179.

S ha ez a kényszer gyakorlatilag az egyetlen szervező erő, rendező elv (rendezőelv), mindjárt nem olyan meglepő, hogy azok a létrejövő dolgok bizonyulnak fontosnak (értékesnek? tartósnak? jogosan létezőnek?), amelyeket kényszer hozott létre. Nem úri pásszióból, nem az idő puszta eltöltése, a céltalan energia lekötéseképpen, nem valami helyett, nem mellékesen, nem járulékos hozadékként, hanem mert nem tehették meg, hogy ne jöjjenek létre, maga a létrehozó nem tehette meg, hogy ne hozza létre.

Innen már az is könnyen belátható, hogy a létrehozás naná, hogy nem szórakozás. (Nem szórakozni járunk ide, ugye, ahogy már unalomig ismételgetem olyan régóta, hogy nem is tudom, mióta. Gyerekkori vicc. Az benne a vicc, hogy nem is vicc.)

Reklámok