365/136 – Giccsing on Kápmegyer

Nem is tartozna ehhez más, csak a kép. Egy majdnem el sem készült kép.

A giccsről az a nézet áll legközelebb a felfogásomhoz, hogy nem a természetben keletkezik, hanem akkor, amikor reprodukálni próbáljuk. Ha rögzítjük, az is beleszámít-e? A fénykép rögzítésnek számít-e? Hiszen a fénykép nem a valóságot rögzíti. Ezt nem tudom, de lehet, hogy nem is kell eldönteni.

Megyek hazafelé, várakozok a zebránál és ez van. Természetesen nem ez, ez csak egy fénykép. De nem akarok én ilyen messzire menni. Hazáig pont elég.

Reklámok

365/124 – Habcsókember

Megvan az a jelenet a Szellemirtókból, amikor nem szabad semmire gondolni, mert megelevenedik, és az fogja őket kinyírni, amire gondoltak?

És akkor persze poénból a habcsókemberre gondol valamelyik, mert hát az aztán tuti, hogy nem tud senkit kinyírni. És akkor felhangzik a dübörgés, ahogy közeledik a felhőkarcoló magasságú habcsókember. Amiről minimum azt lehet feltételezni, hogy mindent kinyír, ami az útjába kerül.

Jutott eszembe a minap, amikor ez tornyosult fölém:

És arra gondoltam, hogy minden félelmetes, ha elég nagy, vagy elég habcsók.

365/076 – Megtaláltam az egyetlen nekem való appot, de még nem tudtam kipróbálni

A NASA azt mondja, hogy csináljunk neki felhőképeket. Na, nekem se kellett több, éreztem, hogy itt meg vagyok szólítva. Mert én akkor is csinálok, ha a kutya nem kéri. És egészen mostanáig azt hittem, ez is csak egy a sok értelmetlen hobbim közül, de most! Most az derült ki, hogy a felhőfotókból sok minden kiderülhet, úgyhogy bárki küldhet be, és még örülnek is neki.

Le is töltöttem a GLOBE Observert, úgy is csinál, mintha elindulna, de nem. Elenged odáig, hogy nyelvet választok, aztán folyton karikázik, hogy “Loading App”. Mint ilyen dolgokban kevéssé járatos, csak nézem, hogy mit lehetne tenni. Ha valakinek van ötlete, írja meg nekem kommentben, legyen szíves! Update: Megoldódott, sok visszagomb, aztán újra leokéztam mindent és beengedett.

Addig is, ide teszem a legutóbbi kedvenc felhőképeimet, illetve nem is az, hanem #aligvalami.

365/006 – Felhőnapló

A varjak miatt mentem. Ide, a környékünkre, mindig a varjak miatt megyek. Ma nem nagyon voltak ott. Itt. Van azonban a varjúfényképezésnél is haszontalanabb passzióm, időről időre hódolok neki, szinte akaratlanul: a felhőfényképezés. Mert hogy a felhők meg nagyon voltak. Ahogy már szoktak, egyébként.

(Ha rákattintasz, a képek eredeti méretben jelennek meg.)

És hát, ugye, a fák. Azok mindig. Azoknál jobban kevés dolog szokott vanni.

Különben, az egész úgy indult, hogy ragyogó napsütéses fényképezőidő volt. És mire felvettem a cipőmet, elmúlt. De én szeretem ezt a szürkés tónust, amivel bevonódik a táj ilyenkor, amikor egy vékonyabb felhőréteg kerül a Nap és közénk. Főleg, ha lehet látni a szélét, és néha szétfoszlik.

A lámpaoszlopokat is.

Az meg ott, szerintem, egy varjú.

Hálózataink:

A Nap még mindig nagyon korán megy le, elviselhetetlenül korán, belevörösödünk, hiába. De nagyban ez elég érdekes.

+1, mert ezt nem tudom, hogy lett, de tetszik.