45.

Egyáltalán nem gondoltam rá.

Az értelmezés néha többet mond az értelmezőről, mint az értelmezettről. Néha.

Van, hogy egy gesztust, egy szöveget, egy képet magunkra vonatkoztatva olyan dolgokat fedezünk fel bennük, amelyeknek semmi közük* az azokat életre hívó szándékhoz, annál több a rejtett szorongásainkhoz, régről cipelt, ki tudja, pontosan miből, honnan eredő sérelmeinkhez, feltételezéseinkhez. Azért is mondhatjuk az értelmezést (vagy kritikát) külön tudománynak, mert mindezeket képes levetkőzni, vagy időlegesen félretenni. A személyes üzenetek értelmezése persze nem kritikai feladat, s mint ilyen, egészen beengedi a felsorolt torzító hatásokat. Ez is rendben van.

A rossz hír hozója azonban mégsem a rossz hír maga, kivált, ha nem tud arról, hogy mit hozott magával. Megy a sivatagban a szerencsétlen, tán még jót is akar, ad egy ajándékot, aztán puff, lelövik. Sok van a rovásán, az lehet. De hát mindenkinek olyan sok van.

 


*Ilyesmire persze nem lehet mérget venni, soha nem lehet tudni, hogy egy alkotói szándék mögött mennyi saját szorongás, ki tudja, miből, honnan eredő sérelem van, ami egybevág éppen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.