365/113 – Tájsz

Azzal akartam kezdeni, hogy az egész úgy derült ki, hogy ültem Feriéknél, de az igazság az, hogy a dolog kiderülésekor még nem ültem, éppen a leülés pillanatában derült ki, pontosabban, derített rá fényt Feri, így amikor lezuttyantam a vendégmarasztaló kanapéra már azt kérdezhettem, hogy tényleg azt mondtam-e, hogy ettől jobb hely? Panni megerősítette, hogy tényleg azt mondtam. Ez bakonyi dolog, állítólag. Soha nem vettem észre, leírni biztos, hogy nem írnám le, mert azt mondanám és írnám, hogy ennél jobb helyre nem is jöhettem volna.

Egyébként tényleg nem is lehettem volna ennél/annál jobb helyen, rögtön a tájszólások sűrűjében voltunk, és ott is maradtunk legalább két órán át, amikor egy kevéssé váratlan, de annál rafináltabb fogással (hogy, hogy nem) Joyce-nál kötöttünk ki.

Aztán hazafelé és még utána sokáig gondolkodtam ezen. Hányszor lehet ilyen elszólásom? Észre sem veszem. Például, amikor röviden mondom. (Bucsu, mondjuk, hogy ne kelljen sokáig nyitva tartani a szánkat, nehogy belefújjon a hideg, északi szél. Az, amelyik a Bakonyban fúj. De még hogy!) Én ezt tulajdonképpen szeretem. Szerettem ezt a véletlen lelepleződést is.

Ahogy szeretem röviden mondani. Már, amit lehet – szinte mindent lehet. (Szinte. Majdnem. Tehát nem.) Sűríteni (süríteni).

Néha ilyen váratlanul, de annál egyértelműbben találkozunk a gyökereinkkel.

Reklámok

One thought on “365/113 – Tájsz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s