365/117 – Az a szép

Tulajdonképpen semmi az egész, csak az, hogy állok a nem (túl) hosszú sorban, bambulok (mint mindig), nézem a futószalagon elhaladó dolgokat, a pénztárost, most épp a kedvenc bácsim van (aki nyilván és joggal lenne megsértődve, ha tudná, hogy magamban bácsinak hívom), és az a pillanat, ahogy a sietős termékcsipogtatás közben a vaskos ujjaival egyszer csak megdöbbentő finomsággal fogja meg, emeli át óvatosan a celofánba csomagolt tulipáncsokrot. Na, az szép volt ma.

Reklámok