208.

Ha a sivatagban mész, nem gondolsz arra, hogy a sivatag. Nem gondolsz arra, hogy a homok, hogy dűnék, hogy szél, hogy hőség, hogy kibírhatatlan hőség, hogy éjjel kibírhatatlan hideg, hogy perzselődés, hogy szárazság, hogy beláthatatlanság, hogy messzeség, hogy minden és mindenki messze, hogy süppedés és lassúság, hogy egyformaság, hogy egyedül, hogy meddig lehet ezt kibírni, ennyi homokban, ennyire forrón, ennyire fagyosan, ennyire messze, így belesüppedve, megperzselődve, ilyen lassan, ennyire egyedül.

Mert, ha gondolsz, megőrülsz.

Reklámok