365/128 – A gyerek elkezd megérni

Ne izguljon, meg ilyenek. Ez is csak olyan, mint a többi nagy írásbeli számonkérés. Az újabban divatos évfolyamdolgozatok. A szóbeli meg még jobb is lesz, mint egy sima felelés. Majd meglátja.

Ilyeneket mondok, de furcsa izgalommal én is, nem úgy, mintha én mennék vizsgázni – hiszen nem én megyek -, hanem úgy, ahogy az addig nem gyakorolt szerepeiben izgul az ember. Még egészen kicsik voltak, amikor elmondtam nekik, hogy legyenek ők is türelmesek velem, sosem voltam még anyuka, először csinálom, szóval csináljuk együtt úgy, hogy jó legyen. Teljesen megértették. És igyekeztünk úgy csinálni.

Most ez is egy új szerep. Nekem egy felnőtt gyerekem van most már (meg egy majdnem az), és az égvilágon semmit sem tudok helyette megtenni már. De tényleg nem. Mintha korábban azért ezt-azt meg tudtam volna. Ha máshogy nem, hát azzal, hogy elengedtem a kezét, vagy éppen azzal, hogy szorosabban fogtam. Ma már csak szólhatok, hogy szerintem kicsit vissza kéne venni. Vagy: szerintem nyugodtan szard le tegyél rá magasról. Ma már nincs az, hogy akkor én megmutatom, hogy kell, kicsit belesegítek, vagy odaviszem/beírom/megoldom helyetted, falazok neked vagy ilyenek.

Most már legföljebb csak az aggódás és az új szereppel járó zavarodottság van, meg persze öröm, az mindig van, mindenben, akármilyen szarul kevéssé biztatóan is állnak néha a dolgok. Ezt nem az érettségire értem, hanem általában. Úgy általában – ha körülnézünk – nem érzem, hogy olyan ragyogóak lennének a kilátásaink. De most neki csak a mai meg a holnapi, esetleg a holnaputáni napig kell előre látnia. Azután, ha minden jól megy, azt a pár évet kell előre néznie, amíg oda jár, ahova felveszik. Ennyiben gyerek marad, akármennyire felnőtt. Az én dolgom, hogy minél tovább megengedhesse magának, hogy ne nézzen (olyan nagyon) körül. Néz, persze. Tudja, látja, sok sokkal felnőttebbnél is jobban, pontosabban, okosabban, kritikusabban. De amíg lehet, maradjon annyira gyerek, hogy ne kelljen törődnie vele.

Hát így állunk, ennyit lehet tenni. És még ebből a kis szövegből is kétszer kellett a szart kihúzni. A többit képzelhetitek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s