365/108 – Az ország legjobb közgazdásza

Ha lekésem az utolsó villamost, vagy elérem az első éjszakait, szóval, ha az éjjel egy bizonyos szakában közlekedem, amikor át kell szállnom a központban, legekkel találkozom.

Például a legálmosabb és legmagányosabb huszonéves egyszer csak karon ragad (mert a fejhallgató miatt nem hallom, hogy kiabál utánam) az aluljáróban. Elaludt az éjszakain és nem volt benne biztos, hogy tudja, hol van, de abban biztos volt, hogy neki beszélnie kell valakivel. (Itt jegyezzük meg, hogy ha tudni szeretné valaki, hogy néz ki egy lelki támasz, vagy mondjuk támaszték, nézzen meg engem.) Még jó, hogy kabátban vagyok, abban kevésbé tűnök naivnak. Pedig az vagyok, az, és ez félórán belül ki is derül.

Az utolsó villamosra várok, a szemközti járdán egy jó ötvenes fickó billeg, átszól, nem értem, mit mond. A részegek az angyalok kötényében. Átsétál az úton, a biztonsági korláton kívül áll, hátralépek. Hogy került ide ebben az ingben, szövetnadrágban, ezzel a vállára vetett finom kardigánnal.

Én vagyok az ország legjobb közgazdásza, mondja, és én nem kételkedem, csak szólok, hogy bújjon át a korlát alatt, mert jön a másik irányból a villamos, de nem mozdul, szorosan áll a korlát mellett, a hátától öt centire elrobog a szerelvény. Azt mondja, nem baj, ha nem hiszem el, mondom, elhiszem, viszont el fogják ütni, nekem meg mindjárt jön a villamosom. Azt mondja, vele kell mennem, és mond egy bókot, amiből meggyőződöm, hogy a férfiak tényleg mindenre ugyanazt a szót használják, ami tetszik nekik. Mondom, hogy én hazamegyek, de jöjjön be az útról. Elmondja a bókot megint, aztán, hogy ő az ország legjobb közgazdásza. Megjön a villamosom, felszállok, és én tényleg hiszek neki, igaz, hogy fogalmam sincs, hogy mérik meg ki a legjobb közgazdászásban , de ha nagyon tudni akarom, az első éjszakai busz vagy utolsó villamos előtt szinte biztos, hogy előbb-utóbb jön valaki, aki tudni fogja.

Reklámok

Órákig tudnám nézni

Naplovam

…a fényfestést. Is. Azon gondolkodtam közben, hogy ez bizonyára egyfajta drog. Vizuális drog, ha tetszik. Tudatmódosító szerek hatása alatt állítólag mindenki nagyon élvezi a vetítést, de szerintem fordítva is működik. Bele lehet ebbe módosulni rendesen, ha van rá az embernek legalább fél órája. Nekem most nem volt, de hoztam emlékbe ezt a videót. Bocs a minőségért:

Beleszaladok, kirohanok, erre bejövök

Naplovam

Kedves Naplóm!

Igazán adakozó típus vagyok, ha tehetem – néha akkor is, ha nem – adok aprót, cigit, vannak rendszeres és alkalmi adományaim, a használt ruhákat is külön gyűjtöm. Kerülöm a konfliktust. Én inkább elhúzok a picsába helyszínről, minthogy bármi mást tegyek, ha helyzet van. Elmegyek, nem megyek vissza többet, ez az én szokásom, kezelhetetlen helyzeteket nem próbálok kezelni, ha egyszer nem tudom őket, ugye.

De tegnap az a srác kihozott a sodromból. Kérni egyszer, nem kapni, rendben van. Akár meg is lehet sértődni, ez már nem tartozik rám. De egy óra múlva újra kérni, felháborodni, átkozódni, poklot emlegetni (hahaha), ordenáré cirkuszba fogni az éjszakai utca kellős közepén, arra már én is azt mondom, hogy: nono! Nem, nem ezt mondom. Azt mondom, hogy: Idehallgass, ha kérsz és valaki ad neked, ahhoz van jogod, hogy tiszteletteljesen megköszönd, de semmi máshoz, ne merj engem kérdőre vonni amiatt, hogy mit adok és mit nem, mehetsz vissza abba az irányba ahonnan utánam jöttél, most, ezt a beszélgetést pedig befejeztük. Belemondom az arcába, végig a szemébe nézek, de ne legyek ilyen finomkodó, ezt én éjjel az utcán egyáltalán nem mondom, hanem legalábbis kiabálom, tíz centiről, és mutatom, hogy merre kell menni és persze megfordul a fejemben, hogy most leordít vagy megkésel vagy megüt, de nem érdekel.

Ehelyett azt mondja: Te pszichopata vagy. Bejössz nekem.

Az élet szép. Kinek magyarázzam?

 

Diumdisung

Naplovam

Igazi tétje vagy kockázata a fülre tapasztott zenének szerintem éjjel van, kivilágítatlan külvárosi részeken.  Egy csomó információ egyszerűen kiesik. Nem hallod, ha jönnek mögötted, mielőtt lelépsz, jól oldalra kell fordulni, hogy lásd, nem közeledik-e kocsi, ilyesmik. Ez is a szórakoztató elektronika. Azzal szórakozom, mit mivel cserélek fel.

Fullra nyomkorászom a hangerőt.

Amikor először kipróbáltam a villamospótló autóbuszon (ezt muszáj volt kiírni, olyan szép, mint a színkímélő foltoldó), szóval, bőszen nyomkodtam az oldalsó gombot a telefonon, fel, fel, amikor kiírta, hogy ha túl sokáig hallgatok nagy hangerőn zenét, akkor károsodhat a hallásom. Meghatódtam. Így törődik (valaki, az okos és ügyes marketing-osztályon vagy valaki, aki nagyon retteg az idióta felhasználói perektől) az én filhallásommal. Hja, barátom, gondoltam, azok után, amin az én orr- és melléküregeim valamint hallójárataim gyerekkoromban keresztülmentek, az is csoda, hogy egyáltalán hallok. Hogy egész jól, az külön pluszos. (Az, hogy bizonyos beszédhangoktól egyenesen fáj a fülem, nem tudom, összefüggésben van-e mindezzel.)

És éjjel teljesen hülye zenéket kell valahogy hallgatni, direkt erre van a Diumdisung nevű lejátszási listám. Ebben olyan zenék vannak, hogy csak azt hallod, hogy dium-disung, meg néha azt, hogy dzízápp-dzízápp*, de hát valahogy el kellett nevezni. (Magamban mindig bocsánatot kérek a Beethoven-listától.)

Az ember ilyenkor ritmusra kezd járni, nem mintha máskor nem lenne a benne valami zene, mégis, jobban átadja az irányítást. Arra gondoltam, hogy ha hazaérek, zenével betapasztott füllel fogok írni.

Most arra gondolok, hogy hogyan lehetne a csendet olyan hangosra tekerni, hogy igazán, de tényleg ne halljak semmit.

________

*ezek közül a leghallgathatóbb még ez

Izgatta szívemet

Naplovam

Az ember mintha a sötéttől félne, mintha maga a sötét lenne az alvás ellensége, az, hogy bele kell menni, bele kell hullani. Pedig nem. És nyilván nem a kávé és a szívemet se izgatja valahány cigarettám. Legjobb lenne persze egy ilyen közönyös, szecessziós arccal elrévedezni egész éjjel, csak nincs hozzá eléggé szögletes fejem, és a régi rajzokon a nemszögletes fejű nők egyáltalán nem révedeznek közönyösen, hanem mindig valami érzékiséget sugallnak (hogy azt ne mondjam, olyan bárgyú bujaságot, hogy adnál nekik hirtelen két pofont), amitől viszont nem lehet aludni. Nem nagyon. És kicsit aludni olyan, mint a majdnem terhes, meg a majdnem halott, szóval, mint mondják: ami majdnem az, az nem az.