365/089 – Hommage á Best of semmi

Nem tudom, emlékeztek-e rá, a legjobb fotóblog volt (talán freeblogon?). Én minden eslikerült képnél gondolok rá, meg a sikerültebbeknél is, hogy melyik részletük lehetett volna ott.

19 kép ennek szellemében, egy napról.

Reklámok

365/076 – Megtaláltam az egyetlen nekem való appot, de még nem tudtam kipróbálni

A NASA azt mondja, hogy csináljunk neki felhőképeket. Na, nekem se kellett több, éreztem, hogy itt meg vagyok szólítva. Mert én akkor is csinálok, ha a kutya nem kéri. És egészen mostanáig azt hittem, ez is csak egy a sok értelmetlen hobbim közül, de most! Most az derült ki, hogy a felhőfotókból sok minden kiderülhet, úgyhogy bárki küldhet be, és még örülnek is neki.

Le is töltöttem a GLOBE Observert, úgy is csinál, mintha elindulna, de nem. Elenged odáig, hogy nyelvet választok, aztán folyton karikázik, hogy “Loading App”. Mint ilyen dolgokban kevéssé járatos, csak nézem, hogy mit lehetne tenni. Ha valakinek van ötlete, írja meg nekem kommentben, legyen szíves! Update: Megoldódott, sok visszagomb, aztán újra leokéztam mindent és beengedett.

Addig is, ide teszem a legutóbbi kedvenc felhőképeimet, illetve nem is az, hanem #aligvalami.

365/062 – Panelproli. Képesnap

Szombatra képek. Csak úgy.

Ezek a múltkori madárnaplózás melléktermékei. Hm. A madárnaplózás is tulajdonképpen melléktermék, szobrokat akartam felkeresni eredetileg, főleg egy díszkutat, de be volt csomagolva.

 

 

 

365/045 – Az értelmezés határairól négyszemközt, összesen hat lábon

Mint az sokunk számára régóta nyilvánvaló, időnként magasabb intelligenciához kell fordulni, ha egy kis szellemi felfrissülésre vágyunk. Praktikus, ha a közelünkben tudhatunk ilyen intelligenciát, háziállat formájában.

Kacz (aka Kaczor) nevű macska jellemző előfordulási helye: az orromtól öt centiméterre. Kevés ennél közvetlenebb kapcsolat van az életemben, ha egyáltalán. Nem, azt hiszem úgy pontos, ha azt mondom, ilyen intenzív (napi ennyi órán át tartó) viszonyban emberi lénnyel pillanatnyilag nem állok, ami érthető is, mert a családom nem fér hozzám a macskától. De ez is érthető, hiszen tud-e bármelyikük olyan megértően hallgatni, olyan intelligensen figyelni és olyan hangosan dorombolni, mint ő? Nem, nem tudnak, embertársainkat más tulajdonságaik miatt tartjuk magunk körül (és itt nem hanyagolom el azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy nemcsak ezen hiányosságaik, de más (sok) rossz tulajdonságuk ellenére), már ha egyáltalán. De mindannyiunknak szüksége van olykor a mentális megújulásra.

Ma például felvetődött a kérdés, hogy a szövegek generatív illetve interpretatív megközelítésének szembeállítása azonos-e azzal a hermeneutikai ellentéttel (vagyis inkább trichotómiával), amely az intetnito auctoris/operis/lectoris között áll fenn?

Mire ő:

Ami nagyjából annyit tesz: Már hogy lenne azonos, te tökkelütött? Hát nem emlékszel, mit mond erről Eco?

Mire én:

Igazad van, nem azonos, de lássuk be, hogy a generatív értelmezés gyakorlatilag magába foglalja a hermeneutikai problémák összességét. Is. Az értelmező feltételezi, hogy létezik az az objektív rendszer, amely alapján kijelentheti, hogy egy szövegnek önálló, az alkotói szándéktól független jelentése van.

Mire ő:

Na. Elképzelhető olyan hermeneutikai interpretáció, amelynek célja annak feltárása, amit a szerző valójában mondani akart.

Mire én:

Ezek szerint még mindig az interpretáció szerepének újradefiniálásáért menne a küzdelem?

Mire ő:

Gondolkodj! Ha azt is állítjuk, hogy egy szöveg végtelenféleképpen értelmezhető, még mindig nem döntöttük el, hogy az intentio operis, auctoris vagy lectoris esetében-e!

Mire én:

Hm. És mi a véleményed arról, hogy Elon Musk kilőtte a Tesláját az űrbe?

Mire ő:

Pfff. Emberek. Még pár ezer év és talán tudunk veletek kommunikálni.

Art Market Budapest – 2017

Szubjektív fotónapló a 2017-es Art Marketről.

A képeket nagy méretben töltöttem fel, ha rájuk kattintotok, kinagyíthatók.

Szeretettel a Millenárisról:











A 88. Ünnepi Könyvhét alulnézetből +

Évek óta viszonylag rendesen megcsináltam a padlószint-képeket az Ünnepi Könyvhéten, mindig feltöltöttem valahova, most ide teszem őket, emlékbe. Idén nem készült annyi lábfotó, mint a korábbi években, de beválasztottam még pár idei kedvencemet. (Ha a képre kattintotok, eredeti méretben jelenik meg.)

Dés László lába

Péterfy Gergely lába

Závada Pál lába

Takács Ferenc lába

Margócsy István lába

Kutya lábbal

Szék-láb

Kút

Három szárnyas

Kapaszkodó

Barátunk, a dolmányos varjú