149.

Erről már valahol száz előtt írtam egyszer. Az elvárás-megfelelés. A reménykedés jutott most eszembe. Van ez a buta mondás, hogy a remény hal meg utoljára (ami nem jó, mert minél előbb meghal, annál hamarabb lesz ok a cselekvésre, de most nem erről akarok írni). A reménykedés valami még nem létező előrevetítése is. Jó lenne, ha a jövőben úgy lenne. Ez egy pozitív dolog (eltekintve attól, amit az előző zárójelben írtam), de létezik ennek is, mint anyagnak az antianyag, a negatívja. Nem nagyon van rá jó szavunk, csak olyanokat mondunk rá, hogy félni, tartani valamitől, azt remélni, hogy valami nem lesz vagy nem úgy lesz a jövőben. Antiremény.

Az a közös, hogy mindegyik egy elvárást fogalmaz meg, és könnyen lehet, hogy a világ nagyon is igyekszik megfelelni neki. Amikor azt mondhatjuk, annyira féltem, hogy így lesz, amikor azt mondjuk, úgy reméltem, hogy így lesz.

Nem tudom, de úgy tűnik, egyik sem jó. Úgy tűnik, a reménnyel és az antireménnyel le kéne számolni. És úgy tűnik, ez reménytelen.

Reklámok