183.

Ahogy végzem a napi gyakorlatokat (úgy is mint belégzés – lent tart – kilégzés, úgy is mint lecke, s úgy is mint munka), egyre erősebb a gyanúm, hogy ha eleget és mélyen nézünk befelé*, egészen ismeretlen korok emlékeit is megtalálhatjuk magunkban.

Nem véletlen a feltételes, itt semmi sem biztos, a megfigyeléseket csak további megfigyelésekkel igazolhatom, de ha így van, akkor… hm és huh. Nem nagyon vannak rá szavaim, hogy akkor mi van. Akkor (mintegy véletlenül) nyakon van csípve az egész.


*miközben folyamatosan kifelé nézünk

Reklámok