365/028 – A csók

Mindenkinek van egy, ami az emlékezetben örökös ragyogású álomkép.

Gustav Klimt (1907-8)

Egy, ami titokban lopott, sötéten fűtött. Amiből később csak a legfontosabb részletre emlékezik.

Edvard Munch (1897)

Pedig korábban nagyobb kivágásban látta. De rájött, hogy a körítés nem fontos.

Edvard Munch (1892)

Egy, ami a legjobb ajándék volt.

Marc Chagall (1915)

Egy megbonthatatlan.

Constantin Brâncuși (1912)

Egy, amiben feloldódott.

René Magritte (1928)

Van, akinek mindez egyetlen csók. Van.

Reklámok

365/009 – Tintapest színfogó

Vannak először is ezek:

Facebookon azonnal, Twitteren majdnem azonnal kitaláltátok, hogy ezek színfogók, amiket mosáshoz lehet használni.* Tavaly próbáltam ki, és amikor az elsőt kivettem a gépből, arra gondoltam, hogy ez már készen is van, ez így egy alkotás.

De nem hagytak nyugodni az itatóson kialakult törésvonalak, foltok, fényességek meg mélységek. Ezek engem provokáltak, mindenféléket sugdostak a fülembe, azt mondták, menjek közelebb és lépjek be a képbe.

Aztán itt van Vincent tolla és tintája. Meg örökös témám, Budapest. Nagy sorozatot tervezek, ez itt az első három darabja:

________________

*lehet, de ha valami nagyon ereszti a színét, ne mosd össze fehérrel így se

365/007 – Vincent tollával

A legizgalmasabb ajándékot idén tavaly a nővéremtől kaptam karácsonyra. Az amszterdami Van Gogh Múzeumból hozta Vincent íróeszközeinek pontos mását nekem.

Ilyen tollal, ilyen üvegből (és gondolom, hasonló tintával) írta leveleit testvérének, Theónak. Egészen idáig csak kerülgettem, nemhogy a dobozból, de az ajándékzacskóból sem vettem ki.

A minap kitaláltam, mihez kezdek vele. Szerencsésen összetalálkozott egy másik félretett dologgal, amiről sokat gondolkodtam, mihez kezdjek vele. (Tehát részben itt a válasz a tegnapelőtti poszt kommentjére, azaz, hogy mikről gondolkodom. Például erről.)

Szóval, a jövő héten már lehet, hogy meg tudom mutatni, mihez is.