365/136 – Giccsing on Kápmegyer

Nem is tartozna ehhez más, csak a kép. Egy majdnem el sem készült kép.

A giccsről az a nézet áll legközelebb a felfogásomhoz, hogy nem a természetben keletkezik, hanem akkor, amikor reprodukálni próbáljuk. Ha rögzítjük, az is beleszámít-e? A fénykép rögzítésnek számít-e? Hiszen a fénykép nem a valóságot rögzíti. Ezt nem tudom, de lehet, hogy nem is kell eldönteni.

Megyek hazafelé, várakozok a zebránál és ez van. Természetesen nem ez, ez csak egy fénykép. De nem akarok én ilyen messzire menni. Hazáig pont elég.

Reklámok

365/124 – Habcsókember

Megvan az a jelenet a Szellemirtókból, amikor nem szabad semmire gondolni, mert megelevenedik, és az fogja őket kinyírni, amire gondoltak?

És akkor persze poénból a habcsókemberre gondol valamelyik, mert hát az aztán tuti, hogy nem tud senkit kinyírni. És akkor felhangzik a dübörgés, ahogy közeledik a felhőkarcoló magasságú habcsókember. Amiről minimum azt lehet feltételezni, hogy mindent kinyír, ami az útjába kerül.

Jutott eszembe a minap, amikor ez tornyosult fölém:

És arra gondoltam, hogy minden félelmetes, ha elég nagy, vagy elég habcsók.