60.

Mindeközben.

Nem nagyon fogható máshoz, csak a szerelemhez. Kelek és fekszem vele, velük. Velük megyek este sétálni, beszélgetek utazás közben, vagyis nem is beszélgetünk, hallgatom, ha beszélgetnek, máskor csak figyelem, mit csinálnak, abból hogyan következik, hogy mit gondolnak – és fordítva. Hallgatom a zenéket, és nézem őt. Őket. Hol az egyik, hol a másik áll mögém, ha mosogatok, néha túl közel, fejbe tudnám vágni egy serpenyővel, de megőrülnék, ha nem lenne ott más, csak a mosogatni való. Közértbe együtt megyünk, csak nem ugyanakkor. Mégis tudjuk, mit vett a másik, összehasonlítjuk a változásokat. Ha a film nem lehengerlően magávalragadó, simán beáll valamelyik a képernyő elé, nem mondom, hogy nem idegesít. Éjjel, amikor már belefeledkeztem aktuális olvasmányomba, várom, hogy jöjjön az álom húzása és végre lehunyom a szemem, fölébreszt. Hogy ezt most írjam fel. Néha szót fogadok neki, néha elkívánom a picsába. Amikor végre ráérnék velük foglalkozni, sokszor egyszerűen eltűnnek. Ülök a nagy fehér síksággal szemben. Amíg ki nem nyílik rajta az a rés, az a kis behúzódás, amíg három- majd többdimenzióssá nem tágul a monitor. Így csinálom a semmit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.