161.

Felülvizsgálat. Amikor a szótárba beléphet a volt. (Amikor felmerül, hogy milyen jó lenne az a plusz igeidő.) Belenézni az emlékezetnek nevezett tárolóba, figyelni, hogy valami volt, valami úgy volt. De nem. Éppen ez a baj, hogy nem úgy volt.

Minden csak az emléke annak, amit egykor hittem róla. Most mást hiszek? Most azt hiszem, hogy rosszul hittem valamiben. És ha van még idő, kiderülhet, hogy erről a pillanatról ugyanezt fogom hinni. Az elme linearitását kíséreljük meg felszámolni. Erre viszont csak két dimenziónk van. Pillanatonként kettő, a többi idővel jön létre. Idővel. Itt értünk el egy határhoz. Ami a nyelvet, a nyelv segítségével rögzített dolgainkat illeti.

A kérdés, hogy tudjuk ezt átlépni. Átugrani. Vagy legalább, hogy tudunk átmászni rajta. Tartok tőle, hogy ha egyáltalán, sérülésmentesen aligha.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.