78.

A feladat megszelídítése. Az is egy feladat.

Reklámok

77.

A feladatról kevesebbet beszélek, mert a feladat úgy fut, mint egy háttérprogram. Minden nap elindul, rögtön azután, hogy a légzőgyakorlatok. Minden nap, minden tekintetben. (Emlékeztek Dolly Bellre?) Nevezném munkának, a megnevezés helytálló, de mégis csak részben fedi a dolgot magát, a feladatot érzem jobbnak, de előfordulhat, hogy találok jobb szót is erre, előbb vagy utóbb.

Ami azt illeti, feladat több is van, az egyik a tanulás a másik az írás. S ha innen nézem, a tanulás inkább tűnik munkának. Ha a módszereket nézem, mindkettő annak tűnik. A feladatságuk viszont közös. Tavasz óta erősen működik mindkettő, erősen és folyamatosan, a folyamat folyamatossága pedig én vagyok. Sokat írtam ebben az évben. És rendszereztem. Mappáim telnek dokumentumokkal, azok telnek betűkkel. Valami ebből még valamire jó lesz. Valami még lesz.*


*Esetleg: nem lesz.

75.

„Anny föláll, az ajtóban könnyedén szájon csókol:

»Hogy emlékezzem a szádra, mondja mosolyogva. Fel kell frissítenem az emlékeimet a Lelki gyakorlatok számára.«

Megfogom a karját, odahúzom magamhoz. Nem ellenkezik, de megrázza a fejét.

»Nem. Már nem érdekel. Az ember nem kezdi újra… Meg aztán, ha arra gondolok, mit lehet csinálni valakivel, az első jöttment csinos fiú pont annyit ér, mint te.«

»Hát akkor mit fogsz csinálni?«

»Az előbb mondtam: Angliába utazom.«

»Nem azt kérdeztem…«

»Hogy mit? Semmit!«”

(J-P. Sartre: Az undor. Réz Pál fordítása)

74.

A létező legegyszerűbb dolgokat vettük sorra. A lehető legegyszerűbbeket. (Érdekes, hogy a hangsúlyozáshoz a létezés hangsúlyozása tud hozzásegíteni.) Olyanokat például, mint a test, mozgás, légzés, jelenlét, vagy a semmi, amiről ki-ki eldöntheti, van-e vagy nincs.

Kicsit mintha arra menne ki, hogy ne csak tudjuk, de meg is tapasztaljuk azt, hogy minél egyszerűbb dolgokon gondolkodunk, annál bonyolultabb, annál nehézkesebb. Bizonyos fogalmakkal kapcsolatban könnyedén rábízzuk magunkat a közmegegyezésre, de minél inkább visszafejtjük a szálakat, minél csupaszabban áll előttünk valami, annál több lesz a kérdés.

Irigyelni kezdem azokat a filozófusokat, akik megtalálni véltek néhány választ, s ezekre rendszereket építettek. Közben arra gondolok, mit gondolhattak a végén, mondták volna-e legszívesebben, hogy bocs, nem is úgy van, adjatok még egy kis időt.

73.

Kicsit félvállról vettem a dinamikai gyakorlatokat. Amíg az elme egyhelyben áll, a testet pedig tetszőleges pontokba akarjuk elmozgatni, két igen komoly nehézséggel kell megbirkózni. Az egyik az elindulás, a másik a megállás. A kezdés és a befejezés. Még nem tudom, mire bízhatjuk magunkat ezen a téren.

72.

Ott volt például a fickó, aki egy éven át minden napra egy péniszt rajzolt a feleségének, szerelemből. Az embert nagy dolgokra képesek rávenni a nagy érzelmek. Ennél nagyobbakra talán csak a nagy érzelmek hiánya. Amikor magunknak kezdünk rajzolni.