192.

(Mint bizonyára ön is észrevette)

Mindig van egy – vagy több – gondolatjel, (zárójel), csillag,* lábjegyzet, mindig minden kiegészítésre szorul, mindig volna még valami, valami hozzátennivaló, valami kiegészítő, amely segítségével (de csak úgy mint mankójával, protézisével) pontosabban, többrétűen, árnyaltabban gondolnánk mondani tudni. Írni. Azt, amit tulajdonképpen – vagyis, inkább valószínűleg – nem igazán lehet mondani. Írni.

Ez a szórakozásunk, játékunk nagy megfejtése: azzal töltjük az időt, hogy a lehetetlennel próbálkozunk, nem mintha nem zavarna az egész dolog képtelensége, kudarcra ítéltsége, de felmerül a gyanú, hogy ez tartja az egészet mozgásban. A megoldhatatlanság.

 


*Mindig** van egy.

**Látszólag nem mindig.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.