23.

A sokat emlegetett pozíció problémája tulajdonképpen nem térbeli, hanem időbeli. Az időbe kényszeredettség (vetettség) nehezedik ránk, ettől tűnünk olyan szánalmasnak. Van tehát a jelen pillanat, amely parányiságában tűnik el a felfogóképesség elől, nagyobb léptékekre, másodpercre, órára, napra van szükségünk. Jó, akkor van a mai nap. De ez az állítás csak eddig a pillanatig igaz, a következő pillanatról nem tudunk semmit, lehet, hogy nincs.

Mégis kidugom a lábujjamat a (közel)jövőbe, arra gondolok, hogy holnapután például lesz egy jó kis zongoraest. Egy jónak ígérkező zongoraest, s nem gondolok arra, hogy lehet, hogy nem is lesz holnap. Arra is csak zárójelben (gondolok), hogy lehet, hogy nem is lesz jó.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.