185.

A nő az ötvenharmadik napról, az eszkimó a kutyájával, meg a szörfös fickó mennek a sivatagban. Odaérnek egy nagy gödörhöz, a szélén két varjú álldogál, néha lenéznek a mélybe. A nő az eszkimó meg szörfös illendően köszöntik a varjakat, odalépnek a gödör széléhez, látják, hogy lent az agresszív kismalac rugdossa a gödör falát.

A nő nagyon megsajnálja, azt mondja: Bárcsak itt lenne egy jótündér, hogy kivarázsolja onnan szegényt! Erre, hopp, megjelenik a gödör szélén a jótündér, varázspálcával a kezében, vidáman csacsogva megszólal:

Látom, vándorok, segítségre van szükségetek, én a jótündér vagyok és jókedvemben vagyok, úgyhogy teljesítem három kívánságotokat, de legelőször azét, aki a legnagyobb bajban van.

A gödör fölé hajol, lekiabál az agresszív kismalacnak: Hahó, kismalac, mi a kívánságod?

Mire a kismalac: Röf. Dögölj meg!

Reklámok