365/106 – Louis

Nincs apropó. Vagyis de. Azt-a-rohadt-magas-eget-mennyit-hallgattam-én-ezt! – sóhajtottam fel, amikor ma, teljesen véletlenül elém dobta a YT a Saint James Infirmary-t. Vannak ezek a bekattant dalok, úgy értem, bekattannak az agyba, és napokon, heteken, hónapokon át lehet hallgatni őket, aztán egyszer csak kikattannak, valaki leemeli a tűt a lemezről, aztán összevissza játszik minden mást, hogy egy váratlan pillanatban visszadobja ugyanabba a barázdába (érdekes, barázda a lemezen és az agyban, ilyen dolgokat tud a nyelv), szóval visszadobja, hogy az ember elkezdjen azon töprengeni, hogy ó, hát vajon miért, miért is hallgattam én ezt annyit, mikor is, mi volt akkor (nem tudom), de minden röhhentést, légvételt pontosan tudok ebből (is, mert vannak még bekattant dalok számosak), akkora haverok lettünk Louis-val, mint ide a St. James, és töprengjen csak az ember, miért is, hogyan is, mikor is, és ne jöjjön rá, ne tudja meg igazán soha. Írja le, írja ki a blogjára, hátha valakit érdekel, hátha valaki más is hallgatta, szereti, vagy most fogja megszeretni. Ki tudja, mire jó ez? De teljesen olyan, mintha valamire jó lenne.

Reklámok

One thought on “365/106 – Louis

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.