248.

Egy nap, csak úgy menetelés közben (buckára fel, buckáról le) végiggondolja, hogy mindig milyen bátran fordultak felé azok, akik megsérültek az idők során, vagy már úgy születtek, kisebb hibával, vagy nagyobbal, mindegy, láthatatlan, csak tudni lehet róla. A kis és nagy sérülésekről és hibákról, amikre sokszor az egyetlen reakció a szánalom, néha talán valódi sajnálat, neki nem ez jut eszébe, hanem inkább úgy mondaná, megesik rajtuk a szíve.

Megesik a szíve.

Így. Sokféleképpen.

Reklámok