Ami jut

lassan tényleg megőszülünk
és kissé rozzantak már a
térdeink (ez az egyik első
ami az ízületek közül
feladja a harcot)
egyre lemondóbb a tekintetünk
habár az izmok még tartanak
amikor tartjuk
a diétát még újra egész
jó formába jövünk
és hogy a gyerekeinknek
se legyünk cikik nagyon
előfordul hogy divatos
holmikat is magunkra veszünk
de sajnos semmi nem áll
igazán jól nekünk
ami mégis az meg nem kényelmes
mert kikopott már az a
nagy lendület
a tagjainkból és a rugalmasságunk is
kifejezhető néhány százalékban
abba viszont nagyon erősen kapaszkodunk
mert a számokon kívül
nem sok biztosat tudunk
mintha félárván születtünk volna
és közben még jól át is vertek
volna azzal hogy ha felnövünk
lesz családunk házunk életünk
meg minden ilyesmi
amire egyébként igény mutatkozott
de hát
még egy tisztességes
forradalom se jutott
hogy belerokkanjunk még
erőnk teljében

(2013)

Reklámok

Apák és fiúk délutánja

parkok és sírkertek közé ékelt lakótelepek
fölött az ég

csak ne essen

hátsó udvaron a napos fűfolton felállított
kempingszék
egyszerű mint a kisfiú vágya
felnőni nőzni sörözni apával

ha visszanézel

ugyanazt a keringő madárrajt
látod sok kilométerről te is

valaki ma elindul bátran
mint egy gondolat
valaki más megérkezik
elmennek egymás mellett az utcán
eléggé hasonlítanak
össze is téveszteném őket
ha nem látnám merre tartanak
két szép test
testvérek lehetnének
ragyogó férfiak
egyikük melegét őrzi még
a kempingszék
vászna pár percig és
a háta vonalát combjait
a másiké tökéletesen
bele fog illeni
szinte észrevétlen
az a hajszálnyi különbség
felnőni nőzni sörözni
és ha visszanézel
a napos fűfolton az a szék

a hátsó udvarok és az őrült madarak
fölött az ég

jó hogy ma egy csepp
eső sem esett

újra és újra elkaparják
ugyanazt a sebet

(2013)

Hozzám jár

ablakarnyek

Hozzám jár

gyógyulni járnak hozzám
véletlenül összekötöm
bennük a jó drótokat
álmukban látnak ahogy
föléjük hajolok
negyedóra után apró gyöngyök
a hajam tövében
foltokban kipirulok
titokterhes délutánokon
mindig kinyögnek valami súlyosat
én lököm ki a szájukon
a kétkezi munkás
vasárnapja vagyok
tőlem oldódik a menedzsercsomó
a lapocka és a gerincoszlop
között
forró tenyérrel vasalom ki
még éppen a fájdalomküszöb
alatt
a fodrásznő dereka velem fordul
hajnalban horkoló hálótársa
mellett
évtizedekre elraktározott
kínsavak oldódnak a
kapillárisokba és száguldanak
a vérrel hogy lassan
elhagyják a testet
két álom közt meglepnek
köröznek az ágyam és mindenek
fölött
a legőszintébb pillanatukban
rajtakapva
én elkerülhetetlenül
magzatpózban találom magam
az ő legegyszerűbb vágyaik meg
a párkányra ülnek
belesnek az ablakon
egyesek beszöknek
ne lepődj majd meg

(2013)

Kis h

kish

Kis h

mintha lépre csaltak volna kopog a táj
ahogy az elhagyott szavak amiket nem
lehet többé jószívvel kimondani vagy egyál
talán ki sem lehet mi az hogy haza
megyek vagy jövök
és mi az hogy
egy utcasarkon megrendülök
_bemozdulok
a cipőm sarka épp belóg a képbe
a folyó zubog és öregszik láthatod nincs mit
szépíteni a nagyobb részem nem lesz majd a képen
nem tartozom sem bele sem rá
ez volna a helyzeti előny
mi az hogy élvezem
persze nem – de igen
mit lehet erre mondani
szóval mától daráljon át magán a város
aztán néha sírjon nekem
egy kis hazait

(2013)

Éléskarma

sw001

Éléskarma

Minden a legnagyobb rendben. A felső polcon befőttek,
a legfőbb téli édesség, mellettük lekvár, savanyúság, keserűség.
Mestergerendára kötve szárad a fűszer. Kicsit lecsípek
belőle, amikor úgy döntök, hogy a szégyent is élvezni fogom.
Mindenki ide jár a környékről levesért. Érett augusztusi
napfényt főzök bele télen, apró szelencékben ragyog.
Magokat szárítok a tenyeremen. A bőrömről párolog az
álom, kirajzolódnak rajta az utak, hogy bárki idetaláljon.
Messziről is érzik az illatom. A bekötőútra fordulva már
bizseregnek tarkóban, ha hajnalban fűszereset álmodtam.
Mesélik, hogy tudták előre. Fenyőmagot szórnak a terítőre,
feltűzöm a hajam, százhárman jönnek ma, tegnap számoltam.
Magamban dúdolok ringatódalt. Gőzben forgok, néha kiszalad
a számon a hangom. A mérgeket a hátsó sorban tartom.

(A verset 2013 nyarán írtam. Hangos változat ITT – Cippo.)

Top 11

natilap

Év vége, lista, nyilván mindenki unja, de miért ne. A blogot ugyan augusztusban költöztettem ide, így a toplista nem egész évről szól, az itteni statisztika csak onnantól pörög, ráadásul sok poszt ki is esett, na de, ne törődjünk ilyen apróságokkal, nézzük, mit olvastatok legtöbben/legtöbbet 2013-ban nálam:

11. helyezett vers és hangosvers: Nyári szünet

10. helyen ismét vers: Eltérő igényű

9. szintén vers, abból a nálam ritka fajtából, ami ajánlást hordoz: Piedesztálról

8. helyen megintcsak vers és hangosvers, igaz, a hang itt linken érhető el, viszont vérpofi (nanáhogy), mivel a Németh Kriszta hangján szólal meg: Éléskarma

7. egy blogbejegyzés arról, hogy miként vagyok a macskával vagy ő velem: Ikszedik típusú találkozás

6. az egyik legdepressziósabb versem: Öltözni nem fel

5. helyen lehetne meglepő, hogy nem túl régi poszt szerepel, de macskával meg gyerekkel mindent el lehet adni, macskás képgalériával meg pláne: Macskarácsony

4. egy vers, éppen csak leszorult a dobogóról: Még a szerelemről

3. az a kezdeményezésem, amire népszerűsége ellenére alig érkezett fotó, de még jöhet: Magadra fess! – ÉnKépAlbum

2. legolvasottabb tartalom itt a blogon a tárcanovella, ami: Jó magának

1. legnézettebb pedig a Rólam oldal lett (gondolkodtam, hogy ezt nem is veszem számításba, de végül úgy döntöttem, hogy ez is csak oldal, ahogy a többi, erre is ugyanúgy kattintani kell, ha tehát ezt nézték legtöbben idén, nincs mit tenni)

No, hát mindenkinek mindent szívből köszönök. Jövőre, veletek, ugyanitt.

…és aki végigolvasta, annak köszönetképpen: A legkevésbé kattintott poszt: A 84. Ünnepi Könyvhét alulnézetből (igaz, hogy ő a régi helyen népszerű volt, meg az is igaz, mobiltelefonos fotók, de olyan jó képalá is van benne, hogy „Lator László lép”)

A 84. Ünnepi Könyvhét alulnézetből – Viharos szombat

Sztárok, kulisszatitkok, top tíz divatbaki ingyen, égszakadás, írók, óriások, aprócskák, lábak…

Gólya, gólya.

.

Kicsiknek nagyban.

.

Ha leszakad.

.

Hadd szakadjon.

.

Lelkesek.

.

Sietősök.

.

Megjöttek a lómaiak.

.

Lator László lép.

.

Bodor Ádám (balra), Závada Pál (szemben) és Kovács András Ferenc beszélgetnek.

.

Bornai Tibor áll.

Bónusz: Fél perc az utcáról