177.

Sűrű és lassú. Ez a két szó motoz folyamatosan. Nem is motoz, inkább dereng, kiélesedik és elmosódik, felerősödik és szinte eltűnik, ringat. Úgy egy éve biztosan, de lehet, hogy sokkal régebb óta.

Ezer oldalnak az ember nehezen fog neki. Aztán már az első száz oldalon több mindent talál, mint másutt teljes regényekben. Többgenerációs családrajzot, kétjelzős tökéletes leírásokat, váltott szemszögeket, sok-sok tudást, okosan elbújtatva, az elengedhetetlen naivitást és azt a mosolygó szomorúságot, amiből mind vagyunk igazából.

Nincs rossz ritmusérzékem, úgy értem, nem kiemelkedő, de van, és annak ellenére, hogy azt elég pontosan érzékelem, hogy a körülöttem lévő világ a felszínen egyre pergőbb ritmust diktál, úgy gondolom, hogy most jött el a lassú szövegek ideje. Vagy talán úgy pontosabb, hogy most is eljött, megint itt van a lassú és sűrű szövegek ideje.

(S közben milyen könnyen megy a gyakorlat: belégzés – lent tart – kilégzés.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.