221.

Azok a dolgok, amik elől elmenekültünk (például a sivatagba). Például meguntuk hallgatni jobbra érdemes társainkat arról, miért viselkednek megbocsájthatatlanul (miért működnek együtt egy vállalhatatlan hatalommal – csak, hogy példát mondjak), s miért is kéne mentségeiket meghallgatnunk, s ezzel mintegy feloldozást adnunk nekik. Persze hallgattunk, oldoztunk, ki-ki a maga vérmérséklete szerint. Mert nem vagyunk sem gonoszak, sem ostobák, nem képzeljük, hogy ítélkezhetnénk.

S hogy aztán mindez ne csapjon át rajtunk, hogy ne kelljen egyik nap arra ébrednünk, hogy minden szarházi, takonygerincű kis csíra és minden hallgatólagos feloldozója (velünk együtt) most már tényleg takarodjon a pokolra – hát eltakarodunk mi magunk.

Vannak ezek az idők, amikor minden sokkal nehezebbnek tűnik, úgy érezzük, megfullaszt a kor. De tudnunk kell, hogy szerencsések vagyunk. Soha máskor nem láthatunk ennyire tisztán. A dolgok boldog időben nem fedik fel valódi természetüket.

Reklámok