsony előtt pár napot töltöttünk. A nagylátószög roppant érdekes és izgalmas dolog nekem, aki a kis képkivágások, részletek bámész szemlélője vagyok.

A város szép, igyekeztem jó giccses képeket is csinálni, de azt kellett látnom, hogy még az se sikerül igazán (haha). A másik, hogy az objektívcserélgetésben nem vagyok ügyes, így aztán a kölcsön-nagylátót sokszor nem mertem levenni, amikor pedig lehet, hogy a másik kellett volna – az időről és a család türelmének próbára tételéről nem is beszélve -, így tényleg az lett, hogy az első estét és a következő napot azzal próbáltam végigfényképezni.

Lássuk az estieket – kattintásra lapozható lesz:

Hohensalzburg vára tehát:

Végül pedig néhány egyéb próbálkozás, többnyire az objektív tulajdonosának szellemében, akinek itt mondok köszönetet.

Art Market 2015 – Könyvbemutatón jártunk, körülnéztünk a placcon

Ott jártam, ezt láttam – sok kép:

GITTEGYLET

2015. október 8-11 között a Millenáris a kortárs művészeté. Ott jártunk az Art Market nyitónapján, részt vettünk a HUNGART könyvbemutatóján és körbenéztünk a standokon. Hangulati jelentés két fotógalériával.


Október 8-án, délután négy órakor mutatták be a Millenáris D-épületének Inside art termében a HUNGART kismonográfia-sorozatának legfrissebb köteteit. A kortárs művészet lenyűgöző körképét adja ki a 2009 óta huszonkilenc kötetesre bővült kiskönyvtár (itt írtunk róla bővebben).

Az idei három kötetet – Fehér Lászlóról, Gaál Józsefről és Regős Istvánról szólók – a művészek, a kismonográfiák szerzői (Bódi Kinga, Szeifert Judit, Lóska Lajos) és a sorozat megálmodója, a HUNGART elnöke (Sárkány Győző) mutatták be.

Lapozható galéria:

Az Art Marketen közel 6000 négyzetméteren 500 művész több ezer munkájával találkozhatunk. Idén 25 országból érkeztek kiállítók, különlegesség a GUEST BALKAN, ami a Nyugat-Balkán országainak művészetére fókuszál, de érkezett program Berlinből, a balti országok művészetét a BALTIC TRIANGLE mutatja…

View original post 27 további szó