365/130 – A relativitásról

Nem mintha én nem látnám, hogy kora kamaszkorom bálványai mára már nem éppen ugyanazok a sihederek, akik voltak. Látom, látom. De azt is látom, kik voltak, mintha összetett szemmel néznék rájuk, egyszerre látnám az egykori és mostani valójukat, nem csak egy kiragadott időpillanatot.

Különösen alakult, hogy egy napon a saját lányom ugyanazzal a rajongással kezdte hallgatni őket, amivel én hallgattam az ő korában, pontosabban, én valamivel fiatalabban, egy-két évvel gyerekebb koromban, amikor igazán bele lehet borulni a rajongásba. Amikor az is fontos, hogy minden létező módon a világ tudtára adjuk, mi kedves a mi szívünknek, amikor a zenei hovatartozás vallási szintre emelkedik. Ő úgy tizenhat volt, amikor először fordult a kocka, levette a baseball-sapkát és felvette a bandás pólókat. Én tizenhat éves koromra már levettem a bandás pólókat, vagy legalábbis ritkábban hordtam, de a rock, mint tudjuk, örök, ahogyan a punkok is halhatatlanok, szóval aki egyszer kövek közé keveredik, az ott is marad.

Ma olvastuk, hogy a Guns n’ Roses újrakevert albumáról kimaradt a One in a million, mert ma már nem értenek egyet azzal a – hát mondjuk így – nem túl pc szöveggel, vagyis talán a szövegnek két sorával. A kihagyás okaként még azt is megjelölték, hogy a dal sosem volt teljesen mindenkié a bandából, ahogy a többi, ezért könnyű szívvel mondtak le róla.

Persze, mondtuk erre mi, két rajongói generáció, itthon a konyhaasztalnál ülve, hogy végül is, megértjük, biztos balhé lett volna, ha felveszik a dalt az albumra. Aztán arra jutottunk, hogy de hát ők mindig balhésak voltak, majdhogynem ez a védjegyük, most akkor mi is van. De persze, megtehették volna, hogy azt a két sort átírják, semmi nem veszett volna el vele, mert az egy jó és fontos szám, talán megérte volna. Aztán tovább latolgattuk a lehetőségeket és arra jutottunk, hogy ha átírták volna, akkor most azon menne a balhé, hogy miért írták át. Tényleg a legegyszerűbb megoldás volt kihagyni a francba.

Hát ez az, ötven pluszosok már mind, hát mire balhézzanak már! – mondta végül R. Ja, hogy ja – gondoltam erre én. Aztán kicsit később azt, hogy tényleg, ezek a srácok neki gyakorlatilag öregemberek. Hát mire. Már mire. Furcsa, sokszor teljesen olyan, mintha ugyanonnan néznénk a világra, még a zenei hírekre is, aztán kiderül, hogy dehogy.

Reklámok

One thought on “365/130 – A relativitásról

  1. Visszajelzés: 365/133 – Hétvégnapló – NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.